Megérkeztek a téli Nespresso harmóniák

Nagyjából 10-12 éves korom óta kávézom, de soha nem a koffeinre vágytam, mindig a kávé nyújtotta élményre. Régen rájöttem arra, hogy a kávé nem azért fontos számomra, mert a benne lévő koffein ideig-óráig feljebb tekeri a szervezetemet, hanem azért, mert a kávé készítés és az elkészült kávé elkortyolása fontos szertartás. Hol társas, hol pedig afféle boldog magány, az énidő egy nagyon is szerethető, illatos és ízes formája.

A tél eleve kedvez az ilyen kuckolódásoknak, a hűvösebb napok, a sötétebb reggelek és délutánok még inkább megkívánják, hogy kicsit törődjünk magunkkal, s számomra ennek a törődésnek az egyik formája, ha kérek vagy készítek egy tökéletes latte macchiato-t.

De nem csak a kávét szeretem, hanem a fűszeres ízeknek, aromáknak sem vagyok ellene, így néha egy kis szirup ficcen a pohár aljába, vagy a tejhabot szórom meg vékonyan különféle fűszerekkel. A hatás nem tökéletes, a szirup nem csak ízesít, hanem teljesen feleslegesen el is édesíti a kávét, a fűszerek pedig olyan textúrát adnak az italhoz, amit boldogan ki tudnék hagyni.

Erre jó megoldás a Nespresso kínálta kapszula, amelyben a természetes aromák a kávéval együtt várják a kilövési engedélyt, s a belőlük kapott végeredmény tökéletes egységben mutatja a kávét és a fűszereket, felesleges cukor és zavaró szemcsék hozzáadása nélkül.

Az idei íz- és illatkombinációk kellemesek, némelyik kifejezetten diszkrét, de rafinált, s mindegyik jól muzsikál mind presszóként, mind pedig tejes italnak elkészítve.

Nálam a kardamom-vanília páros nyert, testes, határozott, de nem tolakodó ízével, de a tegnapi kóstoláson sokaknak a csokoládé-gyömbér páros vált kedvencévé, s biztos befutó lett a vanília és amaretto kínálta ízvilággal operáló kapszula is. Ez utóbbi tökéletes választás lehet egy jóféle tiramisuhoz, míg a csokoládés-gyömbérest egy izgalmas kávés forrócsokoládéhoz tudom elképzelni, a kardamom pedig jól illene a kedvenc kávés kuglófomhoz.