MIRELLE Atelier

Szeretem, ha egy szakácskönyvet nem csak a receptek miatt érdemes forgatni. A Magok a konyhában rendkívül esztétikus külseje mögött letisztult, de korántsem unalmas belső rejtezik. A három részes sorozat első köteteként megjelent Magok a konyhában témája a sokszor lenézett, félreértelmezett, elcsépeltnek gondolt, s ezért mellőzött hüvelyesek.

A belbecs igazán felhasználóbarát, a letisztultság itt is tetten érhető. A felhasználásra kerülő alapanyagmennyiségek mellett örömmel fedezhetjük föl az elkészítés pontos időtartamát, s a különféle érzékenységben, allergiában szenvedők, valamint a cukorbetegek számára is pontos információkkal szolgál a könyv.

A világkonyhát alapul vevő kiadványban számtalan izgalmas recept közül választhatunk, a tartalmasabb és könnyebb fogások között az előételektől a salátákon, köreteken és a főételeken át egészen a desszertetekig .

Nem volt kétséges, hogy Mészáros Gábor csokoládéi az idei szezonban is végigaratják a különféle versenyeket és begyűjtik az őket megillető elismeréseket.

Gáborral még a vállalkozás kezdetekor ismerkedtem meg, az első beszámolók idején még egymaga volt a csomagoló gépsor és a titkárnő is, aztán szépen lassan beérett a rengeteg munka, s azóta már ugyan nem járok liofilizált epret enni a hűs műhelybe, de szemmel tartom Gábor és a chocoMe útját.

Az idei évben chocoMe ismét többszörös Academy of Chocolate Awards díjas lett Londonban, a tavasszal megrendezett világversenyen a manufaktúra által jegyzett öt csokoládékülönlegesség is elismerésben részesült. A chocoMe ügyes drazsírozott termékei, a Raffinée sorozat négy termék is sikerrel vette a megmérettetést, a tonkababos tejcsokoládéval és kakaóporral bevont szicíliai mandula ezüst érmes lett, az abbahagyhatatlan, guérande sós szőkecsokoládéval bevont szicíliai mandula hántolt ostyával a dobogó harmadik helyén végzett, ugyanúgy ahogy az Arabica kávéval és kardamommal ízesített étcsokoládéval bevont mandula, valamint a mogyorós tejcsokoládéval és őrölt Etióp Harrar kávéval bevont piemonti mogyoró.

A mutatós külcsín mögött minőségi belbecs :)

A pho-invázió egyik élharcosa, a piaci levesezőből magát étteremlánccá kinövő Dang Muoi most új utakra csábítja a vietnámi konyha szerelmeseit.

Bár a magam részéről egy kiadós pho leves után már nem nagyon tudtam eddig soha elmerülni a vietnámi konyhaművészetben, az utóbbi egy-két évben kisebb leveseket kezdtem rendelni, s hol ezt, hol azt próbáltam ki az egyre szélesedő palettáról.

Nagy valószínűséggel nem csak én vagyok ezzel így, éppen ezért a Dang Moui most arra vállalkozott, hogy egy gazdag svédasztal segítségével próbálja kimozdítani a pho-hívőket a holtpontról, s megmutatni, hogy a vietnámi konyha messze nem egyenlő egy tartalmas és meglehetősen addiktív levessel.

Az óbudai fonódó mentén nyílt, a Kolosy tértől egy kőhajításnyira lévő étteremben nem csak a fotókkal illusztrált étlapról választhatunk, hanem a vendéglő belső termének harmadát elfoglaló pulton maga az illatos választék fogad minket.

A svédasztalos választékban közel ötven fogás közül kerül föl az adott napra rendelt, s a séf által megálmodott kínálat, a klasszikus tavaszi- és nyári tekercsek mellett például kókuszos sertésköröm, fűszeres sült hal, csípős bébipolip vagy például enyhén csípős marhahús is található.

A vietnámi-svéd rendszer könnyedén átlátható, lehet enni 40 perces időablakban (ami az irodisták számára épp ideális), de a kényelmesen étkezőkre is gondoltak, így 150 percünk is lehet arra, hogy szépen, komótosan végigegyük az egész kínálatot. Az árak természetesen ennek függvényében alakulnak, mindenki pénztárcájának és idejének megfelelő módon arathatja le a svédasztalt.

Sűrűbbre sikerült eddig ez a nyár, mint terveztem, de pont ez a sűrűség adta lendület tette lehetővé, hogy pikkpakk leszervezzek magunknak a Nőkkel egy rövid kis balatoni kiruccanást.

A szállásfoglalással egy időben már látszott, hogy az általam tisztára takarított négy napban többször lesz felhős az idő, mint nem, de a Nőkkel hamar megegyeztünk, hogy inkább élményekre vadászunk, s nem a vízben áztatjuk majd magunkat.

Az élményvadászathoz jó alapot szolgáltattak a különféle balatoni kiadványok, meg az az eltökélt hitem, hogy én csak és kizárólag Észak-Balaton-kompatibilis vagyok. Már az úton éreztem, hogy jó lesz nekünk, az északi parton csordogálva értünk le a vonyarcvashegyi szállásunkra, érintve számos olyan helyet, ahol érdemes volt megállni, kóstolni, hintázni, lenni. Majd feltárult a Káli-medence, s egyértelművé vált, hogy jó irányba tartunk.

Az első nap sűrű benyomásait egy nagyon kellemes meghívás koronázta. Régi bloggertársam Max – aki számomra egyet jelent Gyenesdiással – meghívott, hogy töltsük vele az estét, ismerkedjünk meg azzal a fantasztikus helyszínnel, amit most ő igazgat, s ami tökéletes háttérül szolgál Max szerteágazó gasztronómiai érdeklődésének és az általa szervezett programoknak.

A Darnay.Pince, rendezvénypajta és piknikkert szíve, a török kori boronapince 1644-ben épült, amihez a XIX. század közepén egy mutatós kis présházat is építettek. A világháború után az épület állaga romlásnak indult, de szerencsére a neves kutató és polihisztor Dr. Darnay (Dornyay) Béla felfedezte és megmentette az enyészettől. A mostani alakját pedig 2012-ben nyerte el, amikor is a diási önkormányzat – bölcsen felismerve az épületben rejlő potenciált – teljes körűen rendbe hozatta. A Darnay azonban nem csak egy felújított pinceépület, ahol múzeumlátogatásra van lehetőség, hanem – ahogy a nevében is szerepel – rendezvénypajta is található mellette, valamint a telek maga egy hatalmas, piknikezésre tökéletesen alkalmas kert, ahol a szőlészethez használt prések, öreg hordók között/mellett mulathat a jónép.

S hogy hogyan lehet a Darnay-ban mulatni?
Sokféleképp. Egyrészt a múzeumlátogatás édesíthetjük meg egy hozzá rendelt borkóstolóval, vagy befizethetünk Max szuper főzőkurzusainak egyikére, esetleg elfogyaszthatunk egy kitűnő, helyi borok által vezetett könnyű vacsorát, ahol nem csak a boroknak, de az egyes fogásoknak is gazdag, a helyhez köthető története van.

Nekünk egy szuper, pajtában eltöltendő este adatott. Kellemes, jó borok követték egymást, s közben asztalra kerültek Max ételei is. A tépős pogácsával már belőtte azt a magasságot, amit annyira, de annyira hiányolok a házi vendéglátásból. Egyszerű, de szívvel, lélekkel készített tészta pihent előttünk, nem volt túlmisztifikálva, egyszerűségében volt zseniális. Ezt egy langyos – andalúz alapokon nyugvó, helyi alapanyagokból készített – kenyérsaláta követte, ami a Nőknél osztatlan sikert aratott, annak ellenére, hogy az ő agyukban a saláta azért valami egészen mást jelent, de a sajttal megbolondított, kolbászos, ropogós kenyérsaláta nagyon ízlett nekik.

Amíg ettünk, addig beesteledett, megjött a jósolt, de nem várt vihar, a pajtában ülve, onnan figyelve szépséges volt, a villámokkal, a majdhogynem vízszintesen zuhogó esővel, mi pedig csak ettük a húsvétot idéző, füstölt szív sonkával töltött molnárkát, ittuk mellé a félédes cserszegit, majd mire a vihar is alább hagyott, addigra már mi is a desszertnél jártunk, a friss ananásszal készített, nektarinlekvárral kínált piskótánál, ami egy késői szüretelésű szürkebaráttal érkezett.

Egy szó, mint száz, a Darnay.Pince, rendezvénypajta és piknikkertet feltétlen keressétek fel, ha az északi parton jártok, vagy Keszthely felé veszitek az irányt. Augusztus végéig hétfőtől szombatig, 14:00-21:00-ig vannak nyitva, szeptember-októberben pedig csütörtöktől szombatig, 16:00-20:00-ig lesznek majd. Nyitvatartási időben a pince megtekinthető, nincs sem belépőhöz, sem fogyasztáshoz kötve (becsületkasszás: ha valakinek nagyon tetszett, van egy kis perselyük, amibe lehet bedobni).

A programok közül a kurzusokra a www.balatonikurzusok.hu oldalon lehet jegyet váltani (vagy telefonos bejelentkezéssel), A Darnay-s programokra pedig a 06 20 256 4476-os számon lehet bejelentkezni.