MIRELLE Atelier

Az idei közös kalandozásaink során a Nőkkel sorra vettük a minket érdeklő dolgokat. A több órás autóutak közben folytatott beszélgetéseink egyik visszatérő eleme volt, hogy kinek melyik évszak a legmeghatározóbb, melyiket szereti, s mivel Zsófinak egy szimpla “csak” nem elegendő, így komoly indokokat is fel kellett hozni az adott évszak védelmében.

Bár rekkenő nyáron át vezetett az utunk – vagy talán épp ezért – a család tagjai nem csak ezt sorolták a kedvenceik közé, a férjem a tavasz és az ősz között vacillált, Anna a szünet miatt megszavazta a nyarat, Zsófi a telet éltette, én meg sokadjára letettem a voksomat az ősz mellett.

Az ősz parádés évszak, tele a nyár vibráló fényeivel, a megérlelt, beérett, szüretelhető, begyűjthető, megszerezhető csodáival. Amit a nyár előkészít, az az ősz élvezi. Pontosabban mi. A nagy sétákat, a napsütötte aranyszínű napokat, amelyek ezerszer alkalmasabbak a túrázásra, mint a nyár kíméletlen hónapjai.

Szerencsére ezzel az ősz iránti rajongással nem vagyok egyedül, a borászokon kívül még sokan érzik úgy, hogy az ősz – főleg ha napos, mérsékelten hűvös napokkal mérhető – egyfajta ajándék a tél előtt.

Wachau ősszel
Jóval több, mint szimpla borvidék, mesés kastélyok, római kori emlékek és Európa legkedveltebb biciklis útvonala is várja az ide érkezőket

Az osztrákok nem csak tudják ezt, hanem építenek is rá, többek között Alsó-Ausztria is olyan gazdag programkínálattal várja az őszt kihasználni kívánó turistákat, hogy csak győzzenek választani.

Számtalan pincesor és borút várja a vendégeket, többek között a Mödling és Bad Vöslau között 10 km hosszan kanyargó szőlőskertekben több mint 80 borász termékét kóstolhatják végig

A zöld verteliniben és rajnai rizlingben bőséges vidéken számtalan – kirándulásnak is tökéletes – borút várja a bor szerelmeseit, de bicikliző- vagy épp gyalogtúrázó vendégeknek is számtalan lehetőséget kínálnak. A Bécs környéki vidéken az apátságok, templomok, kastélyok mellett a természet is ellát látnivalóval, sőt ennivalóval is, hiszen a Duna oldalában lévő lankák dűlői közt nem csak kalandozni lehet, hanem nagyokat és jókat enni.

Hagyományos Heuriger ételek egy csodásan megterített asztalon: parasztszalonna, véres hurka, füstölt hús, májkrém, liptói sajt, ami mellé persze dukál a helyi bor is

A precízen, nagy odafigyeléssel összeállított programok és a régió településeinek őszi fesztiváljai kiváló lehetőséget biztosítanak nekünk, hogy egy garantáltan élménydús és emlékezetes kirándulással gazdagítsuk vagy zárjuk a 2016-os őszi szezont.

Pontos részleteket és számtalan egyéb lehetőséget az alábbi weboldalon találtok: www.also-ausztria.info

Bár még egy hét van az augusztusból, már most érdemes elkezdeni tervezgetni az őszi túrákat. A szüreti időszak egyik legizgalmasabb állomása Tokaj, ahol nem csak jó bort találhatunk, hanem kitűnő éttermeket is.

Íme, egy klassz kis ajánló, amelyben csokorba szedtem néhányat.

Sok-sok évvel ezelőtt nagy lelkesedéssel vágtam bele az ország egyik első főzőiskolájának kitalálásába és menedzselésébe, majd olyannyira megszerettem ezt a közeget, hogy a kedvenc séfemmel négy éven át sokat főztünk-sütöttünk több száz lelkes kuktával.

Az élet aztán másként alakult, a Nők mellett már nem fértek bele a teljes hétvégét igénylő kurzusok, de az ételek iránti lelkesedésem és az, hogy ezt a fajta kötődést, az alapanyagok és a belőlük alkotott fogások iránti rajongást átadjam, megmaradt.

A számtalan gasztronómiai témájú cikk és egyéb munka mellett most újra lehetőségem nyílik, – a METRO Gasztroakadémia jóvoltából – hogy közösen főzzek-süssek veletek, ha velem tartotok.

A kurzusok ősztől indulnak, az első – Édes és sós pitékre hangolt – órára már jelentkezhettek is METRO weboldalán.

Remélem találkozunk!

Ők is tőlem tanulnak pitét sütni ;)

Egy jól átgondolt szezonális étlappal engem könnyű levenni a lábamról. Főleg akkor, ha a leírás alapján vonzónak tűnő fogások valóban magas minőséget hordoznak, az elém kerülő ételekben van egy csipetnyi csavar, ami mellé visszafogott fűszerezés társul, s az ételek átgondoltak és nem túlgondoltak.

A BESTIA konyháján Krausz Gábor mindezt könnyedén megvalósította. A nemzetközi, londoni vizekről tavaly ősszel hazaevező séf biztos kézzel alakította az étlapot, az újítások mellett az ikonikus, a törzsközönség által kedvelt ételeket új köntösben öltöztette.

A hely hangvételét, a laza, de egyben sikkes stílust a konyha sokféleképp közelíti meg. A magas minőségű kocsmagasztronómia mellett helyt kapnak a különféle rafinált saláták, a rotisserie-ben készített húsok, illetve egy josper is a konyha és a vendégek javát szolgálja.

A menü tesztelése nem egyszerű feladat. A könnyed fogások is telítenek, de azért találni az étlapon számos olyan ételt, ami valóban felüdít, hűsít és nem tompít el feleslegesen. Felvezetésnek ott a libamájkém, ami ugyan nem igazán tekinthető nyári fogásnak, de az egészen légies textúra, s a mellé kínált fűszeres hagymalekvár kellemes felvezetése az ebédnek.

A levesek közül kóstolt hideg kukorica gazpacho azonban már teljes mértékben a kánikulára szabott fogás volt, amely a klasszikus kukoricaleves és a jéghidegen szervírozott gazpacho jó tulajdonságait elegyítette. A laza szerkezetű, krémes, de nem túl sűrű, inkább lágy, de tartalmas textúrával rendelkező levesben nem voltak zavaró kukoricahéjak. A leves pont annyira volt hűs, hogy élvezni lehessen az ízeit, nem volt túlhűtve, de még véletlenül sem langyosan került elénk. A kukoricalevesektől megszokott édesség helyett a leveshez adott calabriai nduja fűszeres, jalapenora emlékeztető íze érvényesült.

Bár a leves után egy termetes grillhússal kellett volna folytatnom, egy kis kitérő erejéig teszteltem a hely újítását, azaz megkóstoltam a grillezett baracksalátát, amihez könnyed kecsketúró társult. A barack és a túró nagyobb adag kevert salátán pihent, amiben aszalványok erősítették az édes gyümölcs adta hangulatot és kellemes chilis felhangok adták meg az egyensúlyt. Az ebéd egyik legkedvesebb fogása volt ez az akár desszertnek is beillő, könnyű, üde, a kesernyés ízeket az édessel és a csípőssel izgalmas házasságba hozó saláta.

A saláta után végül asztalra került a bárány, amely a josper adta hőnek és a szakács gondos munkájának köszönhetően megfelelő textúrával és visszafogott fűszerezéssel bírt. A hús kellő teret kapott, a rozmaring finom kísérője volt csupán. A nyári szezonhoz illő grillezett cukkini került a bárány mellé, a tálalásra szolgáló deszkán kevés sóvirág, s kevés sült hagyma kellette magát, hogy egy-egy falatot megízesítsen.

A hely étlapján megjelenő házias fogások közül érdemes kipróbálni a tökfőzeléket. Régi vesszőparipám, hogy sokan azért nem szeretik ezt az ételt, mert még nem ettek belőle igazán jót, s Krausz Gábornál bizony rá lehet kapni a tökfőzelékre. A habarást és rántást nem látott, textúráját megőrzött, ügyesen fűszerezett főzelék kellemes alapja volt a fűszeres kacsakolbásznak, amivel közösen alkottak egy egységet. A kolbász erőteljes fűszerei és a főzelék lágy állaga és íze hatottak egymásra, a harsány ízvilágú kacsának kellett ez a visszafogottság, a tök pedig jó néven vette a kolbászból kapott, domináns ízeket.

Zárásként valamilyen hideg desszert dukált, így – miközben kint dühöngött a kánikula – boldogan kanalaztam a madártejet. A megszokottnál selymesebb textúrájú, kicsit talán hígabb madártej – a frissen ráreszelt lime-nak köszönhetően – kellemesen hűtött, nem volt túl édes. Az extra textúrát nem csak a megszokott hab biztosította, hanem a csokoládés morzsa is, ami megtartotta az állagát, így a lassan kanalazott desszert nem veszített a karakteréből.

Ha könnyű, izgalmas, a nyárra jellemző fogásokra vágytok, akkor érdemes felkeresni a belvárosban található BESTIÁT.