MIRELLE | gasztro- és lifestyle magazin

Már az angus burger kapcsán éreztem, hogy Ádámék semmit sem csinálnak csak úgy félig, tessék-lássék módon. Ha egy ötlet, elképzelés szöget üt a fejükben, azt tisztességgel véghez is viszik. A november elején nyitó Nádor utcai Zing sajtómegnyitóján újra bebizonyították, hogy a hamburger még nem lerágott csont, ebben az – utóbbi években elképesztő intenzitással termelt és fogyasztott – street foodban is van még hova fejlődni.

A minőségi alapanyagok használatában már a Terra Pannonia angus-együttműködés is igazán példaértékű volt, s most egy hasonlóan izgalmas projekt veszi kezdetét, amelyben Ádámék Zichy Mihály wagyu állományának egy részét felhasználják és az arra vevő vendégek megkóstolhatják a húspogácsák Rolly Royce-át.

A szaftos, zsírral alaposan átszőtt húsból készített burger nem csak a pogácsa alapanyagát tekintve különleges, hanem a burger összes összetevője nagy műgonddal került ki- és összeválogatásra. A munkafolyamatban nagy segítségükre volt az Olimpia étteremmel elévülhetetlen érdemeket szerző Takács Lajos kreatív séf és a riói olimpia legspontánabb nyilatkozatát tevő Kenderesi Sajtburesz Tamás.

A wagyuban rejlő minőség nem csak a burgerekben mutatkozik meg, a Nádor utcai üzletben steak formájában is kóstolható lesz ez a húskülönlegesség.

Az étkezés elengedhetetlen része a kávézás, amire a Zingben szintén nagy hangsúlyt fektetnek, a Casino Mokkaával együttműködve, saját blendből főzik a feketét. A kolumbiai kávékeverék, az El Sonador egyenesen a termelőktől érkezik a Zingbe.

(fotók: Puskás Nóri)

Már tavaly lelkesen meséltem, hogy milyen izgalmas, jóízű fogásokat ettünk, ettem a Hard Rock Café októberi vegetáriánus kínálatában, s idén is sikerült újfent tesztelnem a megújult kínálatot.

Mindig nagyon sajnálom, hogy csak szezonálisan tartják ezeket a fogásokat, mert a színes, ízes, izgalmas ételek nyugodtan megérdemelnék, hogy a maradék 11 hónapban is terítékre kerülhessenek. Ebben az évben a karfiol volt az egyik legfontosabb alapanyag, amely nem csak panírozott formában, előételként került elénk, hanem wrapba tekerve, illetve hamburgerbe álmodva is szerepelt az étlapon.

Bár meglehetősen éhesen érkeztünk az ebédre, a teljes kínálatot így sem sikerült letesztelnünk, de a kóstolt fogások alapján azt mondhatom, nyugodtan válasszatok bármit, rossz nem sülhet ki belőle. A vegetáriánus ebédünket egy panírozott, sült karfiollal indítottuk, amely a lehető legtöbb erénnyel bírt, ugyanis ezt a meglehetősen egyszerű fogást számos módon el lehet rontani, s sajnos el is szokták. A Hard Rock Cafe szakácsai azonban kellő tisztelettel bántak a karfiollal, így az puha volt, de nem túl főtt, volt textúrája, teste, lehetett harapni, de mégis omlott, a sütés és a panír nem nehezítette el, nem volt olajos, se fújtó. A kék sajtos mártogatós mellett három, különféle karakterű, s változó intenzitású, csípősségű szószt kaptunk mellé, nagyon kellemes ízkombinációkat lehetett belőlük kicsalogatni.

Az előétel után egy tartalmas rukkola ágyon pihenő fügés, feta sajtos saláta és egy ratatouille alapanyagokkal megpakolt wrap érkezett. A salátához málnás vinaigrette tartozott, amely szép és izgalmas partnere volt az érett fügének, a kicsit morzsálós, sós sajtnak, s a nagy mennyiségű, általam nagyon kedvelt pirított fenyőmagnak. A wrap és a mellé kínált saláta rendkívül mutatós és finom volt. A grillezett zöldségekkel töltött, kissé lepirított tortilla tekercs emberes adagnak bizonyult, s a mellé kínált saláta, a rajta terpeszkedő házi croutonokkal már egyértelművé tette, hogy a desszertnek nem jut hely, bármennyire szeretnénk.

Az október sajnos már a végét járja, de ha tehetitek, akkor ebben a szűk másfél hétben még látogassatok el a Hard Rock Cafe-ba és kóstoljátok meg a vegetáriánus kínálat fogásait.

A magyar egészségüggyel kapcsolatban mindenkinek van néhány rémtörténete. Egy rövid beszélgetés során is hamar kialakul egyfajta licit, amiben hihetetlenebbnél hihetetlenebb történetek látnak napvilágot, s ha az ember maga nem venne részt ebben a társasjátékban, el se hinné, hogy nem egy Roald Dahl-féle Meghökkentő mesét hallgat épp.

Ebben a rendszerben magam is küzdök egy ideje a kisebb-nagyobb, akut vagy épp csak időszakosan jelentkező problémáimmal, s már igazán nem lepődöm meg semmin, ráálltam arra, hogy megkeresem azokat az utakat, amin van aszfalt és azokat a kapukat, amit nem csapnak az orromra.

Ilyen például a vashiányom. 20 éves korom óta vashiányos vagyok. Egy kamaszkori nagy fogyókúra után a látens vashiányom kóros anaemiává dagadt, amit igazából soha nem sikerült kikezelni, sőt még arra se bírtam senkit rávenni (beleértve nem egy és nem két haematológust), hogy a feltűnően tünetként jelentkező vashiány okait felkutassuk. Hol ez, hol az bizonyult átmeneti megoldásnak, az éppen aktuális vaskészítmények szedése után már nem volt annyira szörnyű a vérképem, de amint abbahagytam a vasszedést vagy kisebb dózisra váltottam, az érték azonnal szembetűnően alacsonnyá vált. Hiába étkeztem kielégítően, ettem-ittam kiegyensúlyozottan, mozogtam, szedtem folsavat, vagy bármi mást, a vasat a szervezetem egyszerűen nem hajlandó megkötni. Engem meg (csak egyedül engem) kifejezetten izgat, hogy mi lehet a háttérben.

A vashiány a leggyakoribb hiánybetegségek egyike, ami azért rettentően nagy probléma, mert a vas az emberi szervezet valamennyi sejtjében jelen kell, hogy legyen, a periódusos rendszerünk 26-os sorszámú eleme teljességgel nélkülözhetetlen. A vas segít megkötni az oxigént, s eljuttatni a sejtekhez, az agy számára is rendkívül fontos, s ennek ellenére a gyerekek harmada, a nők negyede és a férfiak egytizede vashiányban szenved.

Korábbi vizsgálatok okán a kiváltó okok közül kizárnám a gyomorfekélyt, nem vagyok vegetáriánus és a vas tartalmukról híres, de azt gátló oxalátokat tartalmazó sóskából és spenótból sem fogyasztok túl sokat, éppen ezért azt gondolom, hogy érdemes tovább kutatni, hogy vajon mi gátolhatja a vas felszívódását. Esetleg valamilyen ételintolerancia akadályozza, hogy a vékonybélből felszívódva beépüljön a szervezetembe a vas?

Vajon mi marad majd fent a rostán? Kiderül a tesztből.

Na, ennek járok most utána az otthon könnyedén elvégezhető, teljes mértékben felhasználóbarát YorkTest-tel. Az ételérzékenységre specializálódott YorkTest-et nem gondolom mindenhatónak, de mindenesetre azt szeretném, ha jó indikátor lenne, afféle iránymutató, hátha valami könnyen orvosolható dolog áll a háttérben, amelyet az elmúlt közel 20 év alatt már nevetve meg lehetett volna oldani.

Hogy mit tud a YorkTest? Nem kell elmenni az Sztk-ba, se magánrendelőbe, nem kell szabadságot kivenni, hogy várjunk hol itt, hol ott. A teszt házhoz jön, olyan leírással és olyan kompakt kiszerelésben, hogy az ember legszívesebben unboxing videót forgatna róla. Különböző mélységű vizsgálatok elvégzéséhez kínálnak teszteket, amelyekhez az ember otthon – a tuti leírást követve – elvégzi a vérvételt (no para), majd visszaküldi a vérmintát, amit egy akkreditált laborban kiértékelnek, s emailben érkezik is az eredmény, valamint a javaslat, hogy az eredmények fényében milyen további teendők váltak szükségessé.

(x)

Nagyjából 10 éves lehettem, mikor a tojásellenes kampány begyűrűzött az otthonunkba. Apám túl volt az első infarktusán, s anya – mai szóval élve – életmódot váltott, vagy legalábbis a kor információs bázisára alapozva próbálkozott a lehetetlennel, hogy egészségesnek ítélt ételekkel tömje apát, s kivonja a háztartásunkból a gyilkos alapanyagokat.
Ebben az időben komolyan tartotta magát az a tévhit, hogy a tojás ártalmas a szervezetnek, s az ezeréves kutatásokra támaszkodva a magyarok boldogan mondtak le a tojásról, ettől remélvén a hosszú életet.

Pedig.

A kutatás volt a hibás.

Nyulakon végezték.

A nyúl vega.

Nem eszik tojást, így persze, hogy felment a koleszterinje szerencsétlennek, amikor a laborban rajta tesztelték a tojás élettani hatásait.

Mi viszont nem vagyunk vegák, az emberi szervezet számára elképesztően fontos ez az összetett, organikus voltában az anyatejjel egyenértékű anyag, ami nem csak finom, hanem az összes esszenciális aminosav megtalálható a tojásban, a különféle vitaminok és a szervezet számára nehezen begyűjthető ásványi anyagok is ott pihennek benne. Egyetlen tojásban ott a mindenség. S még finom is.

A tojás nagyon régóta fontos szerepet tölt be az emberiség életében. Feltételezések szerint már az ősember is megfigyelhette, ahogy a ragadozók kifosztják a fészket, s magukkal viszik az értékes tojásokat, s az Ószövetségben, Mózes ötödik könyvében konkrét, biodiverzitás megóvására vonatkozó javaslat hangzik el: ne pusztítsuk el az anyát, csak a fiakat és a tojásokat vigyük magunkkal, nem vágjuk el a lehetőségét az újbóli szaporulatnak.

Az antikvitás embere már pontosan tudta, hogy hogyan kell a tojások és a madarak esetében eljárni, az egyiptomiak már a mesterségesen keltették a tojásokat, s a rómaiak az étkezéseiket tojással indították (Ab ovo…). A középkorra már teljesen egyértelmű volt a tojás fontossága, olyannyira, hogy meg is adóztatták, s a tyúkokat nem a húsukért tartották első sorban, hanem a tojásért, ami szezonban az asztalukra került.

1889-ig az emberiség ennek a szezonalitásnak megfelelően jutott tojáshoz, egészen addig, amíg fel nem fedezték, hogy mesterséges fénnyel stimulálni lehet a madarakat. Azóta a tojás szinte bármikor hozzáférhető számunkra. Ez a számokban is megmutatkozott, 1945-ben míg Európát még tépte a háború, addig például Amerikában az éves tojásfogyasztás – minden korábbi rekordot megdöntve – elérte a 405 db/fő/év mennyiséget.

Ez azonban nem maradt sokáig így, hiszen a plusz kilók megindultak az amerikaiakra, s az okok keresése közben jó bűnbakra találtak a tojás személyében. A nyulakon végzett kísérletsorozat eredményei után már nem volt kérdéses, hogy az elhízásban való bűnrészesség vádját egykönnyen nem mossa le magáról a tojás.

1984-ben a Time magazin is megírta, hogy a tojás felelős az elhízásért, majd röpke másfél évtized után, 1999 augusztusában már a revideált álláspontjának adott hangot, csak az valahogy kevesebb visszhangot vert.

Hogy pontosan mi volt az a tévhit, amiért közel a felére visszaesett a korábbi tojásfogyasztás? A tojás és a koleszterin érzékeny viszonya. A koleszterinre hajlamosak vagyunk igen ferde szemmel tekinteni, afféle mumusként ejtjük ki a szánkon, holott a szervezetünkben lévő koleszterin kétharmadát mi magunk, egészen pontosan a májunk állítja elő. Szükségünk is van rá, a koleszterin többek között a sajtfalaink egyik fontos építőanyaga.

Természetesen – mint megannyi esetben – itt is a részletekben rejtezik az igazság, van az a mennyiségű zsír, ahol már több koleszterin kerül a szervezetünkbe, mint amennyire szükség lenne, de ehhez azért erősen neki kéne durálni magunkat és egy jó negyed kilónyi szalonnát bevágni, vagy 15 tojást.

Amit azért (valljuk be) nem szoktunk. Ugye?

A tojástól elnézést kell kérnünk, s visszaengedni a mindennapjainkba, engedni, hogy a benne lévő vitaminok, ásványi anyagok, aminosavak beépülhessenek a szervezetünkbe. Azért ez nem egy nehéz feladat, csak készíteni kell egy jóféle lágy tojást, egy remegős rántottát, egy zöldségekkel felturbózott omlettet, egy igazi lengyel tojáskrémet, egy szépséges tükörtojást vagy egy – a tojásételek koronázatlan királyának tartott – egg benedictet.

Tojásos fogások a blogon

Hogyan válasszunk tojást?