A nyúl tehet róla!
Nagyjából 10 éves lehettem, mikor a tojásellenes kampány begyűrűzött az otthonunkba. Apám túl volt az első infarktusán, s anya – mai szóval élve – életmódot váltott, vagy legalábbis a kor információs bázisára alapozva próbálkozott a lehetetlennel, hogy egészségesnek ítélt ételekkel tömje apát, s kivonja a háztartásunkból a gyilkos alapanyagokat.
Ebben az időben komolyan tartotta magát az a tévhit, hogy a tojás ártalmas a szervezetnek, s az ezeréves kutatásokra támaszkodva a magyarok boldogan mondtak le a tojásról, ettől remélvén a hosszú életet.
Pedig.
A kutatás volt a hibás.
Nyulakon végezték.
A nyúl vega.
Nem eszik tojást, így persze, hogy felment a koleszterinje szerencsétlennek, amikor a laborban rajta tesztelték a tojás élettani hatásait.
Mi viszont nem vagyunk vegák, az emberi szervezet számára elképesztően fontos ez az összetett, organikus voltában az anyatejjel egyenértékű anyag, ami nem csak finom, hanem az összes esszenciális aminosav megtalálható a tojásban, a különféle vitaminok és a szervezet számára nehezen begyűjthető ásványi anyagok is ott pihennek benne. Egyetlen tojásban ott a mindenség. S még finom is.
A tojás nagyon régóta fontos szerepet tölt be az emberiség életében. Feltételezések szerint már az ősember is megfigyelhette, ahogy a ragadozók kifosztják a fészket, s magukkal viszik az értékes tojásokat, s az Ószövetségben, Mózes ötödik könyvében konkrét, biodiverzitás megóvására vonatkozó javaslat hangzik el: ne pusztítsuk el az anyát, csak a fiakat és a tojásokat vigyük magunkkal, nem vágjuk el a lehetőségét az újbóli szaporulatnak.
Az antikvitás embere már pontosan tudta, hogy hogyan kell a tojások és a madarak esetében eljárni, az egyiptomiak már a mesterségesen keltették a tojásokat, s a rómaiak az étkezéseiket tojással indították (Ab ovo…). A középkorra már teljesen egyértelmű volt a tojás fontossága, olyannyira, hogy meg is adóztatták, s a tyúkokat nem a húsukért tartották első sorban, hanem a tojásért, ami szezonban az asztalukra került.
1889-ig az emberiség ennek a szezonalitásnak megfelelően jutott tojáshoz, egészen addig, amíg fel nem fedezték, hogy mesterséges fénnyel stimulálni lehet a madarakat. Azóta a tojás szinte bármikor hozzáférhető számunkra. Ez a számokban is megmutatkozott, 1945-ben míg Európát még tépte a háború, addig például Amerikában az éves tojásfogyasztás – minden korábbi rekordot megdöntve – elérte a 405 db/fő/év mennyiséget.
Ez azonban nem maradt sokáig így, hiszen a plusz kilók megindultak az amerikaiakra, s az okok keresése közben jó bűnbakra találtak a tojás személyében. A nyulakon végzett kísérletsorozat eredményei után már nem volt kérdéses, hogy az elhízásban való bűnrészesség vádját egykönnyen nem mossa le magáról a tojás.
1984-ben a Time magazin is megírta, hogy a tojás felelős az elhízásért, majd röpke másfél évtized után, 1999 augusztusában már a revideált álláspontjának adott hangot, csak az valahogy kevesebb visszhangot vert.
Hogy pontosan mi volt az a tévhit, amiért közel a felére visszaesett a korábbi tojásfogyasztás? A tojás és a koleszterin érzékeny viszonya. A koleszterinre hajlamosak vagyunk igen ferde szemmel tekinteni, afféle mumusként ejtjük ki a szánkon, holott a szervezetünkben lévő koleszterin kétharmadát mi magunk, egészen pontosan a májunk állítja elő. Szükségünk is van rá, a koleszterin többek között a sajtfalaink egyik fontos építőanyaga.
Természetesen – mint megannyi esetben – itt is a részletekben rejtezik az igazság, van az a mennyiségű zsír, ahol már több koleszterin kerül a szervezetünkbe, mint amennyire szükség lenne, de ehhez azért erősen neki kéne durálni magunkat és egy jó negyed kilónyi szalonnát bevágni, vagy 15 tojást.
Amit azért (valljuk be) nem szoktunk. Ugye?
A tojástól elnézést kell kérnünk, s visszaengedni a mindennapjainkba, engedni, hogy a benne lévő vitaminok, ásványi anyagok, aminosavak beépülhessenek a szervezetünkbe. Azért ez nem egy nehéz feladat, csak készíteni kell egy jóféle lágy tojást, egy remegős rántottát, egy zöldségekkel felturbózott omlettet, egy igazi lengyel tojáskrémet, egy szépséges tükörtojást vagy egy – a tojásételek koronázatlan királyának tartott – egg benedictet.
