MIRELLE | gasztro- és lifestyle magazin

A szakácskönyvek piacán egyre több, a gasztronómiát egy-egy alapanyag felől megközelítő könyv jelenik meg. A klasszikus, nemzetek konyháira, kedvelt fogásokra épülő könyvekkel ellentétben, ezek a szakácskönyvek sok esetben gyakorlatiasabb oldalról közelítik meg a konyhát, segítenek kiismerni egy-egy alapanyagot, vagy új dimenzióit tárják fel a már jól ismert ételeknek.

Ilyen, alapanyag irányból közelítő szakácskönyv – az Alexandra gondozásában megjelent – Gombák és a szintén a könyvkiadó portfólióját bővítő Paradicsomszósz. A Gombák esetében jó látni, hogy a szép és igényes kiadású könyv nem csak és kizárólag a receptek és a felhasználási módok ismertetésére koncentrál, hanem lexikális tudást is ad azok számára, akik szeretnék alaposabban megismerni ezt a sokoldalú, mégis sokszor mellőzött alapanyagot. A könyv az erdőn és mezőn található gombaféléknek és a termesztett, boltokban könnyedén beszerezhető fajtáknak is külön fejezetet szentel.

A könyv gerincét teljes mértékben a gombák adják, nem a klasszikus előételtől induló felépítés jellemzi a szakácskönyvet, minden az egyes gombafajták bemutatásának és sokoldalú felhasználhatóságuknak rendelődik alá.

Nagy kedvencem a rókagombás pizza, a melegen tálalt galambgombás krumplisaláta, illetve a marinírozott laskagomba, ami ötletes választás lehet hideg húsok mellé.

A gombák világában való relaxáció után pedig következzék a teljes extázis, a paradicsomszósz és annak olaszos hangvételű, temperamentumos megközelítése. Hermina Deiana olyan szenvedéllyel ír a paradicsomszószról és Nápolyról, hogy az ember legszívesebben azon nyomban összepakolná a bőröndjeit és utazna délre, vagy – ha erre épp nincs lehetősége – nekiállna egy jóféle paradicsomos fogásnak.

Ehhez pedig ideális segítséget nyújt a könyv, amelyben számtalan olasz recept segít minket eligazodni a paradicsom, a paradicsomszósz, az olasz lélek és az al dente tészta rejtelmeiben. A cucina povera, azaz az olasz szegénykonyha meghatározó alapanyagára számtalan fogás épül, mindegyik egyszerűen átlátható, jól értelmezhető étel, amelyet könnyedén beilleszthetünk a mindennapjainkba. S bár azt gondolhatnánk, hogy a paradicsomszósz nem érdemel meg egy külön könyvet, Hermina erre rendesen rácáfol, izgalmas és szenvedélyes utazás tehetünk a szakácskönyvet fogatva, rengeteg inspiráló és valóban paradicsomos recept vár ránk a könyvben.

A könyvből biztosan elkészül nálunk a töltött focaccia, a mozzarella szívvel gazdagított paradicsomzselé és a paradicsommal, mozzarellával átsütött gnocchi, amihez minden van itthon, hiszen paradicsom, passata, szárított paradicsom és sűrített fajta mindig pihen a konyhában, kamrában, bevetésre készen.

A legtöbben nap, mint nap számos csésze/bögre/pohár kávét iszunk meg. Sokan a kávéban rejlő koffeintől várják a megváltást, használják fáradtságra, fejfájás ellen, kimerültség okán.

S vannak azok, akik inkább élvezeti cikként tekintenek a kávéra, s a kávézást afféle szertartásként élik meg, egy-egy ötperces vagy épp félórás megállónak, ami lehet egy pörgős napból kihasított énidő, de akár kisebb-nagyobb társasággal együtt töltött órát vagy délutánt is jelenthet.

Ha élvezeti cikként tekintünk a kávéra, s valóban úgy érezzük, hogy a napunk fontos megállóját jelzik a kávézásaink, akkor egy idő után kialakul bennünk a vágy, megszületik az igény, hogy minél többet tudjunk meg a kávéról, fejlesszük magunkat, s keressük az ideális fajtát, a megfelelő pörkölést, a testhezálló főzési módot, ízesítést, azt a formáját vagy formáit a kávénak, ahogy számunkra a legtöbb élvezetet nyújtja.

Ez a kiválasztási folyamat a felhasználók jelentős részénél az évek folyamán kialakult gyakorlat, egy-két kósza kísérlet mentén zajlik, de aki tudatosabban bánik a kávéhoz való viszonyával, az szívesen tanulja meg a kóstolás mikéntjét, s használja fel a kávékóstolás során tanultakat a későbbiekben.

Ahogy a bor értése, úgy a kávé kiismerése is nagy szakértelmet igényel, de az alapok viszonylag egyszerűen és könnyen elsajátíthatók, ha jó tanárra és jó kávékra bukkan az ember. Ebben nyújt most nagy segítséget a Nespresso szeptemberben útjára indított Masterclass képzéseivel, ahol nem csak a kávé testességét, savasságát, keserűségét és utóízét tanulhatjuk meg jól megbecsülni, hanem lehetőséget kapunk arra, hogy az elsajátított ismeretek alapján a későbbiekben mérlegelni tudjuk, hogy milyen kávét válasszunk magunknak, s azt hogyan főzzük le.

Az idén harmadik alkalommal megrendezésre kerülő Gastro Design legnagyobb érdeme nem csak az, hogy elismeri az igényes enteriőr kialakításában élen járó, a grafikai eszközökben rejlő lehetőségeket felismerő vendéglátó helyeket és az arculatot megteremtő tervezőket, kivitelezőket, hanem az is, hogy ráirányítja – a szakma mellett – a közönség, a végfelhasználó figyelmét is arra, hogy az étkezés élménye szorosan összefügg a térrel, befolyásolja azt, egy megfelelően kialakított környezet teljessé teheti az étkezés nyújtotta élvezetet.

A 2016-os év közel kilencven pályázóját a zsűri próbálta jó mérhető, objektív kategóriákba sorolni, majd kialakítani a végső sorrendet, amely valóban nem kizárólag a hely elismeréséről szólt, hanem egyfajta markáns üzenet is volt a pályatársaknak. Ennek eklatáns példája, hogy a Varró Zoltán vezette zsűri bizonyos kategóriákban eltekintett az ezüst és arany díj odaítélésétől, vagy épp külön kategóriát alkotott egy-egy kiemelkedő, más pályázókkal nehezen összemérhető pályázat esetében.

Az elegáns gálavacsora keretén belül átadott díjak az idén az alábbiak szerint alakultak:

STREET FOOD
Low Cost Gourmet Trailer – arany
padthai wokbar – street food – ezüst
BaoBox Ázsiai Street Food Étterem – bronz

ÉTLAP- ÉS ITALLAPDESIGN
40 FŐ ALATT
Minden ízben Prémium – shortlist
Babérliget Kúria – shortlist
40 FŐ FELETT
(Nem volt eredményes pályázat)

LOGÓ ÉS GRAFIKUS ARCULAT
40 FŐ ALATT
kiSSBende contact dining bisztro_logó és grafikus arculat – arany
Zing burger arcula – arany
BaoBox arculat – bronz
40 FŐ FELETT
padthai wokbar – arculat – arany
Baalbek Libanoni étterem – ezüst
Nosztalgia Garden logó és grafikus arculat – bronz

VENDÉGLÁTÓIPARI KIEGÉSZÍTŐK
40 FŐ ALATT
kiSSBende contact dining bisztró_Vendéglátóipari kiegészítők – arany
Hisztéria Cremeria fagylaltozó kiegészítők – ezüst
40 FŐ FELETT
(Nem volt eredményes pályázat)

VENDÉGLÁTÓIPARI BERENDEZÉS ÉS BELSŐÉPÍTÉSZET – ZÁRT TÉR
40 FŐ ALATT
Monofu – WOW (különdíj)
Babérliget Kúria – arany
Natura Hill Zebegény – shortlist
40 FŐ FELETT
Avalon Ristorante – zárt tér – Hotel kategória: arany
Hilton Budapest mesteri felületek – mesteri enteriőr! – Hotel kategória: arany
Nem minden az, aminek látszik – Hotel kategória: bronz
Elbűvölően könnyed és elegáns – Étterem kategória: arany
Fenyves Yacht Club Perlaki Pub – Étterem – Bár – Étterem: ezüst
3 az 1-ben gasztronómiai világ – Étterem kategória: bronz
Alsóörs Marina Étterem – Étterem: bronz
Klasszikus kávéház, kortárs köntösben – shortlist

VENDÉGLÁTÓIPARI BERENDEZÉS ÉS BELSŐÉPÍTÉSZET – NYITOTT TÉR
40 FŐ ALATT
Gázlámpa KIOSZK – A Fő téri Gázfogadó épület felújítása és újrahasznosítása – shortlist
40 FŐ FELETT
(Nem volt eredményes pályázat)
V&H különdíj: Avalon park

Edd meg Lengyelországot! – szólt a felhívás, s mi – egy kicsi, de lelkes asztaltársaság – ennek örömmel eleget is tettünk. A zárt körű, Európa nagyvárosaiban élő gasztroguruk számára tartott bemutatók budapesti vacsorája egészen elképesztő volt. Azzal a biztos tudattal mentem, hogy sok újat nem fognak tudni mutatni, hiszen a Lengyelországban töltött heteim száma lassan évekre rúg, s gasztronómia iránti szenvedélyem, meg örök éhségem okán már mindent ettem, amit csak enni lehet arrafelé.

Erősen rám cáfoltak. A USTA lengyel gasztronómiai és kulturális magazin szervezésében, a Lengyel Intézettel együttműködésben létrehozott eseményen ugyanis valami egészen pazar, meglepően modern, izgalmas és egyben letisztult arcát mutatta az a lengyel konyha, amit én eddig egyáltalán nem ismertem.

A modern szakácskönyveket kiadó, a lengyel bloggertársadalmat felkaroló USTA a fő mozgatórugója az Eat Poland rendezvénysorozatnak, amely nem csupán egyetlen kiemelt eseményt jelent, hanem egy olyan felületet, amelyen keresztül kapcsolatba léphetünk a 21. századi lengyel gasztronómiával, megismerkedhetünk az utóbbi évtizedben végbemenő változásokkal, szembesülhetünk vele, hogy az a fajta gasztroforradalom, ami nálunk zajlik, az a lengyel környezetben is megvalósult. Eredményességét jelzi a két Michelin-csillagos étterem, s – többek között – ez a nagyon is látványos műhelymunka.

A magyarok számára készített vacsora megálmodója Marek Flisiński volt, aki nem csak azt szerette volna szemléltetni, hogy az általa szeretett és megszokott alapanyagokat lenyűgöző alkotásokká képes változtatni, azzal bűvölt el igazán, hogy a magyar gasztronómia elemeit milyen hibátlanul bele tudta szőni, illeszteni az általa alkotott gasztronómiai világba.

Az Eat Poland azonban sokkal többet jelentett egy jól összeállított, magyaros elemekkel tarkított lengyel degusztációs menüsornál, itt minden elem, minden hozzáadott apróság jelentéstartalommal bírt, kiegészítette az eseményt. Ilyen apróságnak tűnő, de fontos elem volt a vacsoraasztal dekorációja, amely meghatározta az alaphangulatot, a kissé üres térből barátságos enteriőrt varázsolt, őszi erdőt kerített az asztalunkra, anélkül, hogy zavaróan sok elemmel vonta volna el a figyelmünket a vacsoráról. Ezt az izgalmas, kissé skandináv hangulatot a Kwiaty&Miut virágos duónak köszönhettük, akik Lengyelországban nem csak virágcsokrokban élik ki kreativitásukat, hanem számos tervezővel dolgoznak együtt, s sok esemény viseli magán az ő kézjegyüket.

Szintén fontos, az étel szempontjából is lényeges kiegészítők voltak a Poznan külvárosában működő Spiek Ceramiczny edényei, amelyek végtelen egyszerűségük ellenére mégis jól érzékelhető pluszt adtak az egyes fogásokhoz. Az előétel és a desszert esetében számomra igen meghatározó volt, hogy milyen formában kerül tálalásra. A klasszikustól eltérő vagy épp a rusztikus tál volt az, ami ezeknek az ételeknek extra jelentéstartalmat bírt adni.

A kiegészítő apróságok közé tartozik még a társaság is, amely – a szokott arcokon kívül – kiegészült a lengyel gasztronómia néhány képviselőjével és azokkal az emberekkel, akik megálmodták és megszervezték az egész eseménysorozatot. Az este folyamán zajló beszélgetések, a lengyel és magyar borokkal övezett, bravúros vacsora, a bemutatásra kerülő, a lengyel gasztronómiával szorosan összefüggő termékek egy nagyon szép és kerek képet adtak arról, hogy merre is tart a lengyel gasztronómia.

Jó irányba.