MIRELLE | gasztro- és lifestyle magazin

Bár azt gondolják, gondoljátok sokan, hogy a gasztrós életében minden étkezés tökéletesen komponált, el kell árulnom, hogy ez azért nem így van. A törekvés megvan bennem, hogy minden körülmények között mindig a legjobbat nyújtsam a Nőknek és magunknak, de a reggeleink azok sok esetben (90% fölött, de pszt) kaotikusak. Semmi extrát nem kell elképzelni, csak négy, nagyon álmos embert, aki a lakás különböző pontjain próbál életet verni magába, nyújtózik, szedelődzködik, öltözik, fogat mos, a Nők az este még átnézett, szertehagyott tancuccaikat gereblyézik, én a – férjem által precízen lefőzött, kezem alá készített – lattémmal ülök, vagy épp a kicsit kiengedett, a kiengedésen felbátorodott nyulat kergetem, esetleg zoknit vadászok, a ruhaválasztás nyűgjével küzdő kamasz lányaim napját fényezem (az egész borul, ha az a póló nem az a póló).

Egyszóval zűr van.

Olyan finom.

Alapvetően szerethető.

Nincs veszekedés, csak a nyúllal anyázunk, mikor besurran az alá a kanapé alá, ahová esélytelen utána nyúlni, s valljuk be, ki az a hülye, aki megteszi, hiszen a veszélyérzet a nyúlból is a legrosszabbat hozza ki.

S ebben a zűrben a legtöbbször egyre nem jut idő: reggelizni.

A héten, a Philadelphia sajtótájékoztatóján pont ezt a feloldhatatlan ellentétet kívánták rendezni egyszer és mindenkorra, hogy a reggeli rohanásban se legyen kifogásunk arra a rossz és rögzülni látszó szokásra, hogy nincs időnk reggelizni. A Philadelphia krémsajtjaival tényleg könnyedén megoldható a reggeli és tízórai is, de most még könnyebb dolgunk van, hiszen három új íz is megjelent a kínálatban, már a csak a bőség okozhat zavart a rendszerben. A natúr, zöld fűszeres-fokhagymás és fekete olíva bogyóval ízesített krémek állaga egészen lágy és könnyű, a megszokott, sűrű matéria helyett egy habos, levegős, de karakteres változat jelent most meg a piacon.

A krémeket azonban nem csak a rohanós hétköznapokon vethetjük be, hanem a ráérős hétvégéken is, amik a mi családunkra is kifejezetten jellemzőek. A lusta délelőttök és a klassz délutáni – sok esetben gasztronómiai élvekkel tarkított – kiruccanásaink között pont egy tartalmas reggelivel köszönünk a szervezetünknek és ünnepeljük meg azt, hogy nyugi van és végre együtt lehetünk.

Az ünnepek közeledtével lassan, de biztosan elkezdjük összeállítani az alapanyaglistát. Mi kell a vacsorához? Mi kell az ajándékba szánt muffinhoz? A karácsonyi partira tervezett aprósüteményhez? Mennyi diót vegyünk a beiglihez és elég lesz-e a lencse a jövő évi szerencsénkhez?

A dolgunk idén még könnyebb, mint eddig bármikor, hiszen a napokban indult egy új, szuper áruválasztékkal bíró webshop, a Magosbolt. Nem csak a választék miatt érdemes náluk körülnézni, hanem azért is mert az ország egész területére szállítanak, s viszonylag tempósan, 1-2 napos határidővel. A fizetésre is többféle opciónk van, vagy rögvest elrendezzük online – bankkártyával, vagy utánvéttel kérjük és a futárnak fizetünk. Sőt, hogy teljes legyen az öröm, a regisztráció utáni első vásárlásnál 10% nyitási kedvezményt is kap minden vásárló.

Érdemes figyelemmel kísérni a facebook oldalukat, mert az elkövetkezendő időszakban más, számunkra igen hasznos akciókkal készülnek.

S hogy mi minden készülhet a Magosbolt kínálatából? Például az alábbi egyszerű, de nagyon finom diós süti.

Erről a süteményről könnyű szuperlatívuszokban nyilatkozni, mert egyszerűen jó. Mondjuk ezt az alapanyagok eleve garantálják, bár a kísérletezés közben nekem még lehetett volna lehetőségem a végső összhang elrontására, de szerencsére jó irányba mozdult minden és valami igen finom született.

Az alapötletet a friss dió adta. A krémes süteményeket nem kedvelem, így egyértelmű volt, hogy a tésztába kerül a dió, a hogyan-hoz már csak egy délutáni kávézásra és egy jól bevált alaprecept testreszabására volt szükség.

Diós-kávés szelet

10 dkg dió

20 dkg finomliszt

4 tojás

15 dkg cukor

1 dl presszókávé

15 dkg vaj

1 csomag sütőpor

A tojásokat szétválasztom. A sárgájához hozzáadom a cukort és a vajat, majd habverővel halványsárga krémmé verem. Ezután hozzáadom a sütőporral elkevert lisztet, 7,5 dkg durvára darált diót, rálocsolom a presszókávét és alaposan eldolgozom. Végül beleforgatom a lágyan felvert tojásfehérjéket is. Sütőpapíros tepsibe öntöm, a tetejét megszórom a maradék dióval és 180 fokra előmelegített sütőben tűpróbáig sütöm.

Amikor szó került arról, hogy nyílik egy új, molekuláris gasztronómiával foglalkozó hely a belvárosban, kissé szkeptikusan álltam a dologhoz. Sok évvel ezelőtt – mikor a spanyolok ezen az egyetlen úton tudtak elindulni a jövő gasztronómiája fel – több csalódás ért. Az öncélú, a látványos éhezéssel egyenértékű vacsorák és gasztronómiai bemutatók nem győztek meg, egyszerűen becsapva éreztem magam, mint egy rossz cirkuszi előadás után. A nitroköd kevés volt a boldogságomhoz, bár azt éreztem és értettem, hogy ha nem ragaszkodnának görcsösen ahhoz, hogy minden miszlikbe szedjenek, másnak mutassanak, mint ami, akkor egy-egy fogás valóban értékelhető, élvezhető fricska lenne, mondjuk egy degusztációs menüsorban. De töményen sok volt, s azt gondoltam, hogy én és a molekuláris gasztronómia egy életre végeztünk egymással.

Aztán a múlt héten ott találtam magam a NANO-ban, ahol izgalmas, újszerű, ötletes, egyáltalán nem izzadságszagú, könnyed és látványos fogások és koktélok során visszanyertem a hitemet, s a molekuláris gasztronómia végre megajándékozott egy valódi gasztroélménnyel.

Huszák Zoltán séf és Keresztes Ferenc bártender megmutatták, hogy a molekuláris gasztronómia önfeledt játék az ízekkel, formákkal, textúrákkal, de ez az önfeledtség koránt sem öncélú, a lényeg, hogy a vendég is élvezze. Mi – az egész csapat – boldogan kóstoltunk, a jó ütembe érkező fogások és koktélok szép harmóniában vezettek minket végig az estén, a baconhomoktól egészen az arany robbanócukorral koronázott nitrokávéig.

Bár minden fogásban tetten érhető volt ez a sajátos konyhanyelv, a menüsor nem vált egysíkúvá, a molekuláris gasztronómia teljessé tette az élményt. Már az aperitifnek kínált pezsgőkoktélnál érezhető volt, hogy izgalmas estének nézünk elébe, a Testarossa pezsgőkoktélban eperkaviárszemek úsztak, s tetején színes levendulahab pihent. A Disznóságok és uborka textúrák tételnél Huszák Zoltán erősen belecsapott a húrokba, a konfitált császár és a disznósajt nyalóka mellett olyan bravúros tételek vitték el a fogást, mint a baconhomok vagy az uborkasaláta granité.

Ezt egy hűs, de nem túlhűtött, lila káposztából készített gazpacho követte, aminek tökéletes betétjéül szolgált a gőzölt fogas. A leves után pedig egy koktélvariáció érkezett, amelynél – a nyitó pezsgőkoktél után – Keresztes Ferenc is megmutatta, hogy mi mindent tud kihozni az alkoholok és a molekuláris gasztronómia találkozásából. A MagicBar varázslatos volt, a friss fügével töltött whisky kapszula, a cseresznyés Mojiio zselé, valamint a légiesen könnyű, de mégis kerek, testes zöld almás-kiwis-levendulás Red Bull hab egészen új dimenzióba emelte az estét.

A következő fogás az étterem bölcsességéről tett tanúbizonyságot, egy 12 dkg-os bélszín képébe, amely nem esett atomjaira, nem vált morzsává vagy kaviárrá, hanem lencseszufléval, finoman fűszerezett laskagombával, burgonyával, és kadarkából készült vörösbor-fátyollal varázsolt el miket.

A tisztes hús megtette a hatását, már csak egy jóféle desszertre vágytunk, ami Rózsa, Panna, Cotta címen érkezett. A panna cotta gyöngyökkel tarkított guava infúzió, a cukoros grissini, a liofilizált málna és a gyerekkorunk legszebb emlékeit idéző arany robbanócukor jó zárás volt. Arany robbanócukorból még repetáztunk is, a vacsora végén szervírozott nitrogénezett espresso morzsákat gazdagon meghintették az aranyló rögökkel, amik vidáman pattogtak a szánkban.

Megérkezett a YorkTest eredményem. A hihetetlenül profi, végtelenül leegyszerűsített, üzembiztosan bemutatott és ennek megfelelően könnyen végrehajtható mintavétel után, – a leírást követve – postára adtam az ételintolerancia vizsgálatához szükséges anyagokat és vártam. Nagyjából másfél hét után megérkezett az email címemre egy email, amiben nem csak a teszt eredményét találtam, a feltárt ételérzékenységemmel kapcsolatos további teendőkhöz is kaptam tanácsokat, útmutatást.

Előzetesen nem nagyon foglalkoztam vele, hogy vajon mit fog kimutatni a teszt, úgy gondoltam, hogy egyszer majd itt lesz, bizonyosságot szerzek valamiről, addig kár bármilyen más módon merengeni a majdani kimenetelt illetően.

A teszteredményemben egyetlen tétel bizonyult problémásnak: a tej. Élesztő-ügyben tűnök még határesetnek, a többi vizsgált alapanyag és én jóban vagyunk. A tejnél nem voltam meglepve. Egy korábbi vas-jutató expedícióm kapcsán, évekkel ezelőtt már csináltattam egy laktóz intolerancia vizsgálatot, ami akkor még határesetnek tűnt, de a kiértékeléskor szóltak, hogy éveken belül átfordulhat a dolog, s a mostani állapot tejfehérje érzékenységgé nemesül. Ez a jelek szerint mostanra bekövetkezett.

A YorkTest eredménye mellé “csomagolt” Táplálkozási útmutató a tesztnél megszokott percizitással veszi végig az érzékenység kapcsán vizsgált ételeket, mutatja be, hogy határeset vagy érzékenység kapcsán milyen teendőink vannak.

Az útmutató javaslata szerint azokat az élelmiszereket, amelyekre reagált a szervezetünk, ahol az intolerancia egyértelműen tetten érhető, egyszerűen iktassuk ki a mindennapjainkból, azoknál, amelyek a “határeset” kategóriába tartoznak elegendő, ha csak a fogyasztás mértékét korlátozzuk, odafigyelünk a bevitel mennyiségére és gyakoriságára.

Az útmutató szorosan fogja a kezünket, nem hagy megrettenni, bölcsen felkészít az eredmények ismeretében hozott döntéseink precíz és körültekintő kivitelezésére és hosszútávú fenntarthatóságára. De nem csak a diétára helyezi a hangsúlyt, hanem szót ejt a kiegyensúlyozott táplálkozás fontosságáról, arról, hogy melyik élelmiszercsoportnak milyen szerepe van a szervezetünk táplálásában. Általános táplálkozási tanácsokat is felvonultat, hiszen az életmódváltásnál fontos, hogy ne kizáró diétában gondolkodjunk, hanem egy olyan változtatást, váltást hajtsunk végre, ami valóban a javunkat szolgálja.

Az eredményeken kívül egy Étkezési naplót is a csomag része, amelyben könnyedén összeírhatjuk, hogy hogyan étkeztünk, összevethetjük a korábbi hetek tapasztalatával, leírhatjuk a magunkon érzékelt változásokat, s közben afféle motivációs naplóként is kezelhetjük.

Annak akinek ez a fajta segítség nem elegendő, ennél többre, személyre szabottabb segítségnyújtásra vágyik, annak a YorkTest dietetikusa tud hasznos, kézzelfogható tanácsokat, életmódváltást javasolni.

Végeredményül elmondható, hogy érdemes volt elvégezni a tesztet, így van egy jó támpontom ahhoz, hogy mit változtassak az életmódomon, épp ezért javaslom az elvégzését, mert jobb a biztos tudás, mint a sötétben tapogatózni. Nálam a tej és tejtermékek kivezetése lenne a végső cél, ennek kivitelezését még nagyon végig kell gondolnom, amihez szinte biztos, hogy szakemberek segítségét fogom kérni.