A reggeli posztban már regéltem egy sort a családi piac-imádatunkról. Nagyon élvezem azt, ahogy a Nőkben is időnként felhorgad a vadászösztön, és lelkesen velem tartanak a békási piacra, hogy utána napokig vega-mód étkezzünk.
Ma a borsólevesre egy kevés sóskát kértek, s ilyenkor az én anyai keblem dagadozik a büszkeségtől.
Hogy hogy készül a Mirelle-féle borsóleves?
Így (plusz két nyárváró recept a Nők Lapja Cafén)
Tegnap kiszabadultunk a piacra. Hétfőn kettő körül rajtunk kívül csak a kofák és a harsogóan szép áru volt, így sikerült a megszakadásig összevásárolnom magam. Anna kedviért vettünk egy kilónyi epret, aztán az én lelkesedésemnek is engedtünk, jött velünk egy kevés sóska, amihez persze társult egy tisztes adag újkrumpli.
Zsófi a zöldborsóra vetett szemet, engem elcsábított egy csokornyi spárgasíp és a petrezselyem is olyan bájosan illegette magát. Tény, hogy olyan 6 kilónyi zöldséggel indultunk hazafele.
Aztán amíg a Nők egy tisztes adag borsót benyomtak, addig elkészítettem a sóskát, megpucoltam és megfőztem a spárgát, megpároltam a krumplit.
Imádom ezt az időszakot. Mikor minden van és minden friss.
S ha már eper és ha már spárga: akit izgat, hogy hogyan lehetne mindezt igazán mesterien felhasználni, annak ajánlom a Rosinante fogadó 2 napos Eper és spárga kurzusát, ahol Gál Zsolt mesterszakács mellett sajátíthatunk el néhány technikát és kaphatunk új, remek recepteket, ötleteket, hogy miként is készítsük el a tavasz két sztárját.
Pénteken remek estém volt. Csokoládét kóstoltam, törtem, ganache krémekről beszélgettem és tanultam, tanultam és tanultam. A múltkori trinidadi ebéden kottyantotta el Gábor, hogy készülnek egy rendhagyó, kis létszámú, mondhatni pilot vacsorára, aminek a témája a csokoládé és a kínai borok.
A kínai borok mellett nagy vonzerőt jelentett az estével kapcsolatban az, hogy Gábor elárulta, Varga Gábor némi csokoládétemperálási bemutatóval is készül, a borokkal keresztezett bonbonokon kívül.
Az este folyamán először a kakaóbabról és annak felhasználásáról kaptunk egy kis információ, majd a este gerincét képező borok következtek. Először egy magányos rizsbort kaptunk. Szegény azért árvállt, mert olyan illékonynak bizonyult az íze, hogy azt még Gábornak sem sikerült átmentenie a ganache-krémbe. Így aztán csak mint aperitif volt részese az estének.
Folytatásként jött a 14 %-os lychee bor, ami már kellően markánsnak bizonyult ahhoz, hogy egy hét kísérletezőmunka alatt Gábor megtalálja azt a krémet, ami az alkohol helyett ,a gyümölcs ízét képes továbbadni. Az 50%-os csokoládékorpuszban nagyon kellemes, selymesen lágy gyümölcsös krém rejtezett.
Aztán jött a női résztvevők igazi szerelme, a szilvabor. A 10,5%-os szilvabor ital formájában is azonnali függőséget okozott, de étcsokoládéba rejtve, aszaltszilvával megfejelve a szilvaboros ganache-krém tökéletes telitalálatnak bizonyult.
A negyedikként kóstolt ital viszont pont az ellenkező hatást érte el a részvevőknél. A kungfu "pálinka" a maga 39%-os alkoholtartalmával és érdekes ízvilágával nem nyűgözte le a közönséget, ellenben a csokoládéba zárt kvintesszenciája már egészen megkapó volt. Az izgalmas, kissé férfias bonbon az est abszolút meglepetése lett. Erre képes egy jó cukrász és a csokoládé. Élvezhetővé teszi, az élvezhetetlent.
A rózsabor erre a sokkra hozott némi enyhülést. Ennél a bonbonnál 65%-os étcsokoládékorpuszt használt Gábor, ami egy nagyon lágy, de gazdag aromájú krémet rejtett.
Zárásként egy alkoholmentes mentás, zöld teás bonbont kóstoltunk. A szilvás mellett ez lett az est másik nagy kedvence. A menta kellő arroganciával tolakodott elő a krémből, miközben a tea folyamatos hátteret biztosított. Nagyon kellemes, jól megkomponált bonbon volt.
Az est igazán izgalmas része ezután következett. Gábor egy márványtábla és némi Bricostore-ban beszerezhető célszerszám segítségével megmutatta, hogyan kell szakszerűen temperálni, hogyan készíthetünk díszeket, hogyan készülnek a bonbonokhoz a korpuszok, s hogy mit jelent a csokoládé hideggel való sokkolása.
Elképesztően izgalmas matéria a csokoládé. Ezt eddig is tudtam, de a péntek estém az csak még biztosabbá tett ebben. Nyár végén, ősz elején, majd ha a lakáshőmérséklet 27 fok alá süllyed, akkor biztos, hogy neki fogok állni temperálni, bonbonokat készíteni. Ígérem!
Mostanában kicsit felpörögtek az események. Anna skarlátszerű gyönyörűséget gyűjtött össze, ami egy egész torkát elfedő mandulában materializálódott, Zsófi némi orrfolyással szolidarít, én meg remélem, hogy hamar túljutunk a gümőkórokon és az ezzel járó szobafogságon.
Addig is egy rövidke friss ajánló az Arribáról.
S egy régebbi szösszenet itt.
