Vár minket a Szigetköz
Kicsit elköszönök. Családi, baráti elvonulásra készülünk. Megyünk, pihenünk, strandolunk és nagyokat bográcsolunk.
Szép hetet mindenkinek. Anna-nap után jövök vissza.
(kép innen)
user's recent comments(0)
Ajo blanco
A múlt heti Artesano-s kilengésünkkor kóstolt levest a napokban újraalkottam. Épp jókor. Jött ez a kánikula, nekünk meg hűlt a levesünk.
Annának nagyon ízlett, Zsófia kicsit méltatlankodott, hogy lefagy a nyelve.
Ajo blanco
3 gerezd fokhagyma
10 dkg mandula (lehetőleg tisztított)
2 karéj kenyér (tisztes kilós kenyérről beszélünk)
só
bors
1/2 dl sherry ecet
2 dl olívaolaj
5 dl víz
A kenyér belét úgy 2 deci vízbe beáztatom, nagyjából 10 percre (ennek ideje függ a szikkatság mértékétől is). A fokhagymát és a mandulát a turmixba teszem, kis olajat öntök hozzá és alaposan összesimítom. Hozzáadom az ecetet, az olaj maradékát és a málladozó kenyeret. Mikor már homogén a massza, akkor a még várakozó vízzel felengedem. Sózom, borsozom és minimum 12 óráig hűtöm.
Áfonyával vagy kajszibarack kockákkal tálalom.
Diós, sárgabarackos pite
Tegnap a friss és igen bazsalikomos paradicsomleves után, valami házias, könnyű és gyors desszertet szerettem volna a Nőknek kínálni. Az itthon fellelhető gyümölcsök közül a sárgabarackra esett a választásom.
Diós, sárgabarackos pite
15 dkg finomliszt
10 dkg darált dió
1/2 csomag sütőpor
2 tk vaníliás cukor
14 dkg cukor
3 tojás
8 dkg vaj
A tojások sárgáját kikeverem a vajjal és a cukorral. Hozzáadom a sütőporos lisztet és a diót, majd a tojások keményre vert habját. Üvegtepsibe öntöm a masszát és telerakom fél sárgabarackokkal. Velem ellentétben érdemes a barackhajókat úsztatni a tésztán, hogy ne ők úsztassák el a tésztát. 
Ebben az esetben egy kis tört szegfűszeggel és fahéjjal is meg lehet szórni őket.
190 fokon sütöm, tűpróbáig.
Artesano
Kedden, a szokásos havi ikresanyás találkozón az Artesano-ban gyűltünk össze. A mostanában szokásos 30 fő helyett csupán heten ültünk az asztalnál, ami már lassan két éve nem fordult velünk elő.
A családias vacsora nagyon kellemes hangulatban telt. Jómagam sangriával alapoztam, majd folytattam egy ajo blancoval, majd kértem egy ibériai tálat, és egy flannal zártam a sort. A leves hibátlan volt. Érett áfonyaszemek hangsúlyozták a krémesen lágy leves fokhagyma ízét, miközben minden kanálnál döbbenten figyeltem hogyan folyik el a számban ez a lágy, selymesen homogén étel.
Az ibériai tállal biztosra mentem, hiszen már többször volt szerencsém ehhez az ételhez és tudtam, hogy mit kapok.
A többieknél a rendelés eredményeként asztalra kerülő ételek már nem mutattak ilyen egyenletes, jó minőséget. Az egyik anyukának sikerült belenyúlnia két mirelitből készített fogásba, a másik vacsorapartnerünk meg a halat nem találta elég ízletesnek.
A desszertnek kért flan szintén hibátlan volt, bár én ennél a fogásnál is biztosra mentem. A tejkaramellel kínált flan jó zárása volt az estének.
Úgy tűnik, hogy az étteremnek oda kéne figyelni az általuk kínált konyhában járatlan vendégekre. Meg arra, hogy minél kevesebb mirelit étel kerüljön az étlapjukra.
Ez van.
