Gazpacho
Mostanában nagyon sok zöldséget, gyümölcsöt eszünk. Idén valahogy annyira ráálltunk a nyersen történő fogyasztásukra, hogy sütni se nagyon sütöttem, csak kiborítottam a Nők elé a cseresznyét és az epret, aztán mindenki a maga ritmusában tüntette el a másfél-két kilónyi gyümölcsöt.
A zöldségek nagy része is így, minden fifika nélkül, főzelékként vagy salátaként végezte. A férjem slankulási folyamatában is fontos szerepet kaptak ezek a nyúleleségek és a Nők is határozottan szeretik, így esténként hatalmas tál salátákat vagyunk képesek eltüntetni. Az alap általában egy jégsaláta, erre halmozzuk az éppen aktuális kínálatot, megfejeljük egy kevés sajttal, pirított dióval, majd kellő mértékben meglocsoljuk olivával és balzsamecettel.
Ha viszont mégsem saláta vagy főzelék lesz a kosaramba keveredett zöldekből, akkor gyakran végzik töltve: Töltött zöldségek
Az Olimpia website-ja. Így most már tervezhető egy-egy ebéd, egy helyre gyűjtve olvashatók a kritikák, és persze a tulajdonosok hitvallása is kapott helyet az új oldalon.
Az oldal szép, visszafogott, és a naponta frissülő déli kínálatért meg szívből hálás vagyok.

Tegnap meséltem, hogy a Nők hogy készülnek az útra. Be kell valljam én is edzek. Múlt hét végén Makinál jártam egy tengeri herkentyűs kurzuson.
Nagyon izgalmas fúziós főzésben volt részem. A mediterráneum ismert ételeit készítettük. Egy kicsit másképp. Minden mögött ott húzódott az ázsiai ízvilág, és az az alázat, ahogy a természet által kínált gyümölcsökkel bánnak.
A menü a következő volt:
Bambusztálon gőzölt naphal rizspapírban
Gazpacho, rákkal töltött raviolival
Ázsiai paella
Lassanként azt hiszem az össze receptet meg fogom itthon is csinálni. Egy biztos, hogy most szombaton a grillezéshez egy kis folyékony andalúz salátával készülök.
