A sznobság ára
Mert bizony a sznobságnak ára van. Szombaton mi is majdnem megfizettük, aztán a bennünk munkáló egészséges ösztön mégiscsak rávett minket arra, hogy valami jót együnk. Egy plázában. Egy önkiszolgálós, pultos, műanyagtálcás, poharas kifőzdében.
Néha dühös vagyok magamra és a társadalomra. A sztereotípiáknak köszönhetően félünk a plázákban helyet kapó kifőzdéktől, pedig be kell valljam, a Nyugatinál elterülő kompelxumban már ettem néhányszor jót. Ahogy tegnap is.
Eddig a már korábban bemutatott Belfrithez és egy pakisztáni kifőzdéhez tértünk meg a Nőkkel, ha a nagy csellengés közben ránk tört az éhség. Ám tegnapelőtt felfedeztük, hogy egy Szeráj is nyílt az alagsorban. Egy darabig még tanakodtunk, hogy merjük vagy ne merjük, végezetül a család feje döntött, mi meg nekiálltunk összeválogatni az ebédünket.
A személyzet hozzáállásából, a teljes tulajdonosi gárda felvonulásából, és ösztönös megérzésünkből arra a következtetésre jutottunk, hogy talán mi vagyunk az új étterem első vendégei.
Rövid tanakodás után töltött paprikát és káposztalevelet kértünk bulgurral, a Nőknek – biztos, ami biztos alapon – borjú döner kebabot kértünk, gyűjtöttünk még egy kevés padlizsánsalátát, cacikot, dolmadeszt, nagyszemű olajbogyót és ebédelni vonultunk.
'sztambulban, a Küçükpazar Caddesiben se ehettünk volna jobb, autentikusabb ebédet. Minden íz a helyén volt. A töltött paprikában otthoni arányok szerint szerepelt a hús és a rizs, a bulgur olyan finom volt, hogy Zsófi még az apja hagyatékát is benyomta, közben folyamatosan kínálgatva a bulgurra kevéssé vevő Annát. A férjem az olajbogyókat élvezte és a tényleg meglepően finom dolmadeszt, ami még nekem is ízlett bár én ezzel az étellel kapcsolatban nagyon kritikus vagyok.
Ami meg külön otthonossá és igazán törökké tette a helyet az a vendégszeretet. Az, hogy kérés nélkül segítettek az étel asztalhoz szállításban, s hogy a Nők egy-egy nyalókával gazdagabban távoztak az ebéd után.
A kellemes ebédet csak egy dolog zavarta meg, a gondolat, hogy vajon így marad-e. Mi lesz majd, ha a tulajoknak másfelé akad dolgunk, ha a minőségre kevésbé fogékony, mennyiségre és árra utazó vevők miatt kénytelenek alább adni, ha már nem lesz minden olyan jó, mint most…
Remélem nem így lesz. Mindenesetre most egy újabb étterem került fel a városi kirándulásainkkor látogatott intézmények listájára.
