Tavasz, könnyedség…

 
Sose voltam híres a sokfogásos ebédekről. Egyszerűen szeretek 1-2 félét főzni, elmerengni egy bőséges desszerten, egy-egy jó egytál ételen. Engem ennyi bőven kielégít. Más az, ha étterembe megyünk, ahol nincs repeta, a mosogatás nem az én reszortom és hosszú listából válogathatok, hogy mivel is lakjak jól.
 
 
A Nőket is kielégíti, ha egy jó főzelék, vagy valami tartalmas leves kerül az asztalra, esetleg egy tisztességesen gazdag saláta. Persze csak akkor, ha van utána valami fiiiinom.
 
A tavaszi kínálatra hangolt egytálételek a Nők Lapja Cafén.
  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • Twitter
  • RSS

Üvegtészta, rizstészta

Amikor összeházasodtunk, a nászajándékok között, a sok pohár mellett egy öntöttvas wok is a háztartásunkba került. Már előtte is gyakran főtünk ezt-azt wokban, de ez az edény megérdemelte, hogy autentikus módon legyen felszentelve.

A menüsor részét képezte egy üvegtészta saláta is. Akkor találkoztam először az üvegtésztával. Azóta ritkán sodor össze vele az élet, de úgy hiszem vendégművészként olykor-olykor a jövőben is fel fog bukkanni a konyhámban.

Addig is egy kevés, amit jó ha tudunk róla: Üvegtészta, rizstészta, az ismeretlen vidék

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • Twitter
  • RSS

Piadina, az olasz szendvics

Szerdán, Chef Rossana este nyolc körül megkönyörült a társaságon, és a hat óta rendületlenül szecskázó, gyúró, kavaró, töltő, tanuló társaságnak megengedte, hogy elkészítse a saját szendvicsét. Így aztán mindenki nagy lelkesedéssel vetette bele magát a tésztanyújtásba, állt sorba a száraz serpenyő előtt, tömte tele a kenyérkéjét minden földi jóval, amit Maki előkészített.

A szendvicsnek akkora sikere volt, hogy tegnap este, a biciklizéstől megfáradt Nőknek vacsorát kellett gyártanom, úgy gondoltam megnézem náluk mekkora sikert arat az olasz szendvics.

Grillezett piadina (4 személyre)

25 dkg finomliszt

1/2 zacskó sütőpor

2 dkg vaj

csipetnyi só

1,25 dl jó meleg víz

A sütőporos, cseppet sós lisztet elmorzsolom a vajjal, majd hozzáadom vizet. A tésztát összegyúrom, majd a deszkán jó néhány percig gyúrom, fóliába bugyolálom és minimum fél órát a hűtőben pihentetem.

Amikor lejár az idő, egy nagy serpenyőt a tűzre teszek, a tésztát 8 darabra vágom, sodrófával  körkörösre nyújtom, addig amíg a szélei fel nem pöndörödnek. Ezután forró serpenyőbe teszem és mindkét oldalán megsütöm.

Amikor az összessel kész vagyok, akkor megtöltöm sonkával, medvehagymával, sajttal, vékony szeletnyi paradicsommal. Félbehajtom.

A serpenyőt kis olivaolajjal kikenem és a félbehajtott szendvicseimet átmelegítem.

A dolog sikeresnek bizonyult, a Nők alaposan beettek.

Tags:

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • Twitter
  • RSS

Jelentés a partról

 
Ma letekertünk a Nőkkel a partra. Még akadozik egy kicsit a dolog, mert Zsófia számára nehezen emészthető, hogy a saját biciklijét neki magának kell a járdaszegélyeken átemelni. Anna egyre korrektebben kétkerekezik, bár ma közvetlenül az indulás után landolt egy bokorban és horzsolta fel a fél fejét. De szerencsére viszonylag könnyen vigasztalódik és a kedve se megy el a dologtól.
 
 
Szóval ma letekertünk. A parton nyüzsgött a nép, sült a hal meg jónéhány cicababa. Letelepedtünk a kedvenc halasunknál és alaposan beettünk. A hekk még mindig finom, a krumpli friss, a csalamádé meg jó ropogós és kellően ízes.
 
Ebéd után a drótszamarainkon átügettünk a Czinielbe sütizni, aztán hazatekertünk. Büszke vagyok a Nőkre. 6 és fél kilométert tekertek és még csak nem is nyafogtak olyan sokat.
 
Legközelebb kissé messzebb merészkedünk.
 
  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • Twitter
  • RSS