Kést nektek!
A jómúltkor, amikor Maki késtechnikai óráján jártunk sokan morogtak nekem, hogy lemaradtak. Makinál meghallgatásra talált a morgolódás: újabb órát hirdetett.
Itt a lehetőség, tessék menni!

A jómúltkor, amikor Maki késtechnikai óráján jártunk sokan morogtak nekem, hogy lemaradtak. Makinál meghallgatásra talált a morgolódás: újabb órát hirdetett.
Itt a lehetőség, tessék menni!

Lassan egy éve írtam először a helyről. Akkor egy esküvő kapcsán keveredtünk Szigetmonostorra, ahova azóta is folyamatosan visszavágyunk.
Múlt héten családilag leteszteltük a tavaszi étlapot. A Nőknek a sakkozás és a medencében pancsolás volt az igazi élmény, nekem meg az, hogy a fedett, félárnyékos teraszról kissé hunyorogva lestem miféle gazságokon jár a lányaim esze.
Most párjukra akadtak a Nők, egy velük egykorú kisfiú személyében, így
a végén Anna némileg megfürdött a medencében, ruhástul. De a hely és az étel annyira ellazított, hogy még csak morogni se volt energiám, csak sztoikus nyugalommal kihántottam a Nőt a csuromvizes harisnyájából, zacskót kerítettem a sötétkékre ázott csukájának és nehéz szívvel hazafelé vettük az irány.
Családosoknak,
pároknak, mindenkinek javaslom, hogy menjen, merítkezzen meg a vidéki
vendéglátás legjavában.
(A képet Mobilnak ajánlom. Ő tudja miért…. 😉 )
Szeretem a gombócokat. Szinte mindegy, hogy édes vagy sós gömbbel hoz össze a sors.
Múlt héten panírozott olívát csináltam és ettem az olasz kurzuson és pár nagyon pepecs munka volt, az eredmény mindannyiunkat kárpótolt a dologért.
Aztán, ha nagyon előrenézek a nyárba, akkor már látom a barackos gombóc-hegyeket, tervezem, hogy egy jó túrógombóccal is meglepem a Nőket a napokban.
Addig is egy kis ízelítő a gömbölyded ételekből.