Ikea reloaded
Egyszer, úgy egy fél éve írt a férjem
egy vereteset, Wazze Ikea címmel.
Most én vagyok kénytelen.
Szögezzük le, hogy az ember jó
esetben nem ebédelni jár az Ikeába, hanem egy okos marketingfogás
jegyében még több időt tölt a komplexumban, félúton
megpihenve, erőt merítve a piactéren történő mérhetetlen
mennyiségű kacat megvásárlásához.
Szögezzük le, hogy az ikea konyhája
nem a la carte étterem, sőt…
De ami ma a tányéromra került svéd
húsgolyók címén…
Mostanában sok étteremajánlót írok,
nem véletlenül használom az ajánló szót. Azt hiszem a
kritikához szükségem lenne arra, hogy vissza-vissza járjak,
figyeljem, hogy mennyire teljesít egyenletesen a konyha, hogyan
alakul a személyzet, a mennyiség…
Az Ikea esetében van szerencsém
egyfajta rálátással bírni a dologra, hiszen mióta Magyarországon
megvetették a lábukat, jónéhányszor megfordultam az éttermükben
is, ahol szinte kivétel nélkül mindig a kötbullarra esett a
választásom.
Ahogy ma is.
Hiba volt.
Nem igazán értem, hogy ezzel a a 100
forintos húsgolyós marketingkoncepcióval mit nyer az Ikea, hisz az
akcióval becsábított tömegek jelentős része kuporgató
kisnyugdíjas, vagy olyan, akin látszik, hogy nem engedheti meg
magának, hogy 1-2 leárazott plüssállaton kívül bármit
megvegyen.
De hogy mit veszít, azt igen. Azt a
kevéske színvonalát, ami volt.
Rendes eszcájg helyett műanyag
eszközök, kígyózó sorok, minősíthetetlen étel.
Mert ez a húsgolyó, nem az a
húsgolyó. A barna szószról nem is beszélve….
Tipikus húsmasszából (értsd: szója)
készített szomorú, kissé ízehagyott golyóbisok mellett vöröses,
curryvel gazdagított, vízzel hígított lé virított.
Ritkán hagyok ott ételt, de ezt a
felismerés pillanatában toltam félre.
Félek, hogy ha végeszakad az össze
csaljukbeanépet akciónak, akkor is marad a műanyag villa és a
műhús golyóbis.
Kár.
