MIRELLE | gasztro- és lifestyle magazin

A Nőknek a halakhoz való viszonya mostanában sokszor beszédtéma. Anna mindig is elkötelezett híve volt az édesvizi és tengeri mindencsodáknak, míg Zsófi számára örökös veszélyforrást jelentettek a szerkezeti felépítésükkel. A halakban rejtező szálkák eléggé letálisnak tűntek számára ahhoz, hogy teljes mértékben kerülje a halfogyasztást.

Aztán – ahogy az lenni szokott – elkezdte irigykedve nézni a megbonthatatlan hal- és halkonzervevő apa-lánya duót és szépen lassan odamerészkedett a paradicsomfoltokkal, kicsit megégetett pirítósokkal tarkított reggelizőasztalhoz, s oly annyira a team részévé szeretett volna válni, hogy rákapott a halkonzervre. Persze a kellő ideológia is megszületett a döntés mellé: a halkonzerv a Múlószőke szerint egyáltalán nem hal, hiszen nem merednek benne az irreverzibilis zsófikárosodás okozására alkalmas szálkák, ergo ehető.

Azóta hétvégénként a trióvá nemesedett társaság nagyobb mennyiségű üres és cseppet olajos pléhdoboz felhalmozására képes, egy-egy reggeli alkalmával.

Ezen felbátorodva a tegnapi vacsora is ilyen ehetően szálkamentes hal alapokon nyugodott.

Lazackrémes spagetti

35 dkg spagetti

1 kis üveg lazactörmelék

25 dkg krémsajt

só

őrölt fehér bors

1 fej brokkoli

A brokkolit apróbb rózsákra teszem és kevés sós vízben fedő alatt párolni kezdem. A spagettit sós vízben szintén elkezdem főzni. Egy harmadik serpenyőbe beleborítom a krémsajtot, olajjal egyetemben hozzáadom a lazacot, majd egy kevés borssal fűszerezem és kicsit összerottyantom. Mire kifő a tészta, addig kellően megpárolódik a brokkoli és már csak tálalni kell egy kis reszelt sajttal megbolondaítva. A borzasztó színéért az asztalra kerülési rekordsebesség és az íze kárpótol.

Ma hajnalban egyszer csak ott álltam a Reggeli díszletei között és mint ha mi sem lenne természetesebb, beszélgettem és főztem. A magam részéről nagyon élveztem.

Linkért katt a képre.

Az avokádóval úgy 15 éve találkoztam először. Méghozzá otthon. Anya vagy újságban vagy tévében látott egy remek salátát, amihez felhajtotta az akkor még mindennaposnak nem tekinthető gyümölcsöt. Ugyan mélyebb barátságot nem kötöttünk, de az kétségtelen, hogy az avokádó rendkívül egészséges és sokak számára addiktív.

Avokádótörténelem, pucolási kiskáté és receptek a Mindmegettén.

(kép innen)

Több, mint három éve sütögetem itthon a kenyereimet. Alapvetően híve vagyok az egyszerű példányoknak, de néha kifejezetten jól esik a kísérletezgetés. A liszt arányain, a folyadék milyenségén való módosítgatások mellett, szívesen játszom a kenyér ízével is. Így aztán nem véletlen, hogy a paprikástól, a currys-ig, a tepertősön át a sárgarépásig sokféle ízvilágú pékárut készítettem már.

A karácsony előtti édességdömpingben is egyszer csak úgy éreztem, hogy jól fog esni valami karakteresebb kenyér. Így aztán gyorsan végignéztem a fűszerkínálatot és egy szárított kaprot tartalmazó zacskóval megindultam a kenyérsütőgép felé.

Kapros, sajtos kenyér

1,2 dl meleg víz

3 dkg friss élesztő

2 tk szárított kapor

50 dkg finomliszt

15 dkg natúr krémsajt

2 csipetnyi só

1 elhabart tojás

1 nagyobb fej vöröshagyma

1 fakanálnyi vaj (cca. 4-5 dkg)

A lisztet, a krémsajtot, a kaprot, az apróra vágott hagymát, az elhabart tojást, a vajat és az élesztőt a kenyérsütő üstjébe teszem, majd a meleg vízzel megöntözöm. Beindítom a masinát ( ha látványosan nem szeretne összeállni a tészta, akkor még egy nagyon kevés vizet adok hozzá, bár erre nekem nem volt szükségem, de lisztje válogatja…).

A keleszt/dagaszt program után kapott tésztát egy nagyobb, hosszúkás, sütőpapírral kibélelt szögletes őzgerinc formába teszem és a 180 fokra előmelegített sütőbe tolom. Nagyjából 50 perc alatt szép barnára sütöm.