Mióta megjöttünk Albániából sokan megkerestek, hogy tetszettek a beszámolóim s ők is kedvet kaptak a mediterrán világ e fel nem fedezett gyöngyszeméhez.
Az utak minősége és az angol wck megléte mellett, a leggyakoribb kérdés az volt, hogy mit is lehet enni.
A Mindmegettén olvasható cikkben összeszedtem mindazt, amit az albán konyháról tudni kell.
Az Ikea menedzsment megszülte a válaszlevelet. Tanulságos.
Tisztelt Mirelle!
Panaszlevelét sajnálattal vettük kézhez. Az érintett kollégák felelőtlenül rossz információt adtak Önnek, mivel a döntés hátterében kizárólag üzleti szempontok álltak.
Tudjuk, hogy a family tagok megszokták és örömmel vették igénybe ezt a kedvezményét a kávézóban, azonban az elmúlt gazdasági év tapasztalata alapján a management azt a döntést hozta, hogy visszaáll az eredeti kedvezményre, vagyis a kávét a továbbiakban csak az étteremben lehet ingyen fogyasztani a family tagoknak, mint ahogy az a katalógusunkban is szerepel.
Természetesen ez mit sem változtat azon a tényen, hogy a kollégák nem megfelelően tájékoztatják a vásárlókat, ezt haladéktalanul orvosoljuk, hogy a jövőben ilyen többet ne fordulhasson elő. Még egyszer nagyon sajnáljuk a történteket és továbbra is szívesen várjuk áruházunkban és éttermünkben.
Tisztelettel: Érlakiné Villás Mónika SFM Manager
Elöljáróban annyit, hogy alapvetően türelmes, mosolygós és kedves ember vagyok. Csak vannak dolgok, amik bosszantanak.
Levél az Ikeának
Kedves ….!
A jelek szerint én vagyok az Elégedetlen vásárló.
A budaörsi Ikeában hosszas válogatás, vásárlás és a pénztártól való távozás után a Family kártyámmal felszerelkezve, gondoltam kihasználom az év 5-6 alkalom egyikét, és a személyes adataim ismeretének ellenében iszom egy ingyenkávét.
A pultos kisasszonyok azonban a piros plasztiklap láttán szomorúan ingatták a fejüket, hogy sajnálatos mód a földszinti kávézóban csak pénzért juthatok ehhez a forró nedűhöz. Valószínűleg nem én lehettem az egyetlen, aki elsőre nem vette a lapot, mert rögvest magyarázatba is fogtak: a kellemetlen hajléktalanok miatt kellett sárba tiporniuk a kártyatulajdonosok abbéli jogát, hogy hétköznap ingyen kávéval ünnepeljék meg az újabb elköltött forintjaikat. Javasolták, hogy az emeleti étterembe érvényesítsem a kártyám, hiszen most már csak itt juthatok hozzá a korábban az áruház össze italt-ételt kínáló részlegében élvezhető extra szolgáltatáshoz.
Szó se róla a kávéért a javaslat ellenére nem caflattam fel a hatalmas papírzacskómmal, amiben persze csupa az áruházban vásárolt csoda rejlett, hanem leperkáltam a kemény 200 forintot és – a leragasztott cappucinos gombon már fel sem hördülve – ittam egy hosszú feketét.
De közben csak járt az agyam. A kisasszonyok azzal kábítottak, hogy az emeleten van kávé. Hmmm..oda nem mennek fel a hajléktalanok vagy nem mehetnek fel, mert a bejáratnál álló morc őr nem engedi? De..ha…az emeletre vezető egyetlen út zárva előttük, akkor vajon a piactér pénztársorához vezető egyetlen folyosó már nem fér bele az őr perifériás látásába, hogy azt is figyelné, mikor surran a homeless a napi egy ingyenkávéjáért?
Ha egy kedvezményekre jogosító kártya révén kikérik az adataimat, boldog és boldogtalan hírekkel ellátnak, akkor egy spamben miért nem értesítenek róla, hogy Ikearádió figyelem, az alábbi változások léptek életbe. Ha a kártya egyfajta kiemelt klubként is értelmezhető, akkor az ingyenélő kávézókat ki lehetne szűrni a kártyákon realizált forgalom alapján belőtt éves fogyasztási küszöbbel. Aki ezt eléri, az jogosult a későbbiekben is a kártyára. Ez akár évi 10.000 is lehet, a hajléktalanok nem valószínű, hogy ennyit áldoznának akár 730 nap alatt a lakberendezésre, ergo tökéletesen szűrhetőek lennének. Mindenki más meg bőven elkölt ennyi pénzt önöknél, akár alkalmanként is.
Egyszóval nem értem a politikájukat. Persze eleddigre az ember kiért, kifizetett, már vágyik arra a kávéra, így fizet, mint egy katonatiszt és csak egy kicsit érzi átverve magát.
(kép innen)
Vasárnap átadtuk magunkat a Nőkkel a pihenésnek. A délutánunkból azonban hiányzott egy desszert, így aztán a hűtőnk aranytartalékaiból minimális erőfeszítéssel gyártottam egy tepsi süteményt.
Túrós rizskoch
1/2 nagy bögre rizs (kb. 1,5 dl)
1/2 liter tej
3 tojás
50 dkg túró
10 dkg nádcukor
3 dkg vaj
csipet só
1 citrom héja
2 marék mazsola
A rizst a egy csipetnyi sóval hintett tejben megfőzöm. Egészen addig, amíg “puffogni” nem kezd. Lehúzom a tűzről, beteszem a vajat, a cukrot, majd beleszórom a mazsolát, belereszelem a citrom héját. Amikor egy picit hűlt, belekeverem a tojások sárgáját, a túrót és végül a felvert habot.
Zsírozott, morzsával kiszórt tepsiben, 190 fokon, szép barnára sütöm. Meggylekvárral kínálom.
