Hétvégén fantasztikus élményben volt részem. Várakozhattam.
A valentin-napi Finománián a közös főzés öröme mellé, a szombat esti órákban csatlakozott a csodavárás kivételes érzése.
Furcsa volt látni, ahogy terjed a hír, ahogy mindenki kiélesedett érzékkel lesi, várja, hogy mikor kapjuk a hírt, hogy megérkezett közénk Eszter kisfia.
Dávid nem váratott minket sokáig, éjfél körül született, egészségesen, 57 centi hosszan és közel 4 kilósan.
Isten éltesse sokáig!
Ma nagyon kellemes délelőttöm volt. A férjem egyik volt kolléganőjével volt találkozónk. Mivel csak néhány napig tartózkodik a városban, így néhány ügyintézés és egyéb baráti találkák közé besorolva, rá hagytuk a döntést, hogy hol és mikor találkozzunk.
Szerencsére.
Bea jóvoltából ugyanis megismerkedtem a Noé cukrászdával és annak egyik tulajával Miklóssal, aki – minő véletlen – szintén kollégája volt egykor a férjemnek. A jó hangulatú cukrászdában a barátságos tulajon túl, rendkívül finom sütemények vártak.
Kifejezetten házi jellegű, kinézetű példányok illették magukat a pultban. Ízre meg olyanok voltak, mintha egy jó tante látna minket vendégül, és szívét-lelkét kitette volna, hogy igazi desszertkavalkáddal kápráztasson el minket. Először egy borzas katára keresztelt diós omlós süteménnyel barátkoztunk, majd jött a flódni és végezetül egy tisztes pogácsa. Többet is kóstoltunk volna, de délelőtt valahogy nem fért több belénk, bár én nagyon szemeztem a svájci kiflivel is.
A világ újabb szűkülésére példa, hogy Miklóssal való diskurzusunk közben kiderült, hogy kamaszkorom szép emlékű cukrászdája, a Kríz (jelen állás szerint Bulldog cukrászda) is az ő tulajdonukban van, ahol a neje, Raj Ráchel viszi a boltot és készíti a szebbnél szebb tortákat.
A nagymamahangulatú tányérok, a gazdag, ízes, tisztes sütemények és a pulton innen és túl zajló kellemes beszélgetés nagyon jól esett. Szerintem máskor is visszatérünk még, hogy kóstolgassuk a kínálatot és beszélgessünk egy kicsit Miklóssal.
Újabb kellemes hétvége áll a hátunk mögött. Szinte hihetetlen, hogy nem sokkal a karácsony után már február közepén járunk. A bálintnapi hétvégénken sok-sok afrodiziákummal találkoztunk. Ilyen volt a zeller is.
A zellerből csodás krémlevest készített a társaság, ami nem csak abbahagyhatatlanul finom, de még egyszerű is.
Kétszínű zellerkrémleves
1 nagyobb fej zeller
3-4 szál halványító zeller
8 dkg vaj
1 nagyobb fej vöröshagyma
1,5 l alaplé
frissen őrölt bors
só
Megpucolom a zellert. A vajat megolvasztom, a hagymát apróra vágom, dinsztelem. Mikor már színesedik, akkor hozzáadom a vékony szeletekre vagdosott zellert, felöntöm vízzel vagy -ha akad akkor- húslevessel, picit sózom és puhára főzöm. Amikor kész, akkor 2-3 merőkanálnyi levest, zellerrel egyetemben egy másik lábasba teszek, hozzáadom a felszecskázott szárzellert és összefőzöm. Ezután mindkét lábas tartalmát leturmixolom.
Ha nem vagyok lusta, akkor Zsolt útmutatásai alapján szív alakú tésztába töltök némi aszalt paradicsomos, füstölt sajtos krémet és azt adom a leveshez. De mivel sietek és a család is éhes, így inkább csak egy kis galuskát főzök ki, aminek a tésztájába egy kevés aszalt paradicsomot dolgoztam bele.
Tálaláskor a vajszínű levesbe beleeresztem a zöldes árnyalatú kistestvérét, majd megfejelem néhány galuskával és az éhes családom elé vetem.
Ma a városban való teendőim közben leltem rá a Sugarshop új üzletére. Ugyan jól eldugták, de én megleltem. Nem sokkal a felfedezés után a Nőkkel is visszatértünk és mindenféle édes apróságokat vásároltunk össze.
Vettünk marshmallowt, meg gumicukrokat és egy kisebb adag Jelly belly-t is.
Aztán most este, miután elraktuk a Nőket aludni, nekiálltunk letesztelni a képtelenebbnél képtelenebb fantázianévvel ellátott babszemeket.
Hihetetlen, de a vajas pattogatott kukorica név alatt futó jószág tökéletes illúzióját kelti a nevét adó rágcsálnivalónak. A sült kukorica, a sült pillecukor is nagyon jó találat.
Legközelebb a jalapeno-t és az édesgyökeret fogom kipróbálni.
A zselés babokat gyártó cég szórólapján még koktélokat is javasol. Ebben az esetben 3-4 adott ízvilágú jószágot kell egyszerre a szájunkba tenni a kellő hatás elérése végett.
