Falatnyi finomságok, amelyek nem csak ünnepeinket, hanem a hétköznapjainkat is megédesítik. A legtöbb fotó sajnos az alávaló, gaz, galád freeblog végső eltávozása miatt eltűnt, idővel megpróbálom pótolni, de azért remélem a leírás elegendő lesz a sütemények elkészítéséhez.
Vörös áfonyás karácsonyi keksz
A szombati halebéd mellé Hugh új könyvéből szedtem az ihletet a salátához.
Narancsos zellersaláta
6 szál zellerszár
3 nagyobb narancs
2 ek olíva olaj
1 tk tokaji borecet
csipetnyi só
frissen őrölt fekete bors
A zellereket és a narancsokat megmosom. A zellerszárak külső oldalát hámozóval lehúzom, majd a szárakat ferdén – nagyjából egy centis darabokra – felmetélem.
A narancsok héját egy szakácskéssel úgy vágom le, hogy egészen a húsig leszedjem. Majd a ragacsos, folyós narancsot egy mélyebb tál fölött el kezdem kifilézni. Ez annyit tesz, hogy az egyik kezemben tartott narancsból a másik kezembe fogott egy éles, nagy késsel kimetszem a hártyák közül a gyümölcshúst.
Isten bizony leírva sokkal rosszabbnak tűnik, mint amilyen. Kis türelem, feltűrt ingujj és egy éles kés pont elegendő ahhoz, hogy már az első filézésünk sikeres legyen. A hátramaradt narancsból – ha már úgyis nyakig ragadok – kifacsarom a levet, majd a következő narancsot is kifilézem. Miután végeztem a narancsokkal, a filéket összekeverem a zellerszárral, kis olíva olajat öntök hozzá, egy cseppnyi jó minőségű borecettel teszem még pikánsabbá és tálaláskor friss borsot tekerek rá.
A szombati ebédet egy hosszabb – a témában írott – anyag inspirálta. Egyszerűen annyit írtam a pisztrángról, hogy úgy éreztem muszáj sütnöm. A család nagy része partner a halevészetben, így csak Zsófi számára kellett egy darabka csirkemellet keríteni, hogy mindenki boldogsága teljes legyen.
Sült pisztráng citromos kurmplipürével
4 db 25 dkg-os konyhakész pisztráng
3 gerezd fokhagyma
1 kg krumpli (nálunk Ella)
1 dl olíva olaj
3-4 ek olíva olaj
1 citrom
só
bors
2 tk kakukkfű
A halakat lepikkelyezem, majd kívül-belül alaposan átmosom. Ezután papírtörlővel szárazra törlöm őket és sózom, borsozom a külsejét és a belsejét is.
Egy mély serpenyőben (éljen a wok) megforrósítom az olajat, majd a halakat 6-6 percig sütöm mindkét oldalán. Mielőtt kiemelném a halat kis citromhéjat reszelek rá.
A körethez megpucoltatom a krumplit, majd a három gerezd fokhagymával enyhén sós vízben felteszem főni. Amikor megfőtt, akkor a főzőlévől 2-3 decit megmentek, majd a többit leöntöm a krumpliról. a krumplit hagyom néhány percig gőzölögni, aztán krumplinyomóval átnyomom, az egy deci olíva olajjal meglocsolom, igény szerint sózom, kakukkfűvel ízesítem és belefacsarom fél citrom levét. A főzőlével krémesre lazítom, s a kisült halhoz adom.
Görgey Gábor új könyve igazából nem az, aminek elsőre látszik. A gasztronómia álcája mögött ugyanis letűnt korszakok bukkannak elő, a evés, az éttermek, az alapanyagok bevonzzák az író múltját, az egykor volt Magyarország meséjét, a főfogások mellé szellemi garnírung jár.
A 10 évnyi cikket tartalmazó könyv azonban nem csak Görgey Gábor múltját mutatja be, hanem a mai – főleg budapesti – gasztronómia változásának íve is szépen lekövethető rajta. A könyv lapjain megtalálhatóak az elmúlt időszakok éttermei, azok, amelyekre már csak emlékszünk, azok amelyek nem voltak képesek kiállni az idő próbáját, s azok, amelyek megmaradtak, azért mert egyformán teljesítenek hosszú ideje vagy azért, mert képesek voltak megújulni.
A cikkek során az étel, az étkezés ezernyi dimenziója bomlik ki, s a világok közt mindenki megtalálhatja a számára otthonosat. A könyv tökéletes ajándék lehet azok számára, akik a gasztronómiát nem csupán az élvezeti szinten szeretik, akik számára már nem biztos, hogy egy szakácskönyv elegendő, s megfelelő ajándék.
