MIRELLE | gasztro- és lifestyle magazin

A múlt héten egy nagyon dilis, de hihetetlenül megkapó és jópofa kezdeményezés részévé válhattam egy kicsit. A felkérés Lilahangyától jött, hogy egy nemzetközi jótékonysági játék részfeladatában publikáló ételkritikusként vegyek részt, segítsek az unokahúgának a feladat teljesítésében. Már ez felkeltette az érdeklődésemet (és felpiszkálta a becsvágyamat), de amikor megérkezett a feladat végrehajtásával megbízott Virág, még több információhoz jutottam, s azóta is azon tűnődöm, hogy jövőre nekünk is bele kéne vágnunk ebbe a játékba.

A Gishwhes remek szórakozásnak tűnik, emellett erőteljes közösségépítő jellege van és nem utolsó sorban jótékony célkat szolgál. A több mint 100 országból származó fiatalokból és idősebbekből (sőt nyugdíjasokból) verbuvált 15 fős csapatok számára bolondabbnál bolondabb feladatokat kieszelő színész Misha Collins. Ahogy kivettem Virág szavaiból a fickó személyes varázsa, nemzetközi ismertsége, saját múltjának nyomorúságos pillanatai hozták létre, tették azzá a gishwhes-t, ami. A győztes csapat számára is Misha az ajándék, a csapatok teljesítményének kiértékelése után a két legjobb csapat az ő vendégszeretetét élvezi a világ egy remek pontján, miközben az összes közreműködőnek hála árvaházakat tud építtetni. Az sem veszít, aki nem lóbálhatja a lábát valamelyik Karib-szigeten a sztár mellett, ugyanis a feladatok önmagában ajándékként szolgálnak, segítenek kicsit újra gyereknek lenni, kilépni a komfort zónánkból és mások segítségével alkotni.

Íme az idei év promovideója:

Virág egyik feladata a héten az volt, hogy egy három éves amerikai kisfiúnak a receptjét kellett megfőznie, majd velem megkóstoltatnia. Nekem pedig véleményt kellett alkotnom a műről. Íme a recept, ami alapján dolgoznia kellett.

A Virág által készített fogás

Az augusztus igazi finomságokat tartogat számunkra. Az ezer színben pompázó piacok, a végre valóban finom őszibarackok mellett a moziban is valódi csemege vár ránk. Egy klassz kis gasztrofilmet, nem is akármilyen sztárral a címszerepben. S ha kicsit jobban körülnézünk a stáblistán, akkor láthatjuk, hogy az a Lasse Hallström jegyzi a filmet, akinek a Lazacfogás Jemenben-t, a Kikötői híreket vagy a gaszrtovonalon mozgó Csokoládét köszönhetjük és olyan emberek számára volt fontos a film létrejötte, mint Oprah Winfrey vagy Steven Spielberg.

S hogy miről is szól a film? Íme az ínycsiklandó beharangozó:

A festői szépségű dél-francia kisvárosban Madam Mallory (Helen Mirren) éttermének, az előkelő Le Saule Pleureur-nek nem akad párja: a Michelin csillagos konyhában egymás után készülnek a gasztronómiai csodák a szenvedélyes, ám kissé vaskalapos tulajdonosnő irányításával. Az egyszerű ételek is kifinomult fogássá változnak a keze alatt, amivel vendégeit teljesen megbabonázza. De a tökéletes recepthez mindig kell egy izgalmas hozzávaló. És ez most az egzotikus Indiából érkezik.
Egyik napról a másikra toppan be a csendes városkába a Kaddam család, akik nem kisebb tervvel állnak elő, mint hogy megnyitják indiai éttermüket szemben a francia gasztrocsodával. Nem csak a hangos zenétől lesz zajos a környék, de a kurkuma, a szegfűszeg, a curry, és a garam masala is felpezsdíti a lakók ízlelőbimbóit. Az eddig rozmaringtól, és bazsalikomtól illatózó környék élete kezd teljesen a feje tetejére állni, és ezt persze Madam Mallory sem nézheti tétlenül. Megkezdődik a rivalizálás, míg nem a Kaddam család gyöngyszeme, a hihetetlenül tehetséges Hassan (Manish Dayal), és Madame Mallory elbűvölő séf helyettese, Maquerite (Charlotte Le Bon) szövetkeznek: a két teljesen eltérő kultúra ízeit egyesítve élettel telítik meg nem csak a tányérokat, de a bájos városkát is. És ez még Madame Mallory világát is felkavarja. Szárnyai alá veszi Hassant, hogy megtanítsa a kulináris kifinomultság minden csínjára, és közben ő maga is megnyílik az új ízekre, és az élet új csodáira. Mert kell az a kis fűszer, ami kicsit megbolondítja, és felkavarja az egyhangú ízeket.

A film inspirációt adhat számunkra is, a vidéki francia konyha napfénnyel burkolt, zöld fűszerektől illatos fogásait és az indiai konyha ezernyi ízét mind-mind kipróbálhatjuk.

A film megnézése előtt is ér ilyeneket főzni, íme néhány recept:

Indiai fogások, a teljesség igénye nélkül

Naan

Tojáscurry

Csirkecurry aszalt sárgabarackkal

Sült, mandulás csirkecurry

Csicseriborsó curry

Pork Kofta

Sertés vindaloo

Kényeztetés francia módra

Gratin Dauphinois

Cukkinis galette

Francia hagymaleves

Cseresznyés, mandulakrémes tortácskák

Francia citromtorta

Boeuf bourguignon

Croissant

Az idei nyár zöldségslágere nálam ez a fogás. Hideg, zöldséges, az olíva olaj, a balzsamecet és a fűszerek tökéletes egységbe fogják az ízeket. Ideális fogás lehet grillezett húsok mellé, de előételként, saláta alapként felhasználva vagy pirított kenyérszeletekre halmozva is fogyasztható.

Marinált grillzöldségek

2 nagy padlizsán

3 közepes cukkini

2 nagy kaliforniai paprika

4 ek balzsamecet

olíva olaj

3 tk szárított oregánó

2 tk szárított kakukkfű

3 tk szárított bazsalikom

A két  serpenyőmet felteszem a platnira, s mindegyiket vékonyan kikenem olajjal. A padlizsánt és a cukkinit vékony karikára vágom, a paprikát szintén felvágom, majd a serpenyőbe teszem és közepesnél kicsit nagyobb lángon, időnként megfordítva lepirítom. A kész szeleteket egy nagyobb – fedéllel rendelkező – dobozva rakom.  Amikor az összes zöldséggel elkészültem, akkor átkeverem, megfűszerezem, kis olíva olajjal gazdagítom és balzsamecettel marinálom.

A zöldséget alaposan átkeverem, a dobozra rápattintom a tetejét, majd egy éjszakára a hűtőbe teszem.

Másnap pestoban pácolt csirkemell mellé kínálom és csak egy kicsit utálom a többieket, hogy nekik is kellett adni.

Apró, omlós, sós, fűszeres. Egy ezeréves papírszeleten jött szembe a recept a hétvégi “ha nyár van rakjunk már rendet” rohamom kellős közepén, amikor épp a titkos fiókjaimat túrtam fel, hogy olyan rendet vágjak bennük, aminek következtében semmit se találok az elkövetkező hónapokban.

De legalább a recept előkerült.

Oreganós rudak

20 dkg finomliszt

8 dkg reszelt parmezán

1 tk szárított oreganó

frissen őrölt fekete bors

só

2 tojás

2 ek hideg víz

10 dkg vaj

1 marék szezámmag

A lisztet kimérem, hozzáadom a reszelt sajtot, sózom, beletekerem a borsot és megszórom oreganóval. A hideg vajat belekockázom, majd gyors mozdulatokkal ügyesen elmorzsolom. Ezután szétválasztom a tojásokat, a sárgáját vízzel elkeverem, majd a liszthez adom. Rugalmas tésztává gyúrom.

Lisztezett asztalra borítom  a tésztát, kisujjnyira nyújtom és késsel vékony csíkokra vágom. A csíkokat sütőpapíros tepsire fektetem, majd a tojásfehérjével megkenem és szezámmaggal megszórom. 170 fokon nagyjából 20 perc alatt ropogósra sütöm.