MIRELLE | gasztro- és lifestyle magazin

A Gratin Dauphinois egy nagyon klassz és egyszerű fogás. Húsevőknek köret, vegáknak magában is imádható, de tovább turbózható főfogás. Ránézésre, első olvasására akár rakott krumplinak és vélhetjük, de messze nem az.

A Dauphin krumplija

1 kg krumpli

6 dl tejszín

só

frissen őrölt fekete bors

1-2 mk szerecsendió

2 gerezd fokhagyma

10 dkg edami sajt

1 ek vaj

1 gerezd fokhagymát prés segítségével a puha vajhoz adok. Átkeverem s a fűszervajjal kikenem a pitetálamat. A krumplit megpucolom és leheletvékony szeletekre gyalulom, majd a felszelt krumplira hideg vizet öntök, átmosom, hogy a felesleges keményítő távozzék. Ezután lecsöpögtetem, majd egy száraz konyharuhára borítom és alaposan leitatom róla a felesleges vizet. Ezután a konyharuháról a kikent pitetálba csúsztatom a krumplit. A tejszínhez hozzányomom a másik gerezd fokhagymát, szerecsendióval, borssal és sóval ízesítem, alaposan elkeverem, majd a krumplira csorgatom. Végezetül ráreszelem a sajtot és a 150 fokra előmelegített sütőben nagyjából másfél óra alatt készre sütöm a fogásomat.

Anya születésnapjára Anna a Móra gyerekszakácskönyv sorozatában megjelent Torták kötetből választott süteményt. Nekem csak konyhalányi szerepkörben kellett tündökölnöm, Anna ügyesen kézben tartotta az eseményeket.

Csokoládétorta

6 tojás

7,5 dkg finomliszt

25 dkg cukor

12,5 dkg étcsokoládé (részünkről málnás)

7 g sütőpor

25 dkg vaj

Anna az étcsokoládét és a vajat egy forralóba tette, majd megolvasztotta. Amíg a két matéria egymásra talált, addig a tojásokat felütötte és szétválasztotta. A megolvadt csokoládés vajat félrehúzta. A sárgáját kézi mixerrel habosra keverte, majd hozzáadta a csokoládés vajat. A sütőport elkeverte a liszttel, majd apránként a csokoládés masszához adta és csomómentesre keverte. A tojásfehérjéket közepesen kemény habbá verte, majd habverővel, nagy mozdulatokkal beleforgatta a masszába.

Addig én sütőpapírral kibéleltem egy tortaformát és előmelegítettem a sütőt 170 fokra. Anna a kész masszát egy spatulával a formába kanalazta, majd a formát a sütőbe tettem és nagyjából fél órát sütöttem.

Miután kisült tálra borítottam, majd Anna kidekorálta.

Meglehetősen elrugaszkodottnak hangzik ez a leírás ugye?

Pedig az elkészített sütemény nem extrém, csak kicsit túlmutat a vaj/liszt/tojás szentháromságon és a barack ízének felerősítésére hadba veti a pirított mogyoróból készített olajat, a diót és a leheletnyi levendulát, amire – ha nem hívjuk fel rá a nagyérdemű figyelmét – csak a kihegyezett nyelvű kóstolók jönnek rá.

Egyszóval kacifántos név mögött izgalmas, de koránt sem bonyolult torta lakik, vendégvárónak, hétvégi családi ebédeket megkoronázó fogásnak ideális.

Diós baracktorta

15 dkg vaj

0,5 dl mogyoróolaj

24 dkg dió

1 csomag sütőpor

10 dkg finomliszt

4 tojás

13 dkg puha nádcukor

1 tk szárított levendula

csipetnyi só

70 dkg sárgabarack

A barackokat megmosom, félbe szedem. Egy közepes tortaformát sütőpapírra kibélelek, a sütőt 170 fokra előmelegítem. A diót ledarálom, majd elkeverem a liszttel, sóval és a sütőporral. Egy másik tálban a cukort habosra keverem a vajjal, majd egyenként hozzáadom a tojásokat is. A cukros krémbe finoman beleöntöm a diós keveréket, nagy mozdulatokkal összeforgatom, majd a homogén masszához adom a mogyoróolajat, majd az egészet még egyszer átkavarom és egy spatula segítségével a tortaformába öntöm. Elsimítom, majd sűrűn telepakolom a sárgabarack-csónakjaimmal és nagyjából egy órán át sütöm.

Tejszínhabbal még vadítóbb lehet.

Akik régebb óta követik a blogot tudják, hogy nagy szenvedélyem a kelt tészta. Enni is nagyon szeretem, de igazi örömöt maga az elkészítése nyújt. Szeretem a textúráját, szeretek kísérletezni, kifejezetten jól esik nyújtani és a formázás pedig igazán felszabadító.

Néhány évvel ezelőtt bátorkodtam azt mondani, hogy a kelt tészta dagasztása és gyúrás terápiás jelleggel bír és ezt a mai napig fenntartom. Ha kelt tésztával van dolgom, az mindig boldogság. Már az összeállítás is igazán izgalmas, eltalálni az arányokat, megérezni azt a rugalmasságot, ami előre sejteti, hogy jó végeredményben lesz részünk, látni, ahogy dolgozik az élesztő, hogyan alakul a tészta.

Aztán egyszer csak ott a tökéletes, sima, jó állagú, szerethető tésztánk s akkor szembesülünk vele, hogy a szeretett, húsra, piskótára alkalmas sütőnk kevés ahhoz, hogy a tökéletes kezdetet tökéletes vég is koronázza. Ehhez nyújt segítséget a sütő rácsára illeszthető samott kő, amelynek jóvoltából igazán ropogós tésztákat süthetünk. A samott kő nem igényel különösebb kényeztetést, első használat előtt egyszer át kell sütni, de ezen kívül semmi extra feladatunk nincs, csak a szokott módon elkészíteni a tésztát és afféle házi pékként lapátra tenni, majd a kőre csúsztatni a kisütni kívánt kenyeret vagy pizzát.

A kő egyszeri átsütésén kívül csupán arra figyeljünk, hogy a lapátra minden esetben kerüljön egy vékony rétesliszt réteg, mielőtt ráhelyezzük a tésztát, így az nem fog a fára ráragadni és a rétesliszt kerek szemcséinek köszönhetően könnyedén legördül, átcsusszan a kőre.

A kövön süthetünk pizzát, lepényeket, kenyeret, zsemléket vagy bármilyen más kelt tésztát. Ha ropogós héjú, igazán jó kenyeret szeretnénk az otthoni sütőben készíteni, akkor a tégla alá, a sütő aljába tegyünk egy tepsi vizet, amit hagyunk, hogy együtt melegedjen fel a sütővel. A felszálló gőz teszi teljessé a sütést, ha ügyesek vagyunk és jó receptből, jó minőségű alapanyagokkal dolgoztunk, akkor igazi cserepes kenyeret kaphatunk eredményül.

Néhány fogás, amelyet érdemes kipróbálni kövön sütve is:

Pizza

Langalló

Krumplis kenyér

Tönkölykorpás kenyér

Fokhagymás lepény