MIRELLE | gasztro- és lifestyle magazin

A futás és én sokáig messziről kerülgettük egymást. Ennek igen sok oka volt, többek között az, hogy 5 évesen hatalmasat perecelve pont az orromon landoltam, aminek nyomait mindenki láthatja az összes róla készült fotón. Szerencsére az önbecsülésemen nem esett csorba, ellenben olyan tisztes orrsövényferdülésre tettem szert, ami eléggé korlátozott abban, hogy bizonyos sebesség felett levegőt kapjak.

Így maradt a szájon át történő légvétel, az ostoba tanári rosszallás, amiért a futással járó játékok, feladatok kivitelezésekor szinte azonnal a tüdőmet köptem a rossz légzéstechnika miatt. Ahogy cseperedtem, úgy nőtt velem az orrom is és valahogy az évek folyamán javult a helyzet, már majdnem képes voltam levegőhöz jutni, s mire betöltöttem a húszat az orrom és én mindenféle edzésformán részt tudtunk venni. Ám a futással kapcsolatban maradt egy tüske. Aztán egyszer csak rájöttem, hogy nem csak a kick-box, a spinning, a különféle erőnléti edzések mennek, hanem – ha nagyon akarom – akkor a futás is.

A futásnak igazi rajongótábora van, fanatikusok, akik folyamatosan újabb és újabb célokat tűznek ki maguk elé, maximalista népség, akiknek a futás nem csak sport, hanem sokkal inkább létforma, levezetés, feltöltekezés, eggyé válás a természettel, üdvözlése a napnak, vagy épp az a spirituális félóra, amiben önmagával képes egyenesbe jönni az ember.

Futni persze bármiben lehet, de kérdés, hogy érdemes-e. A futás ugyanis speciális felszerelést igényel, olyat, amivel melegen tartjuk a testünket, az izzadságnak nem engedjük, hogy megbetegítsen minket, nem lobog, nem klaffog utánunk, nem lassít, hanem segít abban, hogy a mozgás, az élmény tökéletes legyen. Ehhez nem árt, ha még feltűnő, fényvisszaverő csíkok is futnak rajta, hogy az esetleges forgalomban, a hamar sötétbe forduló késő őszi, kora téli napokon is biztonságban lehessünk. Kezdő futóként a legfontosabb egy jó cipő és egy váltásnyi futóruha, ami így az őszi-téli szezon érkeztével jó, ha egy vastagabb nadrágból, egy kapucnival ellátott, hosszított derekú felsőből és egy kabátból áll. E mellé persze még rengeteg apróság beszerezhető, ha a futás szokássá válik.

Tavasszal már beszámoltam nektek a Panasonic multicooker berendezéséről.  A mindentjáró kisfazék most épp tesztelődik a konyhámban, figyelem, hogy mi mindenre alkalmas, hogyan kombinálhatóak benne az egyes funkciók, mekkora segítséget jelenthet nem csak az egyedülálló konyhatündérek esetében, hanem a munkás hétköznapjait élő négyfős – tinédzserekkel és az ő étvágyukkal megtűzdelt – konyhában is.

Leves fronton nagyon erős a masina, azáltal, hogy külső behatás nélkül, a jól záródó fedélnek hála gőzben születnek a fogások. A zöldségek megpuhulnak ugyan, de nem esnek atomjaikra, formás külsejük megmarad. A melegen tartó funkciónak köszönhetően a megfőtt levest igény szerint az edényben hagyhatjuk, anélkül, hogy kihűlne, esetleg túlfőne, mielőtt a család megéhezik.

Toszkán bableves

2 gerezd fokhagyma

2 ek sűrített paradicsom

2 nagyobb paradicsom

1,5 l húsleves

40 dkg borlotti bab (konzerv)

40 dkg canelli bab (konzerv)

frissen őrölt fekete bors

frissen vágott rozmaring

A babokat egy nagy szűrőbe borítom, átmosom, majd az edénybe teszem. A paradicsomot megmosom, felkockázom és szintén az edénybe borítom. Erre rákanalazom a sűrített paradicsomot, belenyomom a fokhagymagerezdeket, majd felöntöm húslevessel. Finoman borsozom és kevés frissen vágott rozmaringot is adok hozzá.

Az edényt bezárom, a leves opciót megadva nagyjából 40 percig főzöm. Tálalás előtt – ha kell – kicsit sózom, borsozom, friss kenyérrel kínálom.

Murphy létezik. Ennek egyértelmű jelét adta múlt kedden is, amikor a napsütéses hétfő és a verőfényes szerda között megátalkodott, szeles, hűvös napra virradtunk. Norbi – aki természetesen nem futott  – persze örült neki, fő a hitelesség, a Cool runingból, a cool már meg is valósult, mi pedig fázósan, széltől kifújva figyeltük, hogy mikor viszi be egy-egy nagyobb roham a Dunába a fákat.

Via békésen inhalált az egyik sarokban, a többiek  fázósan kortyolgatták a forró teát, a fiúk helyszínt kerestek, mi meg nagy sóhajok közepette nekiveselkedtünk az átöltözésnek.

Az első jelenet rögvest velem kezdődött, láttam is a többieken, hogy mélyen együtt éreznek velem, amiért az elemi erővel tomboló szélben kell majd futnom. Az első döbbenet akkor ért, amikor kiléptünk az ajtón. Befelé, kabátban, pulcsiban, sálban majd megvett az Isten hidege, tépett a szél, csontig járt, most pedig – mikor feleannyi göncben igyekeztem kifelé -mindebből semmit sem érzékeltem. Ok, a lakkal megtámogatott frizurám néha kitakarta a látásomat, de fázni nem fáztam.

A könnyű léptet biztosító futócipő barátságosan simult a lábamra, a többi futásra tervezett ruházat is rögvest segítségemre sietett, így a fák közt surranó napfényen állva teljes komfortban vártam, hogy eldőljön honnan vesz majd a kamera, amíg bemelegítek a futáshoz.

Aztán egyszer csak kitörtem, lazítottam, hajoltam, amit nehéz volt röhögés nélkül végigcsinálni, mert Norbi folyamatosan vezényelt, mint egy vérbeli tornatanár. A bemelegítést pihenés követte, majd egy-két rövid jelenet, végül a lenyugvó nap fényeitől kísérve jutottunk el a záróakkordhoz, ahol mindannyian együtt futottunk, a Kopaszi-gát közönségének legnagyobb megelégedésére.

Néhány kép a forgatásról:

Full sminkben, futásra készen

Néha azért a nap is kisütött :)

Délutánra már mindenhogy fáztunk. De nagyon.

Futást filmezni nem egyszerű. Sőt, kifejezetten faramuci dolog, de megcsináltuk. :D

A futáshoz tervezett ruhákat és kiegészítőket mától itt találjátok, a Tchibo webshopjában.

A bacon-be tekert csirkemáj egy igazi adu ász, ha jól szellőző konyhával vagy erősebb szagelszívóval rendelkezünk. Az ütemesen elkészülő, kevés hozzávalót igénylő, ellenben lehengerlően ütős falatka borhoz, sörhöz egyaránt csúszik, de feltétnek, vagy főfogásnak is ideális.

Aszalt gyümölcsös csirkemáj, bacon-be tekerve

50 dkg szép csirkemáj, szív nélkül

20 szelet bacon

5-6 szem datolya

5-6 szem aszalt szilva

5-6 szem aszalt sárgabarack

csipetnyi őrölt rozmaring

A datolyát és a szilvát kimagozom, s a gyümölcsöket félbevágom. A bacont kiterítem, az alaposan megtisztított csirkemájat a felső egyharmadára fektetem. A májat csipetnyi őrölt rozmaringgal fűszerezem, majd a gyümölcsdarabokból vegyesen teszek mellé, és a baconnel együtt szorosan feltekerem.Fogpiszkálóval, hústűvel vagy szilikon kötözővel rögzítem a batyukat és sütőpapíros tepsire fektetem.

 Ez a pont azonban kiváltható azzal, hogy a feltekercselt bacon végét lefordítom a sütőpapír felé, így nem fog felpöndörödni.

Amikor elkészültem az összes batyuval, akkor a tepsit a 180 fokra előmelegített sütőbe tolom, s addig sütöm, amíg a bacon alaposan meg nem pirul. Amerikai konyhás lakásokban óvatosan ezzel az étellel, a sülő máj illata mindent beterít.

Eredetileg az Alapkonyhán jelent meg.