Alapvetően utálok vasalni.
Míg a mosogatást kedvelem, a porszívózással sincsenek komoly averzióim, addig a teregetés és a vasalás a legutálatosabb feladatok közé tartozik, amit a sors csak rám tud mérni.
Az ellenszenv gyerekkoromban alakulhatott ki, amikor apa anyagzsebkendőinek és néhány viseletes konyharuhának a kivasalásával próbált anya bevezetni a valódi háziasszonyi lét rejtelmeibe.
Látványosan szenvedtem, a szénvasalónál egy fokkal jobb, de minden más szempontból csapnivaló elektromos eszközzel küzdve, ami túl könnyű volt ahhoz, hogy a súlya által hatást váltson ki, s túl langyos, hogy akár egy ráncot is kiszedjen bármiből.
Az eredmény nem maradt el, bármire kapható voltam, hordtam a fát a pincéből, porszívóztam, prakkerrel vertem az előszobai szőnyegeket, port töröltem, csak a vasalás alól húztam ki magam.
Ez egészen addig remekül ment, amíg saját háztartásba nem költöztem, ahol nem volt lehetőség, nem volt kire hagyni a vasalás terhét. Ám az összebútorozással bekerült az életembe a gőzölős vasaló, amivel már majdnem sikerült megbarátkoznom. Ez sem volt tökéletes, de ha a víztartályát teletöltöttem és a legerősebb fokozatra állította, akkor majdnem úgy vasalt, ahogy azt alapvetően az ember elvárná.
Pont mint én :)
Ettől függetlenül, amikor tehettem szabadultam a vasalástól. Megpróbáltam ügyesen teregetni, még ügyesebben hajtogatni, gyűrődésre kevéssé hajlamosnak nevezett ruhákat beszerezni, majd amikor minden kötél szakadt, akkor sóhajok közepette kihordtam a deszka mellé a teli ruháskosarat, belőttem a kedvenc sitcom sorozatomat és nagy szenvedve kivasaltam. Utáltam az egészet.
A múlt hétig. Ekkor ugyanis a Philips PerfectCare Silence képében egy olyan szerkezetet kaptam tesztelésre, ami leginkább egy űrállomásra hasonlít és nőies mintái ügyes segéderőt takarnak.
Bár elsőre azt hittem, hogy amilyen szuperszonikus a masina, az informatikus diplomám se lesz elegendő a kezeléséhez, de tévedtem. Vizet töltöttem a tartályba, bekapcsoltam, kioldottam a vasalófogó kallantyút (ez tartja helyén a vasalót a víztartály alkotta dombon), s a leírást sutba dobva, csak úgy zsigerből használni kezdtem.
Első döbbenet akkor ért, amikor kiderült, hogy a masina vasal. Mit vasal, csak úgy szántja a ruhákat, s ha ügyesen mozgatom az ujjaimat a fogásra tervezett rész két oldalán lévő gombokon, akkor mindig a megfelelő gőz jut a megfelelő helyre. Szóval, ha alul nyomom, akkor a nagy felületeket varázsolja simává, ha felül, akkor pedig az éleket, sarkakat, felkunkorodó gallérokat, szoknyában megbújó hólokat is ügyesen formába hozza.
S mindezt halkan, gyorsan, precízen, anélkül, hogy az ember odasülne a géphez vagy az a tévképzete támadna, hogy egy török hammam gőzfürdőjébe zárták, akarata ellenére.
Pedig ez a masina, aztán csak úgy köpi a gőzt. A ruhára. Kizárólagosan. Ennek hála nincs szükség rá, hogy tonnákat nyomjon, se arra, hogy iszonyat forró legyen, a gőz mindent elintéz.
A vasaló alatti domb is nagy segítségünkre van, hiszen akkora víztartállyal rendelkezik, amibe elég a vasalás elején vizet tölteni, s nevetve kibírja, hogy végignyomjam a Nők összes pólóin, a különféle fölsőimen és a férjem nem kis kiterjedésű ingein. Számomra ez is hatalmas hozzáadott érték, mivel a régi masina pillanatok alatt kifogyott, ilyenkor sértődötten köpte a maradék vizet és ha épp rossz napja volt, akkor egy kis vízkő is társult hozzá.
A vízkőre ennél a gépnél is figyelni kell. Bár azt írja az útmutató, hogy sima csapvízzel is nyugodtan feltölthetjük, én a magam részéről lágyított, szűrt vízzel használtam. S ha már túl vagyunk néhány vasaláson és az együttélésünkből eltelt egy hónap, akkor a saját rendszerén keresztül érdemes vízkőmentesíteni. De nem kell ezzel feltétlen nekünk foglalkoznunk, a vasaló ugyanis fény- és hangjelzéssel emlékeztet majd minket, hogy mikor kell elvégezni a tisztítást.
Még egy zseniális húzása van a Philips vasalónak: megmenti tőlünk a ruháinkat. Pontosabban attól a szerencsétlen balesettől, amikor feszt úgy emlékszünk rá, hogy a támasztékára állítva hagytuk a ruha mellett, majd a baljós égett szag ébreszt rá, hogy tévedtünk. A gép ugyanis egy úgynevezett Optimális Hőmérséklet technológiájának köszönhetően egyáltalán nem tesz kárt sem a vasalható ruhában, sem a vasalódeszkában. Juhééé.
Nem mondom, hogy mostantól minden szabad percemben vasalni fogok, de legalább a zsigeri undor elmúlt, s helyébe érdeklődő kíváncsiság költözött, valamint az a biztos tudat, hogy élve és gyorsan megúszom a vasalást és ruháink is mutatósak lesznek.
