MIRELLE | gasztro- és lifestyle magazin

A hamburger láz nem csillapodik, sőt a street food koronázatlan királya egyre nagyobb népszerűségre tesz szert. Szerencsére azonban már nem elegendő a zsemle-hús-sajt jópofa tálalása, a vevők és a vendéglátók is magasabb minőségi elvárásokat támasztanak a burgerekkel szemben.

A különféle kézműves bucik, a házilag készített öntetek mellett a hamburger lelke, a hús is mibenléte is fontossá vált, a vendéglátók keresik a lehető legjobb megoldásokat, a vevők pedig nyitottak a minőségi kínálatra.

Ám a minőség megtalálása nem egyszerű. Pontosabban megtalálni egyszerű, de a vevő számára elérhetővé tenni már nem minden esetben az. Állandó minőség- és mennyiségi követelmény mellett fontos az is, hogy a vevő számára megfizethető legyen a minőségi váltás.

A Zing és a Terra Pannonia együttműködése szerencsére mindezt lehetővé teszi. A Hubertus Hof szálloda által életre hívott Terra Pannonia már régóta foglalkozik húsmarhával, amelynek a húsa hamar kedveltté vált a szálló éttermében és ez nem véletlen. Az állomány ugyanis kanadai Red Angusokból áll, amelyeknek húsa a steak kedvelői közt fogalom, ugyanis az izomrostokat pont olyan mennyiségű faggyú szövi át, amelynek köszönhetően a hús nem szárad ki, az eredmény szaftos és puha marad.

Boldogmarhaportrék

Ám ez önmagában még kevés ahhoz, hogy az angus valóban azt kínálja, amit elvárunk tőle. A vágás után a húst tovább érlelik, kifejezetten érlelésre szánt hűtőkamrában tartják 21 napig, ahol az átlaghőmérséklet nem haladja meg a 4-5 fokot.

Az így kapott hús zamatos, jó állagú, amelyből már nyugodtan készíthetünk steaket, s ez a hús már a burger pogácsájához is tökéletes. A Zingnek szállított burgerpogácsa nyakból, lábszárból, lapockából készül, amelyhez 20% faggyút adnak. Fűszerezésre nincs szükség, a Zing csapata a saját fűszersójával keverve készíti el a prémium burgerekbe készülő angus húspogácsáit.

A burgerhús fűszerezésére egyébként jó trükk, hogy a húst először kockázzuk fel, majd ekkor sózzuk meg finoman, s utána daráljuk le, egyszer. Ha így járunk el, akkor nem lesz gumis a végeredmény, a pogácsa omlóssága, kissé morzsalékos volta megmarad.

Az eredmény is maga a boldogság, a hús valóban omlós és gazdag ízű

A tejföl bizonyítottan jót tesz a tésztának. Szereti a kelt tészta, omlósabb, gazdagabb, puhább eredményt ad, az omlós tészta rugalmassá válik tőle, nem szakad, nem törik, s a kevert tésztánál is remek, olyan nedvességet kölcsönöz neki, ami segít frissen tartani, de nem áztatja el a tésztát.

Most egy kevert tejfölös sütemény született, a bevált piskóta helyett ebbe potyogtattuk bele Zsófival a közel másfél kiló meggyet, így nem is meggyes pite, hanem pités meggy lett az eredmény.

Tejfölös meggyes pite

30 dkg finomliszt

1 dkg sütőpor

1 kg meggy

3 nagyobb tojás (L, XL ) vagy 4 kisebb

3 dl tejföl

22 dkg cukor

A cukrot és a tojásokat néhány percnyi kitartó munkával habosra keverem. Robotgép esetében ez egyszerűbb, hiszen nagyobb fordulatszámon a masina minden közreműködés nélkül előállítja a lágy, de jellegzetesen tömör textúrával bíró halvány napsárga krémet, a kézi mixereknél kicsit több kitartást igényel a dolog, de ígérem: megéri. Részemről most a cselédség bevetésével történt a kavarás, a Philips gépre rácsattintottam a habverő fejet és már készült is a krém.

Ebbe a krémbe jöhet a tejföl, majd ezt követően a sütőporral alaposan elkevert liszt. Ekkor újabb fejet váltok, amely direkt ilyen tészták kidolgozására szakosodott és 1-2 percet adok neki, hogy teljesen homogén tészta legyen az eredmény.

Amíg sürrög a gép, addig a meggyet megmosom, leszárazom, a tepsit sütőpapírral vagy szilikonlappal bélelem (hol van már, amikor libazsírral kikentem és lisztel kiszórtam…!).

A tésztát a tepsibe öntöm, Zsófi segítségével az összes meggyet katonás sorban belepotyogtatom, majd 190 fokra előmelegített sütőbe tolom és addig sütöm, amíg szépen meg nem színesedik és a tészta ki nem állja a tűpróbát.

A lepénykenyereknek az a csodája, hogy rövid idő alatt, általában a sütő bekapcsolása nélkül eredményre juthatunk. Az olasz piadina, a mexikói tortilla és az indiai naan mellett érdemes a – szintén indiai – rotit is kipróbálni.

Ez nem szendvicsnek való, de a sűrű mártások, pörköltek tunkolására kevés jobb dolog létezik. Alapanyag és edényigénye minimális, így kezdők is nyugodtan belevághatnak.

Roti

30 dkg kenyérliszt (BL80)

6 g só

1,8 dl langyos víz

1 ek kókuszzsír vagy vaj

A lisztet a robotgép üstjébe mérem, hozzáadom a sót, majd a vizet és 3-4 percig dagasztatom a tésztát. Ezután a tálat egy nejlonzsákba húzom és legalább egy fél órát békén hagyom.

Miután letelt az idő a tésztát négy egyforma bucira szedem, amit szintén négybe vágok, majd az így kapott tésztadarabokat vékonyan lisztezett felületen a lehető legvékonyabbra nyújtom.

A tésztát száraz serpenyőben sütöm, gyakorta fogatva, hogy meg ne égjen. Érdemes egy széles spatulát vagy egy tiszta konyharuhát kéznél tartani, amivel rá-rá tudjuk nyomni a tésztát a serpenyőre, hogy jobban, egyenletesebben süljön, ne csak néhány ponton.

A kész kenyeret finoman megkenem olvasztott kókuszzsírral majd egy konyharuhával kibélelt (papírtörlővel is bélelt) kenyérkosárba sorakoztatom.

Hogy meddig és hogyan áll el, arról kevés az infó, hamarabb elfogy, mit hogy erre fényt deríthetnék.

Roti méltó környezetben
Mangó lassi, csicseriborsó curry, csirke korma és római köményes rizs társaságában

A Jono Yogoval nagyságrendileg a nyitás idején találkoztunk először. Anna épp a keresztanyai vendégszeretetet élvezte, mi pedig a magára maradt Zsófit vigasztaltuk. Bizony, ez így van: ha együtt vannak akkor gyakori az egymás szekálása, de egymás nélkül talajvesztettek tudnak lenni. Főleg, amíg kisebbek.

Egyszóval volt egy elárvult Mis a birtokunkban és kevés eszközünk akadt, hogy felvidítsuk. Aztán eszünkbe jutott, hogy egy játékbolt, főleg valami igen speciális jó lenne, s mit ad Isten, a bolt előtt szembe találtuk magunkat egy önkiszolgáló fagylaltozóval.

Ami színes volt, sőt nem csak színes, de olyan színű székei voltak, amilyen kanalakat adtak a fagyihoz, és volt cukorszórás, meg csokoládémáz, meg olyan fagylaltkar, amit csak úgy mi magunk húzhattunk meg, afféle botcsinálta Bagamériként.

Zsófi kedve az egekben volt, s mi öregebbek is lelkesen kísérleteztünk, hogy minél gazdagabb, esztétikusabb fagylaltkelyhet rittyentsünk magunknak.

A Jono Yogo azóta szerencsére egyre több helyen fellelhető, így szontyolódásmentes hétköznapokon is fel szoktuk keresni, csak és kizárólag a buli és a jóféle krémes joghurtfagyi kedvéért.

Ugyanis itt, nem csak önkiszolgálunk, játszunk, szórunk és locsolunk, hanem ha szeretnénk, akkor egészségtudatos jutunk édes krémes “hideg nyalat”-hoz. (A fagylalt nyelvújítás előtti megnevezése. Vicces, mi?)

A joghurt sokkal kevesebb kalóriát tartalmaz, mivel a – legtöbb fagylalt alapját képező – tejszínnel és tejjel ellentétben elenyésző mennyiségű zsír található benne. S nem csak hogy kalóriaszegény, de még egészséges is, hiszen a fagylaltokhoz felhasznált joghurt élőflórás, azaz pre- és probiotikumokban gazdag.

A joghurtból készített fagylalt ezen kívül tartósítószer és mesterséges színezékeket sem tartalmaz. A Jono Yogo üzleteiben nagyjából 14-16 fél fagylalt közül választhatunk, amelyek között találni laktóz- és gluténmenteseket is, illetve olyanokat, amelyek hozzáadott cukrot nem tartalmaznak.

Egyszóval a Jono Yogo egy olyan játszótér és egészségtudatos bűnbarlang, ahol minden illat, szín és forma arra hív, hogy alkoss valami szépet és jóízűen fald fel.