MIRELLE Atelier

Az elmúlt hónapok utózöngéi még sokáig velünk maradnak. A karantén időszaka alatt született teóriák, elemzések mind-mind azt mutatják, hogy bár vágynánk visszazökkenni a megszokott kerékvágásba, szinte biztos, hogy picit más nyomvonalat jelöl ki számunkra mostantól az élet. Ez nem feltétlen jó, de nem is feltétlen baj.

Lehet, hogy megfontoltabbak leszünk, lehet, hogy lassabban faljuk fel a napokat, lehet, hogy a minket érő ingerek nagyobb hatással lesznek ránk. Én nagyjából ezeket éreztem magamon, mikor múlt héten megérkezett a Costes meghívója a frissen nyitott Lupa Beachre.

Első körben az öröm söpört át rajtam, majd a megkönnyebbülés. Ott helyben értettem meg, hogy mennyire hiányzott a közösség, miközben azt vettem észre magunkon, hogy mégis milyen bizonytalanul mozgunk ebben az újra-együttlétben. Nagyon szomjaztam a többiek jelenlétét, és mégis meglepően óvatosan bántam a kontaktusokkal. Közben meg minden érzékszervemmel faltam a Lupa partjára álmodott látványt, a színes bódékat, a karib hangulatú szakaszokat, a naplemente valószínűtlen szépségét, és öntött el az a boldog bizonyosságérzet, hogy nyáron nekünk itt jó lesz. Hogy lesz hol ábrándozni, lesz hova leszaladni, kicsit megmártózni.

A tó után – vagy inkább azzal együtt – maga a Costes Beach House is tartogatott ilyen „wow” élményeket. A Costes „tengerparti” egységének esti étlapja pont olyan könnyű fogásokat rejtett, amivel Anna is és én is boldogok lehettünk. Anna a vega vonalon haladva találta meg a számára ideális tételeket, én egy sokkal húshangsúlyosabb, erősen érzelemvezérelt döntéssorozat eredményét láttam viszont három felvonásban, s be kell, hogy valljam, az impulzusválasztásom remekül sikerült.

Anna egy marokkói hangvételű répasalátával indított, amit természetesen ras el hanout fűszerezett és némi koriander adta meg a kontúrját. Elém meleg, mustáros burgonyasaláta került, erre halmozták a gazdag aromájú füstölt pisztráng filét.

Főfogásként Anna egy padlizsán parmigiana-t választott, ahol a zöldséget paradicsomszósz, rétegezte, a fűszerezéshez pedig erőteljesen hozzájárult a friss bazsalikom és a parmezán.

Előttem egy tisztes adag marhaoldalas öltött testet, amihez nem csupán grillezett szívsaláta társult, hanem egy tálkányi gazpacho, amelyet biztosan beillesztek a saját nyári menetrendembe is. A hűs, krémes levest ugyanis gazdagon megspékelték koktélparadicsommal, így az eredmény a leves és a saláta kényes mezsgyéjén egyensúlyozott, kitűnően. A salátával kínált párolt marhaoldalas kiadós és hibátlan fogás volt, amint azt a padlizsánról is feltételezem, ugyanis egy morzsányi sem jutott nekem, Anna boldog elégedettséggel tüntette el.

A desszert esetében a választék végigolvastakor tudtam, hogy ő mire fog vágyni, és hogy én mivel fejezem be a vacsorát. A gyümölcsfanatikus lányom természetesen a mentás jégkásán tálalt préselt sárgadinnye mellett tette le a voksát, én azonban szeretem a klasszikus süteményeket, így nálam egy málnás frangipane tart lett a befutó. Amihez a szezon fagylaltja dukált, ugyanis a tart gazdag, mandulás beltartalmát – bölcsen – egy gombócnyi tejföl fagylalttal lazították. Az eredmény tökéletesre sikeredett, a tejföl fagylaltnak szerintem a cukrászdák pultjaiban is létjogosultságot kéne nyernie.

A péntek esti élményeink egyértelműen azt mutatják, hogy akkor sincs nagy baj, ha idén nem új tájak felfedezésével töltjük a nyarat, ha a nyári hónapok nem a kilométerek falásáról, hanem egy másmilyen utazásról szólnak majd, ha elhisszük, hogy itt, helyben szintén várnak ránk igazán felemelő élmények.

És ennek megéléséhez ideális választás a Lupa-tó, ahol kulturált környezetben juthatunk minőségi kínálathoz, mind a szolgáltatásokat, mind a gasztronómiát tekintve. A tónál járva a Costes Beach House kínálatát szintén érdemes kipróbálni, akár egy egész napos strandolás mellett, akár este, a naplementével érkezvén, vacsoraidőben.

A lasagne az olasz tésztaételek egyik legidőigényesebb, de egyben legszerethetőbb formája. Itt ugyanis teret és időt kell adni mindannak, ami a cucina povera tésztaételeinek a lényege: hogy a szósz és a tészta tökéletes szimbiózisba kerülhessen.

Már sokszor sokféle módon megénekeltem, hogy miért fontos al dente-re főzni a tésztát, miért tartogatunk egy keveset a tészta főzővizéből, és miért nem az összetevők mennyiségén, hanem sokkal inkább azok minőségén múlik az olasz tésztaételek felülmúlhatatlan egyedisége, az elképesztő egyszerűségük mellett.

Mert bizony itt a szívünket kell is hozzá kell adni ahhoz, hogy jót együnk. Begyúrni a tésztát, kinyújtani. Szószt főzni (akár hosszú órákon át), majd a megfelelő rétegekben mindezt összeállítani, s végül hagyni, hogy egy tepsiben mindez igazi élménnyé álljon össze.

Az Emilia Lasagneria pont ezt az egyszerűséget vállalta be. Nem valami mellett készít lasagne-t, nem egy a sok termék közül a portfóliójában, hanem szűk keresztmetszetét kívánja adni egy emblematikus fogásnak, abból kihozni a legtöbbet, megmutatni a fogyasztónak, hogy milyen is az, ha egy olasz tésztaétel megkapja a neki kijáró figyelmet.

A választékban ott figyel a Marrone, az erdei hangulatú, fűszeres gombaraguval gazdagított, besamellel rétegzett lasagne, aztán ott a Verde, amit nevezhetnénk klasszikus lasagne-nak is, hiszen egy lassan főtt, fűszeres marharagu viszi a prímet ebben a comfort food-ban. A Nero-ról sem szabad megfeledkeznünk, amely egy izgalmas válasz a világ street food kihívásaira, és jól ötvözi a slow cooking összes létező trendjét: a paradicsomos pulled porkkal rétegzett lasagne egészen új dimenziókat nyit a rakott olasz tészták végtelen variációinak sora felé.

Egyszóval az Emilia vállalása nagyon szimpatikus, amit kínálnak minőségi, igazi házias hangulatú, olasz fogás. Érdemes kipróbálni.

Már régóta vesszőparipám a minőségi éhezés, amit a 21. századi ember akarva-akaratlanul megtapasztal: a fogyasztott élelmiszerekben már messze nincs meg az a tápanyagtartalom, ami régen, így hiába fogyasztunk „egészséges” alapanyagokat, táplálkozunk kiegyensúlyozottan, a megfelelő vitamin- és tápanyagbevitel sajnos sokszor jóval elmarad a korunk, egészségi állapotunk, vagy éppen nemünk által indokolttól.

Az elmúlt években több betegség, probléma esetén tapasztaltam magam is, hogy bármennyire odafigyelek arra, hogy miből mennyit eszem, plusz pótlásra szükségem van. Az anémiámra kell a vas, a pajzsmirigyemhez a szelén, de cink, réz és folsav nélkül ezekkel semmire se megyek. A D-vitamin pótlásával jól látom, hogy mennyivel kevesebb iskolai fertőzés gyűr le, amit a Nők most már két külön intézményből is haza tudnak cipelni.

Éppen ezért fogadtam örömmel az Avon új termékét, a bölcsen összeállított, nagyon gazdag beltartalmú italport, a Liiv-et, amely nem csak az életmódváltóknak hasznos, nem csak az épp fogyókúrájukat végzők számára egészíti ki, teszi teljessé a tápanyagpalettát, hanem a kiegyensúlyozott étkezés mellé kínál jó alternatívát, hogy biztosan mindenből annyit kapjon a szervezetünk, amennyivel a lehető legjobban működik.

A termékben minden olyan vitamin és nyomelem megtalálható, ami a nők számára kiemelten fontos, a mi életünkhöz igazított tápanyagokkal készül, ami lényeges, hiszen nincs egyetlen unikális szer, bizony vannak olyan egyedi jellemvonásaink, olyan betegségekre hajlamosító tényezőink, amelyekre egy ilyen termék megalkotásánál különösen ügyelni kell.

Az étkezés helyettesítésére szintén alkalmas shake alapot ihatjuk magában (úgy is finom), illetve ízesíthetjük, készíthetünk belőle reggeli kását egy kevés zabpehellyel, alkothatunk belőle délutáni desszertet agar-agarral vagy chia maggal, de a legjobb és legegyszerűbb, ha friss gyümölcsökkel, válogatott fűszerekkel és ízlésünknek megfelelő tejtermékekkel készítünk belőle egy klassz kis italt.

Annával egy gránátalmás-málnás smoothie-vá nemesítettük a Liiv-et, görög joghurttal lazítottuk, fahéjjal, rozmaringgal fűszereztük.

Receptünk a következő:

Gránátalmás-málnás smoothie

1 csomag Liiv shake por

1,2 dl tej

1,3 dl natúr görög joghurt

1/2 marék friss málna

2-3 tk gránátalma mag

1 késhegynyi őrölt fahéj

3-4 levélnyi friss rozmaring

A turmixgépbe öntöttük a port, rákanalaztuk a kimért joghurtot és hozzáadtuk a tejet, fűszereztük, majd elkezdtük turmixolni. Közben a fönti bedobó nyíláson keresztül hozzáadtuk a málnaszemeket és a gránátalmát, végül a kapott italt pohárba töltöttük.

A végeredmény egy izgalmas, ízes, gluténmentes, de rostban gazdag ital, amely a napi vitamin és ásványianyag szükségletem harmadát fedezi.

Sokszor sokféle formában zengtem már ódát a kávéról. Kamaszkorom óta a napjaim részét képezi a kávézás. A koffeintartalom helyett jóval inkább az ízek, a szertartásosság, az öt percnyi magány vagy a több órányi társas lét az, ami a kávéivást számomra ilyen fontossá teszi.

Az évek alatt egyre többet és többet tanultam meg a kávéról, megismertem a fajtáit, rájöttem, hogy mely termőterületek a kedvenceim, a kávészemek pörkölésénél is nagyjából megtaláltam, hogy hol találkozik az erősség és az én ízlésem, valamint rájöttem arra is, hogy nem korlátozódom bizonyos típusú kávéra, hangulat, hely, napszak, sőt évszak függvénye, hogy milyen kávé fogyasztását preferálom.

Télen a latte típusú kávékat engedem be az életembe, ilyenkor jól esik egy hosszabb, meleg ital, az éttermi látogatásaimnál, kávézók tesztelésénél a ristretto-t részesítem előnyben, ennek elkészítéséből rengeteg mindent le lehet szűrni, Itáliában csak és kizárólag espresso macchiato-t iszom, míg a nyári hónapokban a kevés hideg tejjel megkínált lungo vagy a fagylalttal kínált affogato válik a napjaim részévé.

A kávé sokszor helyettesíti a desszertet, a gőzölt tejhab édessége pont annyit dob az összhatáson, ami számomra egy jó kávés italt már a desszert kategóriába emel, ha meg maga a kávé is valamilyen édeskés, süteményekre hangolt plusz tartalommal bír, akkor valóban felé a kávézás egy sütemény adta élvezettel.

Ezért várom mindig lelkesen a Nespresso sütemény ihlette kollekcióit, amelyek időről-időre visszatérnek a porondra, hogy elkápráztassanak minket. Most egy újabb remek triumvirátus érkezett a Barista Creation égisze alatt, a francia cukrászat kedvencei ihlették a kávékészítőket, és az eredmény egyértelműen kedvemre való.

A desszertértékű kávék igazán jó italok alapját adják, a Vanilla Éclair, a Caramel Crème Brûlée és a Cocoa Truffle jól megkomponált, kerek ízeket adnak a vásárlóknak, reméljük sokáig velünk marad ez a szezonális kollekció.