MIRELLE | gasztro- és lifestyle magazin

A budai oldalon, a Vár alatt van egy pont, amely, mint a mágnes vonzza a jó helyeket. Számtalan emblematikus étterem akadt, akad itt, amelyek egy idővel kicsit megfáradnak, fényüket vesztik, de ilyenkor mindig megjelenik egy új csillag a Fő utcai origo környékén, hogy valami újat kínáljon a magyar vendégeknek és a külföldről ide látogatóknak.

A Corso Gastopub is egy ilyen új csillag, amely – francia alapokon nyugvó – nemzetközi bisztrókonyhával, kiemelkedő italkínálattal, és a kettő ötvözéséből születő tematikus estekkel várja a vendégeket.

A bemutatkozó esten a vendégek ízelítőt kaphattak a konyha és a bár együttműködésének gyümölcseiből, egy sörökre és egy borsorra optimalizált rövid, de velős degusztációs menüsorral.

A boros vonal egy Kreinbacher Extra Dry aperitiffel indult majd a Káli Kövek rozéjához Tabányi Gábor séf egy krémes céklarizottót adott partnerül, amelyre a koronát az olvadó, a rizottót tovább lágyító meleg kecskesajt tette fel.

A főfogásként kínált vörös márnát padlizsánkaviár és édesköményes saláta körítette, a halhoz a gyümölcsös illatú és ízű, hosszú savakban gazdag St. Andrea Boldogságos Grand Superior házasítás kínált tökéletes hátteret. A menüsort a Götz Pincészet 6 puttyonos aszúja, valamint egy könnyed piskóta, némi vanília mousse, és a hozzá passzoló gyümölcsök zárták.

A sörös menüsornál Tabányi Gábor alkotótársa a belga sörök világának mindentudó szakembere, az üzlet vezetésével is megbízott Salamon György volt. Az együttműködésükből igazán kellemes, harmonikus menü született, ahol jól reflektáltak egymásra a tányéron és a pohárban lévő ízek, aromák.

Ennek a menüsornak az indító tétele egy igazi klasszikus volt, amelyet az elmúlt években a közönség és a bártenderek is visszatapsoltak a köztudatba. Gin Mare & Fever Tree Mediterranean Tonic után következett a Szent Jakab kagylóval kínált, zsenge borsóval gazdagított zöldborsós krémleves, majd főfogásként omlós, puha kacsamell került a vendégek elé, amit – az épp kopogtató őszre való tekintettel – gyömbérrel ízesített, tüzesített almapüré körített, valamint parmezánnal kevert burgonyalabda tett teljessé.

A markáns ízekben gazdag sorozat végén – a Brasserie Årdene belga mikrosörfőzde – gyümölcsös, narancsos, birses, kellemesen malátás Criminelle Blonde Inaya sörével készített csokoládészuflé került terítékre, amely a mellé kínált Bacchus Kriekkel kereken zárta le a rövid, de velős menüt.

A Corvin Gasztropub nem csak tematikus vacsorákkal, széles italkínálattal, egyedülálló választékkal várja a betérőket. A környéken dolgozókat, az itt élőket is szeretné megszólítani, számukra – a konyhára jellemző igényességgel készített, hetente változó – ebédmenüt kínálva.

A helyre beülhetünk egy laza üzleti ebédre, családi vacsorára, hétvégi sétáinkat, belvárosi programjainkat is megkoronázhatjuk egy, a Budai Vár tövében elköltött ebéddel.

Az utóbbi években kifejezetten felértékelődtek a reggelizőhelyek, ahol egy-egy klasszikus, futós, elviteles fogás mellett, kényelmesen, kuckózva, ellazulva, a társaságra, munkára, olvasnivalóra és az elénk kerülő ételre koncentrálva tölthetünk akár több órát is.

Pest már egy ideje viszonylag jól el van engedve ilyen típusú helyekkel, Budán azonban sokkal kisebb számban jelentek meg ezek a reggelizésre, bruncholásra, ebédelésre, hosszas délutáni kávézásra alkalmas helyek.

Míg a folyamat elején – és kicsit most is – Észak-Buda a teljes elhanyagoltsággal küzdött, azt hihettük volna, hogy a frekventáltabb budai részeken más a helyzet. Azonban az igényt csak kicsit késve követték le a helyek, cserébe már kiforrott koncepcióval érkeztek, és úgy tűnik, hogy a kereslet és a kínálat boldog egymásra találását követően, ezek a budai helyek könnyen beilleszkedtek a helyi struktúrába, hamar szeretett és megszokott törzshellyé váltak.

A Franziskában pillanatok alatt otthon éreztem magamat.

Ilyen törzshely a Batthyány tér mögött meghúzódó Iskola utcában lévő Franziska, amely olyan természetes elemévé vált a helyi közegnek, mintha már évtizedek óta ott üzemelne.

A letisztult, modern, de kellően otthonos, marasztaló környezetben számtalan lehetőségünk nyílik. Egyfelől kiaknázhatjuk a hely kávé és – gyógynövényekből készülő – tea válogatását, másrészt a hatalmas üvegpultból választhatunk magunknak egy vagy akár több egészséges, minőségi alapanyagokból készített desszertet, amelyek között az ételallergiával élők is könnyedén megtalálhatják a számukra megfelelő példányokat.

Tökéletes reggeli – legalábbis az én édesszájú lelkemnek – flat white és vegán bounty.

Ezen kívül különféle szendvicsek, meleg reggelik várnak minket, délben pedig – a helyre jellemző szemléletnek megfelelő – gondosan válogatott alapanyagokra épülő ebédmenüből szemezhetünk.

Sütőtökös hummusztoast meglepően finom, harmonikus, a friss, ropogós héjú kenyérrel szinte abbahagyhatatlan. Otthon is reprodukálni kell. :)

A Franziska kínálatát természetesen nem csak a napszakok, hanem az évszakok is befolyásolják, a szezonalitás minden elemében megjelenik, ez alól a desszertek sem jelentenek kivételt.

Kesudiós-étcsokoládés smoothie bowl⁣⁣, amely egész délelőttre megadja a lendületet.

Az idei ősz kedvence egyértelműen a vegán sós karamell, amely számos desszerten, reggelin feltűnik. a legnagyobb örömömre.

A szakácskönyveknek van egyfajta dinamikája. Kicsit mindegyik olyan, mint a másik, a kiadó, az írók és az olvasók is ismerik a bevált igényeket, és ennek mentén alkotnak. Az ember szinte már előre felmondja a beköszönő, felvezető szövegeket, amitől természetesen a könyv nem válik értéktelenné, de némileg fásulttá teszi – a gyakorlott – szakácskönyv olvasót.

Tatjána könyvét a városon átszelve faltam fel. Egyszerűen megfogott az, ahonnan indít, a szemlélete, a látásmódja, ahogy az elcsépelt, unalomig ismételt, elvárt sztereotípiák helyett teljesen más megközelítésben rajong a gasztronómiáért, és éppen ezért mást is vár el tőle és mást is hoz ki belőle.

Tatjána konyhája ugyanis egy kiállítótér, amelyben színes, korokra, művészeti ágakra, sőt olyankor fogalmakra reflektáló alkotások jelennek meg, a mindennapi fogások képében. Igen ám, de ahogy összetalálkozik a hétköznapok konyhája és Tatjána alkotó képzelete, ott felrobbannak a színek, a tányér vászonná nemesedik, falatnyi vagy épp tortányi műalkotások születnek, amelyekben nem a szenvtelen tökéletesség tükröződik, hanem az életigenlő alkotási vágy.

A most megjelent Színes konyhát jó szívvel ajánlom kezdő konyhatündéreknek, illetve gyakorlott öreg rókáknak, akik már kissé belefásultak a rutinba, s jól jönne valami merőben új, amit felrázza a konyhai létüket és ösztönzőleg hat rájuk.

Idén a menekült női sorsok megtalálnak. Egy olasz dokumentarista regénnyel nyitottam a sort nyáron, amely egy kongói asszony történetén keresztül kínál egy teljesen új perspektívát a mi elkényelmesedett európai agyunknak. Most pedig a legifjabb béke Nobel-díjas Malala könyvét olvastam ki egy szuszra, amely gyereklányok, fiatal felnőttek kálváriát járatja végig velünk, hogy végre ne egy arctalan tömegnek lássuk a menekülőket, ahogy oly sokan láttatni kívánják velünk. S valljuk be, könnyedén érezzük úgy, hogy nekünk ehhez az egészhez vajmi kevés közünk van, hiszen már bőven a második generáció él itt Európa szívében úgy, hogy igazi kataklizma nem érte. Számunkra sokszor felfoghatatlan a háborúban, háborúval élés, ami fokozottan igaz – az egyébként nagyon érzékeny, fogékony – kamaszokra, akiknek ez a könyv elsősorban szól.

A könnyű szerkezeti felépítés segíti a fiatal olvasókat az egyébként fajsúlyos téma feldolgozásában, a megélt krízisek nincsenek a végletekig kibontva, nem az erőszak mibenlétén van a hangsúly, hanem az állandó jelenlétén. A könyv nem kívánja teljes mértékben szembesíteni az olvasóit a véres valósággal, de nem is teszi súlytalanná a történéseket, ügyesen teremt egyensúly, anélkül, hogy tündérmesévé változtatná, vagy épp horrorrá degradálná a történetek hátterét.

A történetek középpontjában bátor, erős, megerősödő fiatal nők állnak, akik Malalához hasonlóan hisznek abban, hogy a széthulló világnak is keretet, kapaszkodót adhat a tudás. Amely segít megőrizni az emberséget, a humánumot, és amely a nők számára is lehetőséget kínál – bizonyos társadalmi berendezkedések mellett – a felemelkedésre, az egyenjogúság felé vezető útra terelve lépteiket.

„Mindig megdöbbenek azon, hogy az emberek mennyire magától értetődőnek tartják a békét. Én mindennap hálát adok érte. Nem mindenkinek jut béke. Férfiak, nők és gyerekek milliói élnek háborúban, számukra a valóság az erőszakról, elpusztított otthonokról és ártatlanul kioltott életekről szól. Ha pedig biztonságban akarnak élni, egyetlen választásuk marad: elhagyni az otthonukat, és a menekültlétet „választani”. Nem mintha ez valódi választás lenne.”