MIRELLE Atelier

Sokunk életében az idei húsvét nagyon más lesz. Talán anya emlékszik még háborús ünnepekre, szűkölködő időszakokra, de nekem, a magam negyven évével újsütetű érzés az idei ünnep. Bár már egy bő hónapja kint virít a lakásban a dekoráció, a jelenkor eseményei azért csak felülírták, valamelyes lemosták, vagy inkább a karanténnal összemosták a Húsvétot.

A változás nem csak nálam zajlott le, a prioritások nem csak a mi háztartásunkat szabták át, jó eséllyel a világon mindenütt máshova kerültek a hangsúlyok.

A húsvéti készülődés ugyan nem maradt el idén sem, de súlyából sokat vesztett, és ezt a Magyar Édességgyártók Szövetségében is látják, érzik. A bezártság ellenére életre hívott online sajtótájékoztatójukon elhangzottakat magam is alátámaszthatom: idén jóval kevesebb csokitojás és csokinyúl költözik be vasárnap reggel az otthonunkba, mint szokott.

Ennek nálunk főleg mi, Nők vagyunk az okai, a szokásos futkorászós életmódunk helyett – sporttal megtöltött, de – itthon zajló mindennapjainkba ezek a nyulak most nem csak az édes pillanatokat, hanem egy csipetnyi lelkifurdalást is hoznak, hiszen a beltartalmukat sok esetben most nem tudjuk lefutni, legyalogolni, elégetni. A karantén utánra viszont vannak terveink és egy adott ruhatárunk, amin szintén nem kívánunk változtatni.

Ha nem is feltétlen ebből a megfontolásból, de a társadalmunk jelentős része szintén a funkcionális, egészségesebb snackek felé vette az irányt, ezen a tavaszon a müzliszeletek piaca ugrott meg, jó eséllyel a tartósságuk, és a bennük található tápanyagok, alapanyagok okán.

A lakossági tárazások másik nyertesei a sós snackek lettek, ezekből is jóval több fogy, mint korábban, látványosan a kekszek és a snackek korát éljük.

A csokinyulak viszont ott árvállnak a polcokon, a szakzsargonban figurális termékekként emlegetett nyulak és csokitojások piaca idén csupán az amerikaiaknál ugrott meg, a magyar lakosság – hozzánk hasonlóan – szolidabb módon vásárolt be az ünnepekre, bár a gyártók szerint azért óvatosan bánjunk a nyulak elhagyásával, mert lesz az a pillanat, amikor rádöbbenünk, hogy a csokinyúl pont annyira a húsvétunk része, mint a sonka (és igen).

Az édességek gyártása azonban folyamatos, a magyar piac szereplői egyhangúan kijelentették, hogy fennakadások nélkül képesek működni, a munkaerő megtartására törekedve, a legszigorúbb higiéniai szabályokat alkalmazva dolgoznak azon, hogy ne legyen üres polc a boltokban. A beszállítások mostanra stabilizálódtak, a keksz és funkcionális termékek vonalán érezhető volumennövekedést tudják kezelni, nem lesz hiány semmiből.

Mert az édességre ebben a furcsa, bizonytalan helyzetben is szükségünk van. Egy falat emlékre, a gyerekkorunk ízeire, a felnőttkorunk kedvenceire, amelyek az állandóság biztonságát jelentik számunkra. Én a magam részéről a Nőkkel együtt csokoládéval és a kedvenc gumicukraimmal ünnepelek.

A franciák tudnak valamit. Ugyanis feltalálták a főéteként tálalható rántottát, a quiche-t. A pitetálba rögtönzött fogás négy éhes martalócnak is pont elegendő, és nagyjából 10 perc energiaráfordítással összeállítható. Variációinak sora nagyjából a végtelen, hiszen minden alkotóeleme helyettesíthető, elhagyható, vagy mással pótolható.

Ok, a tészta nem.

Ha szerencsénk van, akkor akad otthon leveles tészta. Vagy a boltban. A hűtött kitűnő, hiszen azonnal nekiláthatunk az ebédnek, de a fagyasztott se rossz, hamar kiolvad és jól lehet vele dolgozni.

Ha viszont nincs leveles tészta, akkor készíthetünk mi magunk is, vagy gyúrhatunk egy picit sós omlós tésztát, azzal is tökéletesen működik mindegyik quiche recept.

A quiche lényege három, na jó, négy dologban áll: tészta, töltelék, tojás-tejszín, sajt.
Azaz, ha megvan a tészta, akkor jöhet a töltelék. A klasszikus quiche szereti a dinsztelt vöröshagymát, a póréhagymát, a finomra vágott újhagymát, a sonkahagymát. Kifejezetten kedveli a húsos szalonnát, főleg, ha előtte jól kisütöttük a zsírját, amit a tojásos-tejszínes töltelékhez keverhetünk majd. De azt sem bánja, ha a tészta aljára néhány szelet prágai sonkát fektetünk, és erre halmozzuk, amit szeretnénk.

A quiche-be kerülhet párolt gomba, cukkini, padlizsán, szeletekre vágott húsparadicsom, lecsepegtetett konzerv kukorica, konzerv borsó, vagy csicseriborsó, esetleg ezek keveréke. Kerülhet bele párolt mángold, sóska, spenót, előfőzött vegyes fagyasztott zöldség (szintén gondosan lecsepegtetve), rózsára szedett, párolt brokkoli, karfiol, finoman megdinsztelt édeskömény, amit kapunk, és amihez kedvünk van.

Amikor összeállít a fejünkben a töltelék (nem, még nem szórtuk meg vele a tésztát, mert csak feleslegesen áztatnánk vele), akkor jöhet a habart tojás, amit tejszínnel, tejföllel, cream fraiche-sel, túróval, ricottával, kókusztejszínnel, rizskrémmel kikeverve, sózva, fűszerezve előkészítünk.

Majd a pitetálba tesszük a tésztát, megszurkáljuk egy picit az alját, majd belehalmozzuk – egyenletesen elosztva – a tölteléket, és óvatosan nyakon öntjük a tojásos öntettel. Végezetül reszelt sajttal alaposan megszórjuk (ez lehet trappista, edami, gouda, de tépett mozzarella, vagy egy kis reszelt parmezán is jöhet) és 180 fokra előmelegített sütőbe toljuk.
A sajt megint tökéletes indikátor, mire megszínesedik a tészta tetején, a töltelék is megszilárdul, a tészta is megsül. A kész quiche-t érdemes hagyni hűlni, majd szobahőmérsékleten szelni, enni.

Quiche Lorraine
Spenótos-ricottás quiche
Paradicsomos-túrós quiche 
Cukkinis quiche

A karantén egyik nagy előnye, hogy időt hagy az olvasásra. Mivel mostanában a nagy kedvenceim újraolvasásával töltöttem az estéimet, szinte adott volt, hogy az egyik legkedvesebb kortárs íróm -magyarul most először megjelent – első regényével folytatom a sort. Zafón nálam a Szél árnyékával és az Angyali játszmával örökre beírta magát a kedvencek közé. Nem csak azért, ahogyan képes megeleveníteni Barcelonát, hanem egyszerűen azért, mert úgy írja felül az urban fantasy műfaját és teremt belőle valami egészen egyedi, a valóság mezsgyéjén egyensúlyozó, érzelmekkel gazdagon szőtt, de mérhetetlenül sötét hangulatú regényt, hogy az soha nem fordul át giccsbe, pont úgy, mint Gaudi épületei.

Az eddigi összes magyarul megjelent könyve után furcsa volt kézbe venni az elsőt, ami ráadásul egy ifjúsági regény. A könnyen olvasható könyvecske felépítésében, baljós hangulatában, finom eleganciájában, a szereplők egymásrautaltságában, reményvesztettségében, a mágia felszínre törésében már minden zafóni jegyet tartalmaz. Kicsit még kiforratlanul, kidolgozatlanul, de a későbbi regények alapjait már oldalról-oldalra megtalálni benne.

A regény koránt sem hibátlan, a leíró részei az érett Zafónt idézik, a cselekmény azonban még kicsit kapkod, rengeteg mondanivaló fut a rövid fejezetek hátterében, mintha csak arra várna, hogy valaki rákérdezzen a részletekre. Ebben a kötetben a mágia még elvarratlan szálakon keresztül húz magához.

Zafón rajongóinak érdekes olvasmány, afféle kortörténeti lenyomat, amelyben sok későbbi karakter, helyszín felsejlik, a könyv által megcélzott korosztály, a kamaszok számára azonban jó bevezetés lehet ebbe a furcsa hangulatú írói világba, amely, ha egyszer beszippantott, biztos, hogy rabul ejt.

Bár a kenyérhelyzet még nem eszkalálódott, és a kedvenc pékségeim kenyereit még könnyedén be tudom szerezni a helyi kávézóban, ennek ellenére azt gondolom, hogy jó, ha van a tarsolyunkban egy elronthatatlan kenyérrecept, ami nem igényel – még – kovásztudást, nem kell hozzá a manapság nagyságrendileg beszerezhetetlen friss élesztő, hanem egy kevés száraz élesztő felhasználásával képesek vagyunk igazán izgalmas, ropogós héjú kenyeret készíteni.

A dagasztás nélküli kenyér nagyjából 12 éve futott végig a magyar blogszférán, majd a házi pékségekben is volt egy boldog köre. Most érdemes leporolni ezt a receptet, hiszen azok számára is sikerélményt ad, akik soha, semmilyen formában nem közelítettek még a kelt tésztához, viszont ehető kenyeret szeretnének – kenyérsütőgép nélkül – készíteni a családjuk számára.

Dagasztás nélküli kenyér

34 dkg rétesliszt

17 dkg finomliszt

3,7 dl langyos víz

1/2 tk. szárított élesztő (NEM kell több)

1 1/2 tk. só

A liszteket egy nagyobb keverőtálba borítom, hozzáadom az élesztőt, a sót, elkeverem, majd a vízzel összedolgozom. Letakarva 12 órát hagyom szobahőmérsékleten kelni.

Alaposan lisztezett deszkára borítom a tésztát, laza, nagy mozdulatokkal néhányszor áthajtogatom, majd egy sütőpapírral bélelt jénai tálba, római tálba vagy vaslábasba teszem, a tálat lefedem, majd a 250 fokra előmelegített sütőbe tolom. Fedve 35 percig sütöm, utána még 20 percig fedél nélkül sütöm tovább.

Rácsra téve hagyom kihűlni.

Variációk dagasztás nélküli kenyérre:

A liszteken nyugodtan variálhatunk, használhatunk kenyérlisztet, kísérletezhetünk teljes kiőrlésű lisztekkel, ízesíthetjük a tésztát gesztenyeliszttel.

A kenyér természetesen ízesíthető: kevés szárított fűszerrel gazdagítható, mehet bele oregánó, kakukkfű, rozmaring, csombor, fűszerkeverékkel is operálhatunk, azaz provence-i fűszerkeverék, olaszos hangulatú fűszerkeverék, de akár curryvel is színezhetjük, ízesíthetjük is.

Aszalt paradicsom, apróra vágott olajbogyó, aszalt mazsola, dinsztelt vöröshagyma, pirított magok (dió, len, mogyoró, szezámmag) csak néhány tipp, hogy mit tehetünk a tésztánkba. A lista kedvünk szerint folytatható, egyre ügyeljünk: ne pakoljuk túl a kenyeret mindenféle plusz dologgal.

Kenyér helyett zsemléket is formálhatunk a tésztából, ezeket ugyanúgy egy tálban tudjuk sütni, persze rövidebb sütési idővel számolva. A bucikat sütés előtt olívaolajjal vékonyan kenjük le, így nem fognak összetapadni.