MIRELLE Atelier

A tejespite a világ egyik legcsodálatosabb desszertje. Először a franciák változatával találkoztam úgy 10 éves és a clafoutis-t azonnal a szívembe zártam. A sűrű palacsintatésztán alapuló történet gall lényege a gyümölcs, a szezon legjava, kezdve a cseresznyével, folytatva a sárgabarackkal, szilvával.

A magyar tejespite ellenben tömör cucc, nincs benne gyümölcs, viszont – mint minden rendes nagymamaféle házi sütit – vastag porcukorréteg borítja, illetve finom lekvár pihen rajta.

Én a kettő ötvözetében hiszek, pontosabban abban, hogy a tejes pitét pont úgy formálom, ahogy a kedvem tartja, és az alapanyagaim engedik. Ha van friss gyümölcs, akkor egy kisebb mennyiséggel készítem, így: CLAFOUTIS

Ez a változat nagyon jól muzsikál bármilyen fagyasztott gyümölccsel – amiből pont annyi kell, amennyi a pitetál alját ellepi, illetve lecsepegtetett befőttel, kompóttal is tökéletes.

Ellenben, ha nincs kéznél gyümölcs, vagy nem nyitott a család erre a megoldásra, akkor jöhet a tömör, magyar verzió, amihez a francia tésztaadagot megduplázom, és kisütés után porcukorral, vagy lekvárral, esetleg szörppel meglocsolva kínálom.

A sütemény rövid életű, nálunk másnapokat még soha nem ért meg, viszont egy leves, vagy egy főzelék után teljessé teszi az étkezés élményét.

És elronthatatlan.

És finom. 😀

P.s: A tejespitét rétesliszt helyett finomliszttel, gluténmentes lisztekkel is lehet készíteni, a tejet kicserélhetitek laktózmentesre vagy akár mandulatejre, kókusztejre, a cukor mennyisége – tészta állagából fakadóan – nyugodtan csökkenthető, sőt teljesen el is hagyható, esetleg alternatív édesítőszerekkel helyettesíthető.

A gnocchi nagyjából nyolc éve lett nagy barátom, amikor az egyik kedves bloggertársam, Piszke kitette a világmegváltó csirkés gnocchi receptjét, amelyet azóta sokszor, sok formában elkészítettem. A recept végtelenül egyszerű, rettentően jól variálható, és tényleg két napos megoldást nyújt, ha 1 kg gnocchit veszünk alapul.

Persze a blogok jelentős része kardoskodik a házi söndörgetésű burgonyás tészta mellett (teljes joggal), de ha a főzés épp nem a meditatív, önként választott tevékenységünk része, hanem gyorsan szeretnénk mindenki számára elfogadható, finom, laktató ebédet csinálni, akkor nyugodt szívvel vegyünk bolti gombócot, amelyek egy része hűtést sem igényel, azaz a kamrában is felhalmozható belőle annyi, amennyire érzésünk szerint szükségünk lesz.

A gnocchis egytálakhoz a tésztát egy zsírral, vagy olajjal vékonyan kikent nagyobb tepsibe öntjük (akkorát tepsit válasszunk, amelyet egy rétegben elborít a tészta), és erre jöhetnek a kiegészítők. Nálunk gyakorta kerül 70 dkg kockázott csirkemellfilé a tésztára, de főtt sonkát, karikára szelt kolbászt, maradék ragut is nyugodtan halmozhatunk rá. Húsmentes változatba sok-sok friss koktélparadicsom mehet bele (ez a húsosaknak se árt), párolt zöldségek (fél kg párolt fagyasztott zöldségkeverék ideális), illetve főtt sütőtök, brokkoli, karfiol, cukkini, ami van, és amire időnk van.

A fűszerezéshez jól jöhet – a són és a borson kívül – némi zöldfűszeres keverék, vagy kakukkfű, rozmaring, oregánó, esetleg borsikafű, majd az egészet összefogó szósz ideje érkezik el. Erre ideális az üveges, olasz, paradicsomos alapú szószok bármelyike (minimum 2 üveg), vagy két nagy pohár tejföl (700-900 g). A tejfölt én külön szoktam ízesíteni, ebbe keverem bele a fűszereket, vagy nyomok bele 1-2 gerezd fokhagymát, ahogy épp kedvem tartja.

A húsos-zöldséges gnocchi tetejére halmozom a tejfölt vagy a szószt, egyenletesen elkenem, és végezetül megszórom reszelt sajttal. Itt sincs szentírás, bármilyen jól olvadó sajt megteszi, lehet trappista, mozzarella, cheddar vagy ezek keveréke. A sajt nem csak azért jó, mert ízben, állagban hozzáad az ételhez, hanem azért is, mert ha 170-180 fokra előmelegített sütőbe betoljuk az ebédet, az nagyjából pont akkor lesz készen, amikorra a sajt szépen megszínesedik a tetején.

Alaprecept: http://mirelle.hu/?p=2502

Az Auguszt egy intézmény. Nem csupán a 150 éves múlt teszi azzá, hanem az, ahogyan ezt a szakmát generációk során át képviselik. Alázattal, hagyománytisztelettel, de nyitottan az innovációra.

A 150. születésnap valóban elgondolkodtató, főleg egy olyan országban, ahol a régi üzleteket mind elsöpörték a háborúk, és az államosítás. De az Auguszt megmaradt. Annak ellenére, hogy saját állításuk szerint senki se akart cukrász lenni (talán csak az alapító Elek), valahogy mégis minden generáció megtalálta azt, amiért a családi üzlet a sajátja lett. Az Augusztok sorra váltak legendává, és most, az évforduló kapcsán rendezett kamarakiállítás képeiről köszönnek vissza ránk.

A múlt tisztelete, a hagyományok továbbvitele, életben tartása rendkívül fontos küldetése a ma generációjának, hiszen annyi nehézségen át maradt fenn a család, és született – főnixként – újra és újra az Auguszt cukrászda, hogy a múltnak itt bizony hatalmas értéke van.

Az alkotó energia azonban nem csak az ősökben volt meg, most is folyamatosan születnek az új kedvencek, azok az Auguszt-jegyeket viselő sütemények, amelyek nóvuma ugyan megmarad, de nagyon könnyedén belesimulnak a megszokott, megszeretett kínálatba.

Auguszt József és az ünnepi torta

Az évfordulóra is ilyen újdonságok születtek a Fény utcai cukrászda műhelyében. Egyrészt egy keleti, mediterrán ízkombinációkra, alapanyagokra építő torta fémjelzi a jeles évfordulót, valamint a kínálatban mostantól tányérdesszerteket is találnak az Auguszthoz betérő, nyugalomra, békességre, édes pillanatokra – vagy akár órákra – vágyó vendégek.

Apollónia az általa inspirált tányérdesszert kóstolótálkáival

A jelen generáció ugyanis már a jövőbe veti bizodalmát, a tányérdesszertek a három Auguszt gyereket, és az alig fél éves Auguszt unokát, Edvárd Jonatánt szimbolizálják. A gyerekek esetében az általuk preferált ízek jelennek meg az igényes alkotásokban, míg Jonatán érkeztét egy valódi arany almával ünnepli a család.

Edvárd Jonatán érkeztére született Aranyalma

Nekünk csupán annyi dolgunk van, hogy ellátogassunk a Fény utcába, és süteményekkel, kávéval, élményekkel eltelve együtt ünnepeljük ezt a szép, kerek évfordulót.

Isten éltessen Auguszt!

Ez a sütemény is anya receptgyűjteményéből van. Senkit ne riasszon el a 10 tojás, ezt így kell elkészíteni, semmit ki nem spórolva belőle.

Mákos kuglóf

40 dkg darált mák

30 dkg nádcukor

10 db tojás

30 dkg vaj

1 csomag sütőpor

3 ek. rum

2 mk. őrölt fahéj

1 mk. őrölt szegfűszeg

1 mk. őrölt szerecsendió

1 mk. friss citromhéj

A tojásokat szétválasztom, a sárgájához hozzámérem a cukort és néhány perc alatt világos habbá verem. Majd hozzáadom a puha, de nem olvasztott vajat, és azzal is alaposan kidolgozom.

A fehérjét – csipetnyi sóval – kemény habbá verem. A sárgájába beleforgatom a sütőporral elkevert mákot, a fűszereket, alaposan eldolgozom, majd beleforgatom a hab egy részét, azzal lazítva a tésztát, és végül – nagy, laza mozdulatokkal – a többi habot is a masszába keverem.

Szilikon kuglófformába töltöm a tésztát, és a 190 fokra előmelegített sütőbe teszem. Tűpróbáig sütöm. A formában hagyom langyosra hűlni, majd tálra borítom, porcukorral meghintve kínálom.