Digó, falatnyi Nápoly a Kazinczy utcában

Most már bizonyíthatóan tartunk a tavasz, a nyár felé, hajnalban madárdal üdvözöl, délben a kék égre nézek, és az olasz utunkat tervezem. Ebben a lélekemelő hangulatban a lehető legjobb dolog elugrani Nápolyba, és enni egy olyan igazi, egyszerűségében tökéletes pizzát. Zsófival így is tettünk, a hét elején felkutattuk a belvárosi dzsungel csendjében megbújó új Digó éttermet. A Digó már nem ismeretlen számomra, a pizzájuk a Szigetes élményeim dobogós helyezettje lett egy átmulatott éjszakán, azaz tudtam, hogy mire vállalkozom, amikor felkerekedtem pizzát enni a lánnyal.

A Kazinczy utcai üzlet hangulata nagyon kellemes, jók a fények, szép az épület architektúrája, ügyes a berendezés, ami a dél-olasz egyszerűség egy igen minőségi olvasata, csodálatos petrolkék bárszékekkel tarkítva, amelyek azonnal a szívemhez nőttek.

Egyszerű, de barátságos beltér

A hosszúkás teret azonban nem a székek, sem az aranyfénybe vont falak nem uralják, a fókusz egészen mélyen található: a pult mögött aranyló hatalmas kemence adja a tér gyújtópontját, ez az az origó, ahonnan minden indul, és ahová minden visszatér.

Nem könnyű a választás

Miután kényelembe helyeztük magunkat, és megállapítottuk, hogy éhesebbek vagyunk, mint gondoltuk, nem vacakoltunk sokat, átnéztük a rövid, de velős étlapot, és a nyolc pizza közül nagy nehézségek árán választottunk. Én a megszokott irányba mozdultam, azt a pizzát kértem, amit a legjobban szeretek, és amely az étteremteszteknél is a leghasznosabb: Margheritát, amelyből itt egy igazi D.O.P. változatot kínáltak, azaz nem csak a tészta mibenléte emlékeztet a klasszikus nápolyi tésztára, hanem pont azokból az alapanyagokból kerül előállításra, mintha Campagna-ban enném éppen. A San Marzano paradicsom, a bivalytejből készített mozzarella, a pecorino, a bazsalikom és az olívaolaj alkotta feltétnél számomra nincs kedvesebb. Itt nem lehet trükközni, a Margherita megmutatja a pizza valódi mibenlétét, mindenféle extra figyelemelterelés helyett a cucina povera fegyvertárával nyűgöz le. Ha lenyűgöz. A Digóban tudták, hogy milyen út vezet a szívemhez.

Készül a pizzám

Zsófi már irányba kalandozott, nála a sokévnyi gombátlan lét után most kialakult egy fixáció: a korábbi közellenségből kedvelt és visszatapsolt alapanyag lett, így a sonkás pizza helyett mostanság a gomba és sonka kombináció vált nyerővé. Ennek értelmében, és a személyzet rugalmasságának köszönhetően ő a Salsiccia és gomba pizza egy variánsát kapta, ahol a salsiccia, azaz a chiantival ízesített kolbász helyett pármai sonka hullámokkal tarkított gombás pizza érkezett, amely fior di latte mozzarellával, konfitált koktélparadicsommal vált teljessé, fűszerei pedig a kakukkfű és a fokhagyma voltak.

Zsófi pizzája is sütésre kész

A feltétek mellett azért a tésztáról is kell ejteni néhány szót. Bár a magyarok edukációja az utóbbi 10 évben egész nagyot ugrott pizza fronton, a vékony tészta megismerése és elfogadása után a 90 másodperc alatt megsülő, levegőbuborékokkal sűrűn tarkított, hosszú kelesztésű nápolyi tésztát még meg kell érteniük. A rusztikusságában tökéletes alap ugyanis messze más, mint amit végre elkezdtek olasz pizzaként ismerni és tisztelni. Itt nincsenek azok a sima, roppanós szélek, a pontosan méretre szabott keretek, itt egy nagy szakértelemmel, minőségi olasz alapanyagokból előállított tészta van, amit csak igen kis mértékben szabad holmi feltétekkel megzavarni.

Nem esett messze az alma a fájától: azaz fotózunk, azután eszünk. :D

De az eredmény – jó pizzaiolo, jó alapok esetén – frenetikus. Ennek ékes példája a Digóban kínált pizza, amelyek mellé széles italválaszték társul, köztük házi szörpök, limonádék, és nagyon kellemes igazi olasz kávé (semmi cicó, jó crema). A közeljövőben desszertfront is várható változás, bár a magunk részéről, a pizza és a kávé után már csak néhány nyugszékre vágytunk, hogy az olasz ízekkel a szánkban álmodozhassunk a nyárról, ami ha lassan is, de egyszer csak eljő.