MIRELLE Atelier

Mörk Leonóra már megint elcsalt Hollandiába, és én boldogan mondtam igent. Ráadásul a Frízföldre vitt, arra a furcsa, a tengerrel folyamatosan harcban álló vidékre, amelynek hangulata ma is sokat őriz a holland vidékek egykori mindennapjaiból, állandósága rendkívül megnyugtató és szerethető.

A Szentjánosfű című regénye megint egy erős, független nőalak köré vonja – ezúttal 17. század – holland valóságát, megmutatva azt, hogy bizonyos társadalmi osztályokon belül milyen lehetőségei voltak ebben az időben a nőknek. Meddig és hogyan rendelkezhettek a sorsukról, mi és hogyan befolyásolta a mindennapjaikat, az életüket.

A főhős, Aelke a kamasz éveinek végén járva már igazi feleségjelölt, jó korban ahhoz, hogy a természet rendje szerint sorra világra hozza azokat a gyerekeket, akiket a társadalom elvár, majd meggyászolja azokat, akiket a kórságok magukkal ragadnak. Feladata – a világ számára – nagyjából erre korlátozódik, inkubátorává válni az elkövetkező nemzedéknek.

Aelke azonban ennél többre vágyik, pontosabban másra, megélni mindazt, ami az otthon falain kívül zajlik, részt venni a világban, szerelemből házasodni, olyannal élni, aki nem csupán az örökösök kihordására alkalmas nőt látja benne, hanem valódi társnak tekinti. Aelke találkozik is lelki társával, majd szem elől is téveszti, messze sodorja őket az élet, hogy utána – a holland mindennapokban – újra egymásra találjanak.

A Szentjánosfű tájleírásokban, a holland lét finom rezdüléseit ügyesen megfestő képekben gazdag, szép folyású, kellemes regény, amely után az ember még szívesebben tervez a Frízföld felé csavarogni, a szélfútta dűnék báját, a barátságos kisvárosok otthonos hangulatát megélni, amely nem csak a 17. században, hanem ma is ennek az elragadó vidéknek a sajátja.

Mi történik akkor, ha egy nagyvonalú felajánlás az eredeti formájában nem tudja a szolgálni kívánt ügyet előremozdítani?

Ilyenkor jön el a jócselekedetek ideje és születnek meg azok a kreatív karitatív megoldások, amivel nem csak a cél szolgálják, hanem a nagyközönség számára is csodás hozadékuk van.

Ilyen a Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetsége, valamint a Fény utcai Auguszt cukrászda között szárba szökkent kapcsolat, ami egy csodálatos olasz felajánlásnak köszönheti létét. A JKJ Srl által a szövetség számára tett felajánlás ugyanis elképesztő mennyiségű, már bizonyos fokig feldolgozott szicíliai pisztáciáról szólt. A szövetség első körben – annak ellenére, hogy mérhetetlenül örült a felajánlásnak – nem igazán tudta azt „feldolgozni”, egészen addig, amíg a tagok rá nem jöttek, hogy egy olyan partnerre van szükségük, aki ért a pisztácia nyelvén és képes belőle a nagyközönség számára értékes terméket előállítani.

Auguszt pisztáciás sütemények

Auguszt Ibolya és József meglátta a felajánlásban rejlő lehetőséget és örömmel igent mondott a Szövetségnek az együttműködésre, ami nem csak a raklapnyi pisztáciák érkeztét idézte elő a Fény utcában, hanem megmozgatta a nemes alapanyaggal kapcsolatban a fantáziájukat. Az Auguszt-repertoárban korábban sem volt ismeretlen a pisztácia, ez a nemes alapanyag szerepel a Nobilis elnevezésű süteményükben is, de ideje volt újra elővenni és újabb megjelenési formákat adni neki. Így született meg a mostani pisztáciás szortiment, amely addig biztos, hogy pultban marad, amíg tart az olasz cég által felajánlott – nem kevés – pisztácia.

Auguszt pisztáciás sütemények

A feldolgozott pisztácia már valóban képes azt a célt szolgálni, amire rendelhetett, hiszen, bármely pisztáciás süteményük megvásárlásával a vendégek a Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetségét támogathatják. Ibolya és József pedig a pisztáciás sütemények árából 250 forintot, a fagylaltból befolyt pénz esetében pedig kilónként 1500 forintot adományoz a Szövetségnek.

Auguszt pisztáciás sütemények

A múlt héten mi is megkóstolhattuk ezeket a pisztáciás finomságokat. A pisztáciafagylalt és a sütemények is a Fény utcai Auguszt legszebb hagyományait követik, a magas minőségű alapanyagokat izgalmas, mutatós, szezonális alapanyagokkal gazdagított desszertek formájában kóstolhatják a vendégek. A pisztácia lágy, gazdag íze szépen bontakozik ki minden egyes süteményben és persze a fagylaltban, ami nem kérdés, hogy az Augusztban mindig van.

Auguszt pisztáciás fagylalt

Afrikát közvetve az ókori rómaiak nevezték el, ugyanis a kontinens az északi területén alapított római terra africa provincia után kapta a nevét, amelynek eredete ugyan nem tisztázott, de a legtöbben a latin africa azaz napfényes, illetve az ógörög a-phriké nem hideg szóból származtatják. Lássuk be, mind a kettőben van igazság, hiszen mindkét változat megegyezik abban, hogy a kontinens legnagyobb részén uralkodó, egész évben meleg, napsütéses és csapadékos trópusi éghajlatra utal, ami különösen kedvez a kávétermesztésnek. Köztudott, de sokszor mégis feledett tény: Afrika nem csak szülőhazája a kávénak, hanem a mai napig otthont ad a világ legfinomabb és legkülönlegesebb kávéfajtáinak, tizenkét legjelentősebb kávétermelő országa közül Etiópia a legnagyobb exportőr. Az afrikai országokban termesztett Arabica kávét a savanykás, bogyós gyümölcsös, vibráló és erőteljes ízvilág jellemzi, ami sokak szemében igazi kinccsé teszi. A Starbucks Kenyából származó kávéjának különlegességét is a karakteres, citrusos aromája adja, amely az elefántok kávéültetvénytől való távoltartására telepített citrusfáknak köszönhető.

A kávézólánc számára a kávé magas minőségén, egyedi ízprofilján és a kávétermesztőkkel való etikus bánásmódon kívül elengedhetetlen szempont, hogy figyelembe vegye a termesztés környezetre és helyi közösségekre gyakorolt hatását. Ennek érdekében 2004-ben kidolgozta a világ egyik első, kávéiparra vonatkozó etikus beszerzési irányelvét (C.A.F.E. – Coffee and Farmer Equity). Ez a keretrendszer egyszerre biztosítja a gazdasági átláthatóságot, a termékminőséget, a közösségi felelősségvállalást, a gazdaságokban dolgozók jogait és a termelésben érintett területeket környezetvédelmi intézkedéseit – például a fák, a talaj és a vízi utak egészségének előmozdítását és az őshonos erdők védelmét.

A Starbucks folyamatosan támogatja a farmereket, továbbá csak olyan kávétermelőktől vásárol, akik dolgozóik számára biztonságos, méltányos és emberséges munkakörülményeket biztosítanak. Az etikus beszerzésre vonatkozó irányelv nem egy egyszeri állapotot tanúsító igazolás, hanem egy folyamatosan ellenőrzött program, ami a jó minőségű, hosszú távú kávétermelés és a gazdálkodó közösségek fejlődése szempontjából elengedhetetlen. A C.A.F.E. lehetővé teszi, hogy a kávézólánc első kézből értesüljön a kávétermelő gazdák és az ellátási lánc kihívásairól a világ több mint 30 kávétermelő országában, köztük Afrikában is. A Starbucks elkötelezett, hogy kávéit 100 százalékban etikus forrásból szerezze be, amelyet a C.A.F.E programon keresztül kíván megvalósítani.  

Néhány hete fantasztikus, nagy ívű revüműsorral és izgalmas menüsorral ünnepelte 110. születésnapját a Radisson Blue Béke Hotel, amely történelmi áttekintésen messze túlmutató összefoglalója volt a szálloda történetének. A revüszámokból és a konferanszié történeteiből szépen kibomlott a múlt, megmutatkozott a közelmúlt és a jelen, az egykori szállodaigazgatók és a most regnáló vezetés megindító beszédei pedig valóban teljessé tették az élményt. A Béke nem véletlen lett pár éve az egyik törzshelyem, szeretem az atmoszféráját, az otthonos, jól szabott tereit, kifejezetten szeretem a Zsolnay Kávéházat, ahová már akkor is örömmel szerveztem randevúkat, amikor még az első emeleti terem adott otthont neki, és ahova mindig szívesen vonulok el villásreggelizni, dolgozni most is.

A Béke pár éve nagyon bölcsen leporolta a saját múltját és elkezdett büszkének lenni arra, amire mindig is volt miért. Budapest egyik legrégebbi szállodája, az első mélygarázzsal rendelkező hotelje, amely nem csak neves művészek keze által szépült és vált egyedivé, hanem a kor meghatározó alakjainak, művészeinek adott otthont.

Így születtek meg a Móra-estek és mutatkozott meg a hotel erőssége: képes méltó helyet biztosítani a kultúrának, ahogy azt mindig is tette, a 110 év folyamán.

Az estet nem csak ezek az izgalmas zenei és történeti utazások tették izgalmassá, hanem a menüsor is, amelyben megmutatkozott a luxus, a hagyomány, a megújulás és a humor, amiért kifejezetten hálás vagyok. Látszott, hogy ez az est minden résztvevő, minden egykori és jelenlegi alkalmazott számára sokat jelent és mi vendégek ezt ugyanúgy faltuk, mint a szarvast vagy a csokoládés libamáj bonbont.