MIRELLE | gasztro- és lifestyle magazin

Greta harmincas. Egészen meglepően már az évtizede közepén jár, zenei karrierje, „rocksztársága” kicsit konzerválta, de az élet rá sincs tekintettel, elveszti az édesanyját és ennek nyomán pályafutása is gellert vesz. Hogy ez ne legyen elég, a végén ott találja magát egy Alaszkába tartó hajón, összezárva a múltja jelentős szeletével, benne a – szintén gyászával küzdő – apjával, akivel a viszonyuk minden, csak nem felhőtlen.

Jennifer E. Smith regénye az általa jól ismert, biztonságos ifjúsági regények talajáról indít és – valljuk be – nem is nagyon lép le a megszokott mezsgyéről. Bár sokan tekintenek csökkentett irodalomként a fiatalabb generációk számára írt könyvekre, ezek mondanivalója pont olyan mély, ha nem mélyebb néha, mint néhány, már felnőtteknek szánt szépirodalmi mű, csak egy nagyon érzékeny, a hamis hangokra érthetően rosszul reagáló réteget kell hitelesen megszólítaniuk.

Greta James, az elsüllyeszthetetlen

Ezért is olyan Greta, amilyen. Felbukik, orral áll bele a helyzetekbe, a hangulata a hajóval együtt imbolyog, a mókuskerékben feledni próbáló énje most a gleccserek tövében kénytelen több problémával is szembenézni és azokat feldolgozni.

Közben Greta érzéseit, azok eredőjét, viszonyainak hálóját járjuk végig – a főszereplővel együtt. Az eseménytelenség és a szokatlan események sora, az összezártság és a végtelen szabadság élményének megélése, a régi és az új kapcsolatok egy hét alatt sok mindent segítenek elrendezni Gretában, hogy végre kiléphessen újra a fényre, magánéleti és „munkahelyi” problémákat feldolgozva legyen ereje, türelme a folytatáshoz.

A Greta James, az elsüllyeszthetetlen kedves, finom könyv, nem ezzel váltjuk meg holnapra a világot, de magunk is rendet tehetünk olvasás közben a „belső fiókjainkban”, kicsit újrarendezhetjük a viszonyaink egy részét, vagy csak eltűnődhetünk rajta, hogy mi miért alakul úgy egy-egy kapcsolatunk, ahogy és nekiállhatunk egy finomhangolásnak.

A kor csak egy szám! – szeretünk legyinteni is ilyenkor, mutatva, hogy szellemi fölényünk megvéd minket a test valóságától, de ebből az illúzióból érdemes időben felébredni és megadni a testi valónknak mindazt, amire szüksége van.

Az idő múlása a bőrt sem hagyja érintetlenül, az egészséges életmód, a megfelelő mennyiségű alvást, a megfelelő folyadékok kellő fogyasztása és a nem megfelelő folyadékok kerülése már önmagában nagy fegyvertény, de javasolt mással is támogatni a bőrünket. Az érett bőr kezelésében az AVON feketeöves, az Anew termékcsalád eddig is táplálta és megújította a bőrt a lehető legjobb hatóanyagok lehető legjobb kombinációival, és most tovább bővült a megszeretett szortiment, itt a AVON Anew Sensitive+ termékcsalád, amely kifejezetten kíméletes módon bánik a bőrrel, miközben hatékonyan tűnteti el az idő nyomait.

Sok esetben tapasztalhattuk már, hogy egy-egy rosszul megválasztott kozmetikum, vagy túl magas hatóanyagtartalom, esetleg a nem megfelelő partnerekkel egy rutinban vagy túl sűrűn használt savak, hámlasztók, tápanyagok nem a kívánt hatást érik el: a bőrünk szárad, piros, ég. Ilyenkor sok esetben a használat mikéntje a ludas, de az is előfordul, hogy a hatóanyagok már eleve nem úgy vannak összeválogatva a termékben, hogy a legkíméletesebben legyen a leghatékonyabb. Az Avon Anew Sensitive+ kollekció erre tesz kísérletet, hogy akár 1 hét alatt segít puhább és simább külsőt kölcsönözzön a bőrünknek és 2 hét alatt ragyogóbb és fiatalosabb külsőt kapjunk, a szarkalábaink pedig visszasimuljanak oda, ahonnan elő se kellett volna keveredniük.

A termékcsalád tagjai a szabadalmazott Protinol™ technológiával növelik 2 kollagéntípus termelődését, aminek köszönhetően a bőrünk teltebb és rugalmasabb külsejű lesz, ez kollagéntermelés segít enyhíteni a finom vonalak és a ráncok külsejét, valamint hidratálja és erősíti az érzékeny bőr védőrétegét.

A termékcsalád használata rendkívül egyszerű: masszírozzuk bőrünkbe minden reggel és este az Avon Anew Sensitive+ arctisztító krémet, majd vízzel öblítsük le az arcunkat, ezt követően a törölközőszáraz bőrre vigyük fel az Anew Sensitive+ kettős hatású arckrémet és adott esetben a kettős hatású szemránckrémet is. Az sem baj, ha jut egy kicsi a nyakunkra és a dekoltázsunkra is, sőt én még a kézfejemen szoktam eloszlatni a maradékot.  

Társasozni jó. Főleg az utóbbi években vettem magamon észre – mióta a mobil jóvoltából a valóság kérlelhetetlenül örök társunkká szegődött -, hogy még nagyobb szükségét érzem a jó könyveknek és társasjátékoknak, amelyek segítenek lassítani, egy párhuzamos vagy teljesen független univerzumba vinni.

Vannak nagy kedvenceink, amikkel már szinte vakon is képesek vagyunk játszani, de néha jól jön a vérfrissítés, kellenek az új ötletek, friss impulzusok, eddig ismeretlen világok, amelyek, adott esetben csak a mi megmentésünkre várnak.

Győrfi Zoli új társasjátékában, a Llamageddonban a lámákkal csúnyán elbánt az a anyatermészet, és itt nem a köpködésre való hajlamra és az irgalmatlan nyakra gondolok. Békés kis világukat egy aszteroida fenyegeti, amely záros határidőn belül be is fog csapódni boldog mindennapjaik közepébe, így nincs más lehetőség, a nyugodtan kérődző kolónia működőképes űrhajót fabrikál és megindul a lottó, hogy ki az, akinek feltétlen el kell hagynia a lakhelyét és oda kell jutni a kolonizálásra szánt Marsra, hogy a lámák számára a legjobb legyen.

Lámának lenni nem mindig könnyű

A lámák szakmai múltja, szaktudása igen szerteágazó, az esküvőszervezőtől, a masszőrön át az elméleti fizikusig mindenki képviselteti magát a társadalmukban, és nekünk, a játékosoknak az a dolgunk, hogy az általunk képviselt lámák számára a legcsillogóbb CV-t tegyük össze. Azaz olyan kortesbeszédet tartsunk, amely meggyőzi a többi játékostársunkat arról, hogy a mi lámánk szaktudása, személyisége egyszerűen nélkülözhetetlen az út során, az út sikerességét figyelembe véve, valamint a kolonizáció is csak és kizárólag vele lehet sikeres.

A lámák azonban fifikásabbak, mint gondolnánk. Személyiségük egy oldalát rejtve tartják, a felszín alatt meghúzódó kis titkaikkal befolyásolni tudják a játék végkimenetelét, ki tudnak penderíteni már a tutiban ülő lámákat az űrhajóról és újabb székeket tudnak az utolsó utáni sorba fabrikálni, hogy még több honfitársuk menekülhessen meg a végítélet elől.

Titkos láma-attribútumok

A Llamageddon nagyon helyes, szórakoztató társas, alapvetően nagyfokú marketingre való hajlamot igényel, annak szuperlatívuszokban mért jellemzéseivel, nagyotmondásával, lehengerlő voltával. Hiszen a meggyőzés a cél, hogy az általunk a megfelelő titkos személyiségjegyekkel felruházott láma, afféle trójai patásként felkerülhessen a hajóra és tovább bonyolíthassa a lámák – pillanatnyilag amúgy sem túl egyszerű – életét.

A napsütötte Toszkánából csak a lámák menekültek, de nyomós okuk volt rá

Nagyjából 10 éves kortól ajánlott, minimum 3 játékos kell hozzá, de szerintem jobb feltornászni a számot ötig, ott már sokkal több a lehetőség, a háromfős játéknál olyan konszenzusos helyzetekbe kényszerül az ember, amire egy láma csak jó nagyot köpne.

Stanley Tucci könyve afféle memoár, de sokkal inkább anekdoták finom, laza, majdnem kronológiába szedett szövedéke, amit áthat az olasz lét, az itáliai gyökerek, a világpolgári lét, megérint Hollywood, amiben finoman ott az elmúlás felett érzett szomorúság, minden megélt pillanat öröme és az a fajta pedantéria, amelyet Monk fejlesztett tökélyre. Tucci könyve kedves, őszinte lenyomata egy önazonos, picit nárcisztikus és leheletnyit kényszeres ember életének, amit megérintett a világhír, de a benne dolgozó belső törvények sok esetben megvédték annak árnyoldalától és segítettek abban, hogy az anyagi javait a lehető legcivilebb módon megélje.

Az élettörténet hasznos adaléka számtalan recept, amelyek jelentős része rendkívül egyszerű, zsenialitását a helyi alapanyagok adják, így igazából a könyvvel utazni kell, ha lehet, akkor Itáliába. A történetekbe ágyazott fogások leírása mindenütt jól követhető, látszik a gyakorlat, a szakácskönyvek és az itáliai sorozat rutinja azon, ahogy papírra kerülnek.

Aki Tucci filmtörténeti munkásságát, színházi és filmgyári pletykákat, kis színeseket vár a könyvtől, az csalatkozni fog, itt ugyanis főszerepbe kerül a család, az étel és az élet. A többi meg – ahogy Tucci többször is megjegyzi – mellékes.