MIRELLE | gasztro- és lifestyle magazin

Mörk Leonóra megint nagyon kedves, kellemes, olvasmányos, tartalmas, szépen szerelmes könyvet írt. Amit jó olvasni, amihez jó hozzáolvasni, elmélázni, zenét hallgatni. Az írónő könyvei mindig egy korszakra tárják az ablakot, amelyekbe erős női alakok kalauzolnak minket, fejedelmek és polgárok életén át mutatják be a kor tudományos csodáit, tartanak tükröt az akkori idők és a maiak prüdériájának, hamis erkölcsiségének, mutatják be az emberi természet árnyoldalát és szépségeit.

A mostani regény is ennek az univerzumnak a része, a főhősnő, Johanna jóvoltából a 17. század egy olyan szeletével ismerkedhetünk meg, amiben bőven van újdonság, akadnak ismerős kapaszkodók és olyan – határokon, kultúrákon átívelő – történetek, amelyekből számomra most nem csak a mindig megjelenő karizmatikus női mutatkozik meg, hanem a család, a családi egység fogalma kap szép fényt és bölcs megfogalmazást.

A regénynek persze nem ez a fő mondanivalója, de számomra mégis ez a dallam cseng benne legtisztábban, bebizonyítva azt, hogy a keresztényi gondolkodásmódnál az emberi természet mennyivel bölcsebb és megengedőbb, hogy a szeretet nem számára megszabott rendszereken belül gondolkodik, hanem ott és úgy teremti meg a maga kapcsolatait, ahogy azoknak lenniük kell. Nem elvárások, vallási fanatizmus, korszellem vagy a sokat emlegetett jó ízlés mentén.

Az Asszonyom, édes úrnőm megint egy hibátlan, nagyon szerethető, elgondolkodtató könyv lett, jól igazodva az írónő korábbi könyveihez. Sodró lendülete, bájos hangvétele mögött komoly tartalom bújik meg, emészthető, de korántsem gyermeteg formában.

A múltkorában belefutottam egy cikkbe a neten, amelyet el se kellett olvasnom, a cím és lead bőven elég gondolkodnivalót adtak. A cikkhez társított képen egy frottírköpenyben ácsorgó kissrác volt látható, mellkasához szorított társasokkal és könyvekkel és a cikk az hivatott feszegetni, hogy a mi gyerekkorunkban a nyár a lassan folyó prücskörészéről szólt.

És valóban.

Emlékszem, heteket töltöttünk a Lukácsban és a Rudasban, apám szobájának ablakából pöktük kifelé a cseresznyemagot, remélve, hogy egyszer fává cseperedik, társasoztunk, kártyáztunk, és ha éppen egyik sem zajlott, akkor a lakás valamelyik – eldugottabb pontján – olvastam. Durrellt, hangosan nevetve, időként elmélázva, lelki füleimmel hallani véltem a kabócákat, a görög meleg helyett a budai nyárból szippantva nagyokat.

Durrell könyvei valamikor, a Vidám könyvek sorozattal jelentek meg az otthonunkban, nem tudom, hogy ki, mikor és milyen indíttatásból tett szert rájuk, de hamar számfülesre olvastuk őket és olyanná vált Mama és a díszes kompániája, mintha csak egy baráti család lenne, akinek a viselt dolgait, egy-egy kávé felett, a Rudas napozóteraszán újra és újra elővéve áttárgyaltuk vagy nemes egyszerűséggel a kedvelt passzusainkat felolvasgattuk egymásnak.

Így alakult, hogy a legelső görög utunk végén Korfun kötöttünk ki. A szabad utazás csodáját – egy kalandos itáliai utat követően – itt éltük meg, először találva szembe magunkat a görögökkel és a görög mentalitással, azzal a békés ráérősséggel és nagyvonalú nemtörődömséggel, amit már Durrell is olyan zseniálisan megírt. Nem tudom, hogy mennyire estünk volna szerelembe mindezzel, ha nincsenek meg az irodalmi előzmények, de így, fogékony talaja hullott a görög lazaság, az azúrkék ég alatt vibráló tájban elszórt villák képe, a helyi konyha egyszerűségének tagadhatatlan bája és érdemei: elvesztünk a görög létbe.

A következő 10 évben sorra jártunk minden valamirevaló görög szigetet, a bőröndünkben pedig mindig ott lapult legalább egy Durrell könyv, hogy meglegyen az autentikus hangulat. Aztán a férjhezmenetellel és a Nők érkeztével megszakadt a görög zarándoklat, de Durrell korfui történetei iránti lelkesedésem megmaradt, így amíg a kortársak jelentős része a korcsoportjuknak megfelelő, kicsit bugyuta történetekre ringott álomba, addig a Nők együtt utazták be a szigetet Gerryvel és Rogerrel.

Durrell könyveit nem csak a belőlük áradó humor, szeretet és napfény teszi varázslatossá, hanem időt adnak arra, hogy ha csak néhány óra erejéig, de visszakapjuk azokat a végeláthatatlanul hosszú, prücskörészős, gyerekkori nyári napokat, amelyhez – a nyaralásokon – mindig hozzátartozott a család számára írt képeslapok felkutatása, megírása, majd az utolsó nap, utolsó pillanatában történő feladása is.

Szabados Ági Nincs időm olvasni kihívás keretében idén júliusban nem kisebb célt tűzött ki elénk, mint – hogy az a digitális világból kicsit kiszakadva – újra képeslapon számoljunk be a velünk történtekről, egy színes fotográfiát átutaztatva a világon tegyünk tanúvallomást a címzetteknek, hogy fontosak számunkra.

Éppen ezért Gerald Durrell klasszikusát most a Libertine Könyvesboltban és a Libertine webshopjában ajándék képeslapokkal lehet beszerezni. A kezdeményezéshez a közös könyv, illetve az e havi témába tartozó – egy regény, amely népszerű nyaralóhelyen játszódik − kötet olvasásával, valamint természetesen képeslapküldéssel lehet csatlakozni a közösségimédia-felületeken a #niok, #nincsidomolvasni és #kepeslapozz hashtag használatával.

Olvass és küldj képeslapot a nyaralásodról!

A nyár elmaradhatatlan élményeinek egyike a közös családi grillvacsora. A grillezés ránézésre mindig könnyed műfaj, kis kerti asztalkára felhalmozott friss saláta, kis kenyér, kis hús, kis mályvacukor, aztán mikor elindulunk bevásárolni, akkor jövünk rá, hogy mégsem olyan laza csuklómozdulat összedobni egy tökéletes grillvacsorát és a tűz mellett is mindig állnia kell valakinek.

Persze nem feltétlen. Az Araz grillvacsoráin nem csak a grillezés maradéktalan élményét tapasztalhatjuk meg, hanem olyan minőségű és gazdagságú választékból csemegézhetünk, amelyet otthoni körülmények között nehéz reprodukálni.

A belvárosi szálloda évek óta nagy sikerű programjai közé tartoznak a nyáresti grillvacsorák is, amelyeken a belső kertben Barka Áron a hotel séfje áll a grill mögött, süti tökéletesre a pácolt húsokat, halakat, míg a széles előétel választék, a saláták és a különféle köretek svédasztalos jelleggel választhatók.

A hideg avokádós uborkaleves vagy a chilis kukoricaleves jó indítása lehet az estének, de az sem baj, ha nem vágyunk levesre, a cajun bélszíncsíkokkal tarkított kapros-kukoricás cukkini saláta, a marinált lazacos saláta vagy a szaftos céklás káposztasaláta, BBQ babsaláta is tökéletes entrée.

Aztán jöhetnek a grillcsodák, az ír marhaoldalas, a rozmaringos pisztráng, a lassan füstölt malaccsászár, a joghurtos-chilis pácban érlelt csirkemell, illetve a street food koronázatlan királya, a Black Angus marhaburger.

A húsok mellé klasszikus grillköretek közül választhatunk, nekem a fóliás burgonya a kedvencem, illetve a grillezett kukorica, ami szintén olyan alapanyag, ami nélkül szinte teljességgel elképzelhetetlen egy grillvacsora.

A desszertválasztékban ott BBQ-k elmaradhatatlan almás pitéje és sajttortája, megspékelve egy kis amerikai fánkkal, a mentesen étkezők pedig boldogan csemegézhetnek az étcsokoládés gyümölcsnyársakról.

A grillélményhez és a nyári estékhez természetesen a hűsítő, nyári koktélok is hozzátartoznak, amiből szintén széles választékot kínál az Araz. A sláger persze a gin, a borókás párlat számos izgalmas ital alapját adja, de természetesen választhatunk más spiritekből készített italokat, mentes koktélokat vagy limonádét is a vacsoránk mellé.

„La mia regola è sempre stata solo una: diventare il migliore.” – Mindig csak egy szabályom volt: a legjobbnak lenni.

Június utolsó napjaiban 87 éves korában elhunyt Leonardo Del Vecchio, a Luxottica alapítója és az Essiliux csoport elnöke.

Leonardo Del Vecchio 1935-ben született Milánóban, 7 éves korától a gimnázium befejezéséig a milánói Martinitt árvaházban élt, mivel özvegyen maradt édesanyja nem tudta ellátni. A középiskola után – munka mellett, esti tagozatosként – a Brera Képzőművészeti Akadémia hallgatója lett, formatervezést tanult.

1958-ban nyitotta meg első szemüvegkeret műhelyét Agordóban, Belluno tartományban, amely 1961-ben nemesedett valódi céggé, 14 alkalmazottal. Ekkor született a legendás Luxottica, amely a szemüvegekhez szükséges kis fém alkatrészek gyártására specializálódott. A Luxottica mindössze 20 év alatt először az alkatrészek, majd a kész, divatos szemüvegek gyártása terén lett olasz piacvezető. Szemüvegkeretei nem csak az olasz és európai piacot, hanem Amerikát is meghódították.

A fokozatos, megfontolt terjeszkedés és a konkurens cégek felvásárlása során a Luxottica valódi világcéggé nőtt, amelyet 1990-ben vezettek be a milánói tőzsdére. Ezt követően Leonado stratégiát váltott: a következő években a világ nagy márkáinak felvásárlását tartotta szem előtt, az idők során a Luxottica istállójába került a Prada, a Chanel, a Versace, a Bulgari, a Vogue, ahogy a Ray-Ban, az Oakley vagy épp a Persol. Az akvizícióknak köszönhetően az ezredfordulóra a Luxottica a legnagyobb nemzetközi szemüveggyártóként és forgalmazóként vált ismertté.

A világ szemüveggyártó óriása végül 2017-ben fuzionált a lencseóriással, az Essilorral, és megszületett az EssilorLuxottica.

A Luxottica birodalom nem csak Leonadót tette az árvaházban felnőtt kisfiúból Olaszország második leggazdagabb emberévé, hanem minket is sok boldog, divatos pillanattal ajándékozott meg, mindig mértékadó és mértéktartó, magas minőségű, luxus optikai kereteinek és napszemüvegeinek köszönhetően.