Kuang nálam a Bábellel jött, látott és győzött. A briliáns urban fantasy után – bár tudtam, hogy más kapok – mégis meglepett az a szatirikus hang és meglepő nyersesség, amellyel beavatja olvasóit a 21. század könyvkiadásának cseppet sem szép és egyáltalán nem felemelő világába. A Sárga egy nagyon izgalmas látlelet korunk rendkívül pc-nek tűnő (politically correct), de a kicsinyes társadalmi játszmáktól egyáltalán nem mentes (sőt!) valóságáról, egy írói álom sajátos megvalósulásáról, a lelket mardosó bűntudat soha el nem múló lenyomatáról, az írásba vetett hitről, a szenvedélyről, a sokszor sokféle módon megnyilvánuló tehetségről, a kitartás és a szorgalom fontosságáról, a közösségi média mindent felülmúló hatalmáról és elképesztő romboló hatásáról.
A könyvkiadás soha nem volt egyszerű, a könyvet megszült, napfényre dédelgetett írók bár minden köszönetnyilvánításban a szerkesztőik, ügynökeik és a kiadók éltetésével kezdik a sort, de ez részint önvédelem. Könyvet kiadni nehéz, könyvet piacra dobni még nehezebb. Jó szerkesztőt, grafikust, kiadót találni meg aztán annál is komplikáltabb, és akkor még nem beszéltünk arról, hogy mit kell tenni azért, hogy beszéljenek is a könyvünkről, várják, köztudatba kerüljön. A Sárga főhőse, June egy egészen elképesztő helyzetből egy meglehetősen sajátos megoldással vágja ki magát, szert téve egy izgalmas, de meglehetősen kötött témát feldolgozó kéziratra, amelyet – a maga szája íze és az olvasói igények szerint – könyvvé alakít, majd megjelenteti. A lelkiismeretével versenyt futnak az olvasók, a rajongók, az ellenlábasok, a valamit sejtők, miközben June – talán joggal – úgy érzi, hogy egyrészt megmentett egy fontos történetet a világ számára, igaz, ezzel a saját népszerűségét is megalapozza. Tud-e élni June a hirtelen jött népszerűséggel? El tudja-e hallgattatni a hangokat, amelyek kint és bent imposztort kiáltanak? Meg tud-e birkózni a rá háruló nyomással? Valódi íróvá tud-e válni?
A Sárga egy erős, ügyesen szerkesztett könyv, amely rengeteg olyan aspektust mutat meg a laikus számára, amivel az olvasó ritkán szembesül és ügyesen kacsint össze azokkal, akik az irodalmi ingovány valamilyen területén maguk is naponta megküzdenek az életben maradással és az előre jutással.
A karácsonyi süteménykínálat megkerülhetetlen eleme a beigli. A leggyakrabban dióval vagy mákkal töltött sütemény a XIX. század második felében került a monarchia asztalaira, és azóta egyet jelent a karácsonnyal.
Bejgli-legendák
A bejgli eredettörténete igencsak homályos. Nincs egy lánglelkű cukrász, aki adott város adott cukrászdájában életre hívta volna a bejglit, csupán sejtések, legendák utalnak arra, hogy a közép- és kelet-európai régió nemzetei mikor kezdtek el a karácsonyhoz kapcsolódóan valami ehhez hasonló – mákkal, dióval gazdagított – süteményt készíteni.
A tölteléknek ugyanis kultikus jelentősége van. A bőséget, termékenységet szimbolizáló mák és a szintén gazdagságot, jó egészséget, jólétet jelképező, rontás ellen védő dió jól illik a karácsony szimbolikájába. A különféle mákos, diós sütemények mellett a bejgli az, ahol mindkettő tökéletes szimbiózisban megjelenik, saját rajongótábort követelve magának.
A beigli, bejgli vagy bájgli születéstörténetei közül talán a legismertebb és kikezdhetetlen logikája miatt legelfogadottabb, hogy a bejgli a pozsonyi pékek töltött kiflijéből, az úgynevezett pozsonyi kifliből született. A történet szerint az 1376-ban céhbe tömörült pozsonyi pékek évszázadokon keresztül figyelték a pozsonyiak vásárlási szokásait, majd 1559-ben gondoltak egyet, és dióval, mákkal töltött kiflik gyártásába fogtak. Ezeknek a töltött patkóknak akkora sikere lett, hogy hamar megjelentek Pozsony városán kívül és – a pozsonyi jelzőt megőrizve – messzi tájakon is nagy népszerűségre tettek szert. A történet szerint ebből a kifliből született az azonos tésztájú és töltelékű, de sokkal gazdaságosabb kivitelű bejgli.
A bejgli karácsonyi jellegéhez azonban a pozsonyi kifli másik eredettörténete is passzol. Eszerint nem a céhben lévő pékmesterek egybehangzó döntése nyomán születtek a töltött patkók, hanem egy névtelen, de adakozó szellemű pékmester készített ilyen gazdagon töltött kifliket karácsony közeledtével, és ezzel ajándékozta meg a város gyermekeit. Akár így is lehetett.
Egy harmadik – a pozsonyi kiflitől független – bejgli-eredettörténet szerint a töltött sütemény Sziléziából származik, és egy, a középkorban már ismert, töltött kalács továbbgondolt formája. A történetben szereplő német ige a beugen, azaz meghajlít, tényleg utal a sütemény formájára és ebből a históriából hitelesnek tűnik a németet lelkesen elhalló magyarság beigli, bejlgi, bájgli szavának eredete is.
Bármi is legyen az eredet, a bejgli az Osztrák-Magyar Monarchia idején vált közismertté. Az osztrák hatásra nálunk is egyre gazdagabban ünnepelt karácsony más elemeivel – a szaloncukorral és a karácsonyfával – együtt a bejgli is megjelent az ünnepi asztalon, s azóta a karácsonyi desszertek koronázatlan királyává vált. Czifray István 1830-ban megjelent szakácskönyvében már Posonyi finom mákos kaláts néven szerepelt is.
Ha már a monarchiánál tartunk: a híresen édes szájú Ferenc József császár az isler és a Sacher mellett a bejglit is nagyon szerette. Egy bécsi legenda szerint egyszer valaki felkereste Schratt Katalint, a császár szeretőjét azzal, tud-e abban segíteni, mivel járhatna a császár kedvében. Schratt erre elküldte az egyik bécsi cukrászdába, hogy vegyen egy rúd mákos és egy rúd diós bejglit a császárnak, attól biztos megenyhül, és meghallgatja az illető kérését.
Bár sok esetben azzal a kitétellel próbálunk különbséget tenni a bejgli és a kalács között, hogy a bejgli nem tartalmaz élesztőt, a legtöbb receptben szerepel némi friss élesztő. Magyar Elek Az Ínyesmester szakácskönyve című munkájában megjelent receptben is található élesztő, sőt Dobos C. József Magyar-Franczia Szakácskönyvében szereplő – a bejglit legjobban megközelítő – Finom mákos patkó receptjében is a hozzávalók között szerepel.
Receptek és sütési praktikák
A beigli tésztájához a legtöbb recept szerint liszt, tojás, cukor, tej – esetleg tejszín vagy tejföl, vaj és élesztő szükséges. A lényeg az, hogy rugalmas, jó állagú tészta legyen az eredmény. A bejglinek való tésztát az összeállítás után érdemes a hűtőben pihentetni. Az sem baj, ha egy éjszakán át a hűtőben marad, másnap is dolgozhatunk vele. Ez azoknak igazán jó, akik nem szeretnének hosszan a konyhában ácsorogni, mert a bejgli munkafolyamatát akár több részben is megcsinálhatják. A tészta mellett rendkívül fontos a bejgli tölteléke is. A töltelék készítésénél az íz mellett az állagra is nagyon oda kell figyelni, mert a gyakori bejgli-balesetek egyik fő oka a túl sok és túl laza szerkezetű töltelék.
A két legfontosabb töltelék a mák és a dió. A mákos töltelékhez adhatunk kevés citrom- vagy narancshéjat, vaníliát, mazsolát, esetleg egy kis rumot vagy rumba áztatott mazsolát. Cukor helyett ízesíthetjük mézzel, agave sziruppal, készíthetjük xilittel vagy jóféle házi lekvárral. A lekvárok közül legjobban a baracklekvár illik a mákos töltelékhez.
A diós töltelék titka az igen finomra darált dió. Az aprítóban keringetett szemek soha nem lesznek annyira krémesek, mint a rendesen megdarált dióból készített krém. Érdemes jó darálóra szert tenni, vagy ledaráltatni valahol a diót. A diós töltelékhez passzol a mazsola, jó hozzá a rum és a citrom- vagy narancshéj. A tölteléket lazíthatjuk egy kis tejjel, de még jobb, ha reszelt almával tesszük lágyabbá és gazdagabbá. A diós tölteléket édesíthetjük mézzel vagy bármivel, amivel a mákosat is ízesítettük. Fűszerezhetjük is egy kevés fahéjjal, szerecsendióval vagy szegfűszeggel.
A klasszikus töltelékeken túl készíthetünk gesztenyés bejglit, ahol rummal, mazsolával, reszelt almával lazíthatjuk az édesített masszát. Manapság már létezik kókuszos, mogyorókrémes, túrós, szilvás bejgli is.
A bejgli elkészítésének sok sarkalatos pontja közül a kinyújtott tészta töltelékkel együtt való feltekerése az egyik legkritikusabb. Ilyenkor derül ki, hogy a pihentetett tészta elég rugalmas-e, hogy a kihűlt töltelék nem lett-e túl folyós. Ha jó a tészta, és a töltelék is eléggé sűrű, akkor a közízlésnek és a sütésnek legjobban megfelelő módon megtöltjük a tésztát.
Általánosan elfogadott elv, hogy a tészta és a töltelék aránya minimum egyenlő legyen a tésztán belül. A töltelék esetében a sütés már mellékes körülmény (hiszen megfőztük), viszont a túl sok tészta nem fog megsülni, így beszalonnásodik, és a tészta élvezeti és esztétikai értékét is lerombolja. Érdemes odafigyelni, hogy ne maradjon túl vastag a kinyújtott tészta, de túl vékony se legyen, mert akkor sütés közben kireped. Arra is oda kell figyelni, hogy a töltésnél a töltelék rákenésekor ne vékonyítsuk tovább a már kinyújtott tésztát.
Ha kész vannak a hengereink és már a sütőpapíros tepsin pihennek, akkor jön az utolsó megmérettetés: a bejgli lekenése. Mindenki szép, márványos bejgliről álmodik, aminek eléréséhez semmi másra nincs szükség, csak követni az alábbi utasításokat: a tepsire helyezett rudakat óvatosan és vékonyan megkenjük tojássárgájával. Hűvös helyre tesszük (ha befér a hűtőbe, az is remek), és hagyjuk teljesen megszáradni. Ha teljesen megszáradtak, akkor tojásfehérjével is átkenjük a rudakat, megint hűvös helyen hagyjuk megszáradni, ezután készen állnak a sütésre.
A tésztát sütés előtt alaposan szurkáljuk meg, hogy a sütés közben keletkező felesleges gőznek legyen hol távoznia. Ha ezt a mozzanatot kihagyjuk, a bejglink biztosan kireped. A szurkáláshoz remek egy hurkapálca vagy egy húsvilla. A lényeg, hogy hosszan beérjünk, és ne csak a tészta felületét sértsük föl.
A bejglit nem szabad túl forró sütőben sütni, idő kell, amíg a belső tartalom is kellően átsül, süthető alsó-felső láng mellett és légkeverésen is.
A karácsony szinte mindenütt ugyanakkor van, nagyjából ugyanazt takarja, mégis minden nemzetnek megvan a maga sajátossága. Nálunk a beigli és a szaloncukor az igazi extra. A németek az 500 éves múltra visszatekintő stollennel erősítenek a karácsonyra, míg a lenge nyári ruhában, 35 fokban ünneplő ausztráloknál a klasszikus karácsonyi menü helyett egy jó kerti partit tartanak.
Az olaszok karácsonyi ajándékai közül elmaradhatatlan a csokoládé, illetve a citrusfélékkel és mazsolával gazdagított, levegős kalácsszerű sütemény, a panettone, vagy Verona környékén a pandoro, a csillag alakú, briós típusú tészta. Mindkettőt szeretik meglocsolni egy kis olvasztott csokoládéval, mascarpone alapú ízesített krémekkel kínálni. A panettonét gyakran kínálják pirítva is, míg a pandoro közepét tálalás előtt kivájják, és gazdag krémekkel töltik.
Az osztrákok a bor (glühwein) mellett punccsal melegítenek a hideg időben. A karácsonyi klasszikus menü elmaradhatatlan része általában a rántott ponty és a Sacher-torta. Az angol karácsonyokra talán a legjellemzőbb a karácsonyi puding. A szárított gyümölcsökből, fűszerekből és magokból alkotott pudingba a nadrággombtól a gyűrűig több jelképes tárgyat rejtenek. A gombra nem érdemes hajtani, mert örök pártában maradást jelent.
A puding máshol is szerves részét képezi a karácsonynak. A dánoknál mandulás rizspudinggal, a Groddal kezdik a vacsorát, amiben mandulát rejtenek el, hasonló okokból, mint az angolok a maguk csecsebecséit. Svédországban a Risgryngrot nevű rizsfelfújtba rejtik a mandulát és aki megtalálja az oltár elé lép a következő esztendőben.
Finnországban, a jó kis hideg télben hihetetlen nagy népszerűségnek örvend a glögg, más néven forralt bor. S itt is szokás mandulát rejteni az ételbe. Igaz, a finnek a reggeli fahéjas tejberizsükbe bújtatják el.
Görögországban desszertfronton a karácsony a sok aprósütemény mellett az asztalra kerül a Christopsomo, a Krisztus-kenyér. A borral, fügével, naranccsal gazdagított kenyérből a karácsonyi vacsora után illik hagyni egy falaltot a Kisjézusnak is.
Oroszországban az ortodox vallásnak megfelelően, január legelején ünneplik a karácsonyt. A családok asztalára sokféle hidegtál kerül, a tehetősebb családoknál az orosz hússaláta mellett a Beluga kaviár is megtalálható. Viszont mindenhol megtalálható meg a hússal vagy zöldséggel töltött „fánk”, a pirozski. A vacsorát desszertként sajttorta, kuglóf vagy egy szelet oroszkrém torta zárja.
Portugáliában sózott tőkehalat esznek. Spanyolországban sáfrányos mandulaleves kerül szenteste az asztalra. A móroktól megmaradt, magokkal való szoros kapcsolatuk a karácsony egészében megmutatkozik. A mandula (amiből Toledóban a világ talán legjobb marcipánja készül) mellett a fenyőmag is szerves része a szentestének és persze ott a Túrron, az arab eredetű nugát, ami ugyan egész évben kedvelt, de a karácsonyi menü elmaradhatatlan része. A spanyol karácsonyi süteményt “Roscón de los Reyes”-nek nevezik. Ezt vízkeresztkor fogyasztják, ami még a spanyol karácsony szerves része. A sütemény készítése közben apró dolgokat rejtenek el benne. Egy pénzérmét, egy szem babot. Aki a babra lel a süteményében, az lesz a “király” s neki kell állnia a jövő évi süteményt. Ehhez nagyon hasonló a La Galette des Rois, amit a francia gyerekek kapnak vízkeresztkor.
Németországban a biztosan teli hasról (ami a hiedelem szerint ezen a szent estén megvéd a démonoktól) a kiadós vacsora és a stollen mellett még a gyakran csokoládéval vagy marcipánnal készített, fűszeres mézeskalács is gondoskodik. A forralt bor errefelé is kedvelt karácsonyi ital.
Lengyelországban a szentképpel megnyomott ostyát az Oplateket adják egymásnak a családtagok, ebből törnek le egy-egy falatot és mondanak közben áldást.
Amerikában, a nagy olvasztótégelyben szinte bármit lehet karácsonykor. A bevándorlók mind hozzák a saját hagyományaikat, az asszimiláció következtében átvesznek ezt-azt az Államokban élő hagyományokból, és mindez egyedivé formálják. Sok helyen készül pulyka, de ami talán igazán jellemző az amerikai karácsonyokra az Eggnog, ami egyfajta rumalapú, fűszeres tojáslikőr. Kanadában is nagy hagyományokkal bír a pulyka és az eggnog is, bár errefelé a pulyka helyett vagy mellett sokszor került a karácsonyi asztalokra lazac.
Ausztráliában, a nyár közepén előszeretettel tartanak kerti partikat, grillezést, vagy egy jó pikniket, sőt kifejezett népszerűségnek örvend a tengerparton való karácsonyozás.
Legyen a stresszkezelés a mindennapi rutinod része! Mozgósítsd energiáidat az év végi hajrához!
Hogyan tartsuk meg a mentális jóllétünket? A Snickers® összefogott a Mélylevegő Projekttel, hogy a segítségünkre legyen tudományosan megalapozott lifehackekkel, amelyek támpontot adhatnak az előbbre jutásban, és csökkenthetik az ezzel járó stresszfaktorokat.
A stresszről kialakult mítoszok és igazságok a munka világában:
1. A stressz mindig negatív hatással van a munkateljesítményre.
2. Ha stresszelünk, nem leszünk képes elvégezni a munkánkat.
3. A stressz növelheti a produktivitást és a problémamegoldó képességet.
Az igazság az, hogy csak a harmadik állítás állja meg a helyét. A stressz ugyanis egy teljesen természetes reakció, amely akkor jelentkezik, amikor kihívásokkal vagy változásokkal szembesülünk. Többlet energiát és éberséget biztosíthat, amikor a legnagyobb szükségünk van rá, például amikor egy fontos prezentációval vagy nehezebb projekttel kell szembenéznünk. Azonban, ha a kialakult stressz szintje túl magas vagy túl sokáig tart, annak már káros hatásai lehetnek az egészségére, és munkahelyi teljesítményünk is romolhat. Íme, 3+3 technika és stratégia a Snickers® x Mélylevegő Projekt együttműködése eredményeképpen, amelyek felkészítenek a stresszhelyzetek kezelésére, és a javunkra is formálhatjuk azt.
Legyünk résen!
A stressz érzete nem az azt előidéző helyzetből ered, hanem hogy mentálisan mennyire vagyunk rá felkészülve. Ha például nem aludtunk eleget, ingerlékenyebbek és érzelmileg labilisabbak vagyunk. Olyan dolgokat is nehézségként érzékelünk, amelyeket békeidőben simán, fél kézzel megoldunk. Itt jön képbe a rendszeres feltöltődés. Ok, de hogyan?
Mozogj és engedd el magad!
A rendszeres testmozgástól nyugodtabbak, higgadtabbak és hatékonyabbak leszünk. Ezen felül a mozgás fantasztikus stresszoldó, mivel levezeti a felgyülemlett feszültséget, és esélyt ad arra, hogy kisöpörjünk minden felesleges dolgot a fejünkből. A munka, a magánélet és megannyi más feladat közé már tényleg képtelenségnek tűnhet a rendszeres testmozgás beszuszakolása, azonban apró lépésekkel könnyedén beilleszthetjük a napirendünkbe: például a szemét kivitele során inkább lépcsőzz. Ha tehetjük, akkor szálljunk le egy megállóval korábban a buszról, és válasszuk inkább a sétát. Fittebb életünk lehet akkor is, ha három egyórás pilates edzés beiktatása túl nagy falatnak tűnik. Ha csak 10%-ot fektetünk bele, az még mindig jobb, mint a semmi!
Egy szeletnyi boldogság
Az egészséges táplálkozás nemcsak a fizikai egészség alapköve, hanem a mentális jóllét záloga is. Minden, amit táplálékként beviszünk, közvetlen hatással van az energiaszintünkre, a koncentrációs képességünkre és úgy általában hangulatunkra. Az egészséges, kiegyensúlyozott táplálkozás segíthet abban, hogy energiaszintünk egész nap egyenletes maradjon. Különösen stresszes időszakokban figyeljünk arra, hogy teljes kiőrlésű gabonaféléket, friss zöldségeket és gyümölcsöket, valamint minőségi fehérjeforrásokat vigyünk be a szervezetünkbe. És ne feledkezzünk meg a folyadékbevitel fontosságáról sem!
Egységben az erő
Minden embernek megvan a maga szociális hálója, amelynek tagjai – legyenek azok barátok, kollégák vagy család – jelentős hatással vannak mentális egészségünkre és stresszkezelő képességünkre. A támogató társas kapcsolatok jótékony hatással vannak feszültebb élethelyzeteinkre, biztonságos zugot kínálva érzelmeink kiöntéséhez, a terheink megosztásához és a közös ünneplésekhez. A közösségi eseményeken való részvétel, a barátokkal töltött idő és az őszinte, nyílt kommunikáció mind hozzájárulhat a stressz csökkentéséhez és a kölcsönös támogatás érzésének kialakításához. Sose féljünk segítséget kérni, ha szükségünk van rá, ugyanakkor mi is álljunk mások mellé, amikor Ránk van szükségük.
Tippek a probléma megoldására
A stressz nem mindig ellenség. Valójában a stressz megfelelő szintje és időtartama fokozhatja a koncentrációt, javíthatja a teljesítményt, és segíthet a lehető legjobbat kihozni magunkból. (Mint tudjuk, a határidő a legjobb inspiráció, ahol a stressz szintén fontos szerephez jut, meg persze a mindent az utolsó percig halogató énünk.)
Oszd meg és uralkodj!
A stressz cselekvésre késztet, de csak akkor, ha a kihívást nem egy megmászandó hegynek, hanem inkább dombnak tekintjük. Gyakran megdermedünk a stressz hatására, mert a helyzet túlságosan óriásinak tűnik ahhoz, hogy megoldjuk. Nem tudjuk, hol kezdjünk hozzá, így hát halogatunk, ezért szorongásunk hógolyószerűen növekszik. Minden kihívást – bármilyen gigantikusnak is tűnik – érdemes kisebb, megvalósíthatóbb kérdésekre és feladatokra bontani. Ha ezekre összpontosítunk, visszanyerhetjük az irányítást a feladat felett.
Vedd kezedbe az irányítást!
Tervvel készüljünk a stresszes helyzetek kezelésére! Gondoljuk át, mi a legrosszabb, ami történhet? Milyen érvek támasztják alá, vagy éppen cáfolják ezt a forgatókönyvet? Azonban az is előfordulhat, hogy olyasmi miatt stresszelünk, ami teljesen alaptalan, ezt könnyen kideríthetjük, ha feltesszük magunknak a következő négy kérdést:
Ez fontos nekem?
Indokolt a helyzetre adott reakcióm mértéke?
Lehetséges pozitív irányba változtatni a helyzetet?
Érdemes egyáltalán foglalkoznom vele?
Ha mindegyikre igen a válasz, akkor nézzünk szembe vele. Ha csak az egyikre is nemet mondasz, hagyd annyiban, és koncentrálj a feltöltődésre!
A pihenés a munka része
Előfordult már, hogy késő este a telefon pörgetésének spiráljában találtuk magunkat A hétköznapok szűnni nem akaró nyüzsgése közepette könnyen úgy érezhetjük azt, hogy egy pillanatunk sincs, amit igazán magunkra fordíthatnánk. Emberi dolog, hogy éjszaka próbáljuk meg visszalopni az énidőnket azzal, hogy halogatjuk a lefekvést. Teljesen rendben van, ha egy stresszes nap után később fekszünk le, de törekedjünk arra, hogy hétköznapokon legalább 7-8 órát aludjunk. Ha ugyanis 7 óránál kevesebbet alszunk, az ahhoz hasonlítható, mintha másnaposan ébrednénk reggel, akkor is, ha este nem fogyasztottunk alkoholt. Elegendő alvás nélkül a reggel egyáltalán nem fun…Érdemes lehet újragondolni a tervet és beleszőni a mindennapokba a karnyújtásnyira lévő megoldásokat. Ha pedig úgy érezzük, hogy mindezek ellenére a stressz még mindig folyamatosan a vállunkat nyomja, akkor érdemes lehet szakemberhez fordulni – ezek a tippek önmagunkban ugyanis nem pótolják a professzionális pszichológiai konzultációt és terápiát.
