MIRELLE | gasztro- és lifestyle magazin

A szarvasagancs ma végigkísérte a napunkat. Délelőtt a Budakeszin lévő vadasparkban láttunk szarvasokat, vaddisznókat. Utána elkalandoztunk az újbudai Trófeába, hogy kellemesen jóllakjunk.

Az all you can eat éttermektől mindig tartok. Eddigi tapasztalataim alapján, alaptalanul. Már a Wasabi tört valamit az ellenállásomon, de a Trófeába való betérésre azért igen sok időt kellett várni, máig. Viszont ígérhetem: visszatérünk.

Már az asztalfoglalás kellemesen zajlott, az időpont változtatásánál a recepciós hangja nem váltott a szokásos dögöljönmegakedvesvendég színezetűre.

A hely maga pazar. Hatalmas, paravánokkal és az étterem íveivel ügyesen tagolt 500 főt befogadni képes hodály. A személyzet nagyon jól kvalifikált, kedves, nem haverkodós, pontos, precíz. Be kell valljam régen találkoztam ilyen kiszolgálással. Arról nem is beszélve, hogy a Sous Chef többször is tiszteletét tette asztaluknál, pedig se VIPek, se celebek nem vagyunk, csak egy békében ebédelő, kétgyerekes házaspár.

Kétgyerekes: no igen, ez általában némileg akadályozza az ebéd melegen történő elfogyasztását, 110/70-es vérnyomás mellett, épp ezért külön boldogságot jelentett, hogy a foglalásunkkor bejelentett gyereksereget figyelembevéve, a játszósarkot övező egyik négyszemélyes asztalt kaptuk. Így a Nők békében eljátszottak, mi meg eközben felfedeztük az étterem közepét elfoglaló pultokba rejtett ételeket.

A választék. Na igen. Ez is meglepően igényes. 5-6 féle leves (vadleves, polentakrémleves, málnakrémleves…), 5-6 meleg főétel, rengeteg pácolt hús, hal, tenger gyümölcse (polip, kagyló).

Salátából, savanyúságból, kiegészítőkből szintén igen széles és igényes a választék. Köretet is szép számmal találni.

Ami még nagy pozitívum, az a házi pékség. Különféle ínyencséggel. Megkóstoltuk a sajttal szórt paprikás kiflit, ettünk rozsos kenyérlángost, parmezános, rozmaringos olivaöntettel és közelebbi ismeretséget kötöttem egy medvehagymás zsömlével. Mind igen finom volt.

Desszert fronton mutatkozik némi gyengülés a kínálatban (egyetlen fájó pont, bár így legalább nem ettem magam halálra) és a férjuram a sajtok teljes hiányát fájlalta.

Mi családilag vadragu levest ettünk, majd süttettünk lazacot, kalamárit, polipot, kagylót. Megkóstoltam a hortobágyit, egy keveset vettem a vadpörköltből, belekóstoltam a burgundi mártásos szarvasba. Anna roston sült lazachalmokat tüntetett el, amíg Zsófia lecsóval töltött gyöngyölt sertésszeletet evett.

Ami csodás volt, az a napi ajánlatban kínált, banánlevélben párolt halnyárs volt. Eleddig a Spectrumon bűvöltük, amint az őserdő közepén, egy roskatag viskóban a frissen tépett levelekbe göngyölik az aznapi zsákmányt. Persze ez itt nem az őserdő, de azért a levélből kihorgászott, sokízűre fűszerezett mangó különleges élmény volt.

Desszert gyanánt némi linzert (a tegnap gyártott házi már a múlté…), apró tortácskákat ettem, férjuram gyümölcshegyekkel kényeztette magát, Anna salátázott, Zsófia meg gyümölcsös rizskehellyel zárta az ebédet.

Nagyon kellemes koradélutánt töltöttünk Újbudán.

(Házimacska (Felis silvestris catus) bűvölése a Vadasparkban.)

Dél van. A hurka önnön zsírjában pirul, a kenyérsütő elégedetten kavargatja a kenyerünket, a lányok önmagukat meghazudtoló nyugalommal szöszölnek a szobájukban, REM teríti be a nappalit és benne ott munkál, hogy jó lenne a délutáni kávéhoz, a Nőknek uzsonnára valami friss házi sütemény.

S amíg sül a hurka, készül a kenyér, monyolak a lányok és Michael Stipe lágy monotóniával énekel, nekigyűrkőzöm és sütök egy kicsit.

Linzer

25 dkg finomliszt

9 dkg nádcukor

3 tojás sárgája

csipet só

18 dkg margarin

A hozzávalókat összegyúrom, majd a tésztát egy bő órára a hűtőbe rejtem. Bemelegítem 190 fokra a sütőt, előkészítem a sütőpapíros tepsiket. Lisztezett deszkán kinyújtom a tésztát, szaggatom, tepsire ültetem. Felütök még egy tojást és a sárgájával szépen megkenem a tésztáimat.

Világosbarnára sütöm. Részemről a házi baracklekvár már kissé bőrös, tavalyi verziójával töltöm, az nem mászik el a két tésztaréteg között.

Szeretem Jamie-t. Persze csak úgy plátói mód, de alapvetően kedvelem. Persze esélyem sincs azzal a vehemenciával, tudással és anyagi hátérrel főznöm, sütnöm, de azért esténként szívesen húzódóm a fűtés közelébe, lábaimat magam alá szedve a takaró alatt, miközben Jamie receptjeit olvasgatom. Szolgai receptmásolás nem az esetem, de ötleteket szívesen merítek. Így keveredtem az x. oldalon taglalt apai csirkemellhez. Az alapanyagokat nagyjából átvettem, aztán másképp készítettem el.

Gombaszósszal sült csirke

50 dkg csiperke

50 dkg csirkemell filé

2 dl tejföl

fehérbors

őrölt feketebors

petrezselyem

2 tojás

1 vöröhagyma

Egy kisebb tepsi fenekére olivát öntök, majd a vékonyra szelt mellet – picit sózva – lefektetem. Az apróra vágott hagymát olajon megdinszetelem, majd hozzáadom a felszecskázott gombát. Mikor megdinsztelődött, hozzáadom a fűszereket, a tejfölt, sózom és lehúzom a tűzről. Hagyom kicsit hűlni, majd hozzáadom a tojásokat. Az egészet ráterítem a csirkemellekre és a tepsit betolom a 200 fokra előmelegített sütőbe. Addig sütöm, amíg szépen meg nem barnul a teteje.

Mohamed esete a heggyel.

Nem vagyunk kétszemélyes konyha, de néha előfordul, hogy a férjem gondol egyet és a lakásban, pincében található alapanyagokból chilit varázsol. Ebben az a frenetikus, hogy mindig másból készül, de a végeredmény alapjában véve ugyanaz. És finom.

Aztán persze van, hogy csak bennem van meg a lelkesedés, ilyenkor kósza igéretek ködébe bújik és még csak véletlenül sem hajlandó összeütni.

Aztán egyszer csak a női lelkem lázad, listát ír, alapanyagokat szerez és megfőzi a tankönyvi verziót. Ami persze nem olyan, mint az “eredeti”, de azért finom.

Chili Con Carne, friss tortillaval

50 dkg darált marhafelsál

15 dkg húsos szalonna

2 nagy vöröshagyma

2-3 gerezd fokhagyma

1 szárított chilipaprika

1 tk őrölt fehérbors

frissen őrölt feketebors

80 dkg konzerv vörösbab

80 dkg paradicsompüré

fahéj

babérlevél

só

A hagymákat és a fokhagymákat apróra felmetélem, majd a felkockázott szalonnával egyetemben olajon megdinsztelem. Mikor szép áttetsző a hagyma, ráteszem a húst, borsozom, melléeresztem a chilit, a babérlevelet és elkezdem lepirítani. Mire szép színt kap a hús, felfűtöm a sütőt 160 fokra. Utolsó simításként a húsra zúdítom a paradicsomot, beleeresztem a fahéjat, sózom és másfél órára betolom a sütőbe.

Mikor letelt az ideje, kiszedem és a lecsöpögtetett babokat belekeverem a pöffögő húsos mártásomba, kioperálom a babért és a fahajakat és késznek minősítem.

Tortilla

10 dkg finomliszt

10 dkg kukoricaliszt

1 1/2 -2 dl víz

csipet só

A fenti hozzávalókat összegyúrom, majd gombócokra szedem, ezeket nyújtom és száraz serpenyőben kisütöm.