Sósat, sósat, jó ropogósat…

 
Nem mindig van kedvem kenyeret sütni, na. Néha egész egyszerűen kézműveskedhetnékem támad, kiflit kanyarítok, vagy zsemlét formázok…
 
A mostani zsemlékben az az extra, hogy olyan, de olyan klasszul ropognak, hogy az szinte már bűnös.
 
Sós zsemle 
 
40 dkg finomliszt
 
4 dkg friss élesztő
 
1 tk cukor
 
2 tk só
 
2 marék lenmag
 
2,5 dl meleg víz 
 
 
(1 l víz
 
3 dkg szódabikarbóna)
 
A vízet felforralom. Mikor forr belezúdítom a szódabikarbónát, elkeverem és hagyom az egészet kihűlni.
 
A  lisztből és a többiekből a kenyérsütő jóvoltából tésztát készítek, zsemléket formázok belőlük, majd a kihűlt szódabikarbonás vízbe forgatom őket egy kicsit és úgy teszem a sütőpapíros tepsire. Lenmaggal megszórom, 180 fokon megsütöm.
 
  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • Twitter
  • RSS

Nőknek való uzsonna, lekvárral, vacsorára

A múltkori sikerre való tekintettel újra bekevertettem egy adag tésztát a géppel, majd a csodás kelt tésztámat beleoperáltam a szilikon kuglófformába, majd Mózest játszva szétválasztottam a tésztatengerem és házi baracklekvárral megtöltöttem. Óvatosan és alaposan összeegyengettem a lekvár felett a széleket, majd 185 fokon szép barnára sütöttem.

Így is sikere volt.  

Tészta

50 dkg finomliszt

10 dkg cukor

4 dkg élesztő 

10 dkg vaj

4 tojás sárgája

csipet só

A múltkori: Nőknek való uzsonna

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • Twitter
  • RSS

Csellengők ebédje

Egy szép családi csavargás közepén, a játszóterezéstől megfáradt hölgyek közölték, hogy éhesek. Ilyenkor nincs mit tenni, gyorsan valami meleg étel után kell nézni, s mivel magunk is kezdük érezni, hogy igencsak elmúlt dél: nem ellenkeztünk.

A választásunk a Kashmirra esett. Nem döntöttünk rosszul.

A hely maga végre nem eklektikus, hanem majdnem egységes képet mutat. Az ételek meg tálalásukban újszerűek, ízvilágukban viszont a jó hagyományos utat járják. (Bár a férjem szerint ez az út kicsit túl sok korianderrel van kirakva…)

Magam részéről a verhetetlen fokhagymás naant emelném ki. Hja, tandoorban azért más, mint amikor itthon nekiállok serpenyőben ilyesmit sütni. De hozzá kell tennem, hogy más indiai étteremben sem ettem ehhez foghatóan finom naant.

A férjem egy nepáli csirkelevessel nyitott, mi nők mangó lassit nyakaltunk előétel gyanánt.

Mire kivégeztük az össze joghurtot, a Nők könyékig megmártóztak a rózsavizes medencében, addigra az asztalukra került a főétel. Egy adag bárány vindaloo a család fejének, egy chicken tikka a hölgyeknek és nekem egy tisztes adag zöldséges curry.

Minden hibátlanul finom volt.

Záróakkordként a Nők, minden előzetes unszolás nélkül, bekérték magukat a konyhára.

Igazi új gasztrogeneráció.

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • Twitter
  • RSS

Szülinapi előkészületek

A múlt heti piacozásból még árvállt itt egy adag újkrumpli, s mivel az elkövetkező napokban valahogy nem szándékszom sokat a konyha környékén tevékenykedni (pihenek, végülis öregszem és ezt ki kell pihenni), így mielőtt megereszkedne, gyorsan elhasználom.

Ricottás-rozmaringos rakott krumpli 

1 kg újkumpli

25 dkg ricotta 

2 dl tejföl

1 kisebb szál kolbász (opcionális)

2 tk rozmaring

8 tojás

só

Az újkrumplikat némi sikálás után megpucoltnak nyilvánítom, kevés sós vízben megpárolom. Eközben megfőzöm a tojásokat. Amikor kész a krumpli, akkor előkapok egy nagyobb jénait, az aljára helyezem a fele adagot, erre rászelem a tojások felét, picit sózom, beterítem a ricottával, megszórom rozmaringgal, adott esetben elhelyezem a kolbász karikáit.

Ezután a maradék krumplit ráhalmozom, közé aprítom a tojást, sózom, tejföllel letakarom és rozmaringgal hintem.

200 fokos sütőbe tolom és egy bő fél-háromnegyed órát hagyom érni az ízeket. 

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • Twitter
  • RSS