Trófea

A szarvasagancs ma végigkísérte a napunkat. Délelőtt a Budakeszin lévő vadasparkban láttunk szarvasokat, vaddisznókat. Utána elkalandoztunk az újbudai Trófeába, hogy kellemesen jóllakjunk.

Az all you can eat éttermektől mindig tartok. Eddigi tapasztalataim alapján, alaptalanul. Már a Wasabi tört valamit az ellenállásomon, de a Trófeába való betérésre azért igen sok időt kellett várni, máig. Viszont ígérhetem: visszatérünk.

Már az asztalfoglalás kellemesen zajlott, az időpont változtatásánál a recepciós hangja nem váltott a szokásos dögöljönmegakedvesvendég színezetűre.

A hely maga pazar. Hatalmas, paravánokkal és az étterem íveivel ügyesen tagolt 500 főt befogadni képes hodály. A személyzet nagyon jól kvalifikált, kedves, nem haverkodós, pontos, precíz. Be kell valljam régen találkoztam ilyen kiszolgálással. Arról nem is beszélve, hogy a Sous Chef többször is tiszteletét tette asztaluknál, pedig se VIPek, se celebek nem vagyunk, csak egy békében ebédelő, kétgyerekes házaspár.

Kétgyerekes: no igen, ez általában némileg akadályozza az ebéd melegen történő elfogyasztását, 110/70-es vérnyomás mellett, épp ezért külön boldogságot jelentett, hogy a foglalásunkkor bejelentett gyereksereget figyelembevéve, a játszósarkot övező egyik négyszemélyes asztalt kaptuk. Így a Nők békében eljátszottak, mi meg eközben felfedeztük az étterem közepét elfoglaló pultokba rejtett ételeket.

A választék. Na igen. Ez is meglepően igényes. 5-6 féle leves (vadleves, polentakrémleves, málnakrémleves…), 5-6 meleg főétel, rengeteg pácolt hús, hal, tenger gyümölcse (polip, kagyló).

Salátából, savanyúságból, kiegészítőkből szintén igen széles és igényes a választék. Köretet is szép számmal találni.

Ami még nagy pozitívum, az a házi pékség. Különféle ínyencséggel. Megkóstoltuk a sajttal szórt paprikás kiflit, ettünk rozsos kenyérlángost, parmezános, rozmaringos olivaöntettel és közelebbi ismeretséget kötöttem egy medvehagymás zsömlével. Mind igen finom volt.

Desszert fronton mutatkozik némi gyengülés a kínálatban (egyetlen fájó pont, bár így legalább nem ettem magam halálra) és a férjuram a sajtok teljes hiányát fájlalta.

Mi családilag vadragu levest ettünk, majd süttettünk lazacot, kalamárit, polipot, kagylót. Megkóstoltam a hortobágyit, egy keveset vettem a vadpörköltből, belekóstoltam a burgundi mártásos szarvasba. Anna roston sült lazachalmokat tüntetett el, amíg Zsófia lecsóval töltött gyöngyölt sertésszeletet evett.

Ami csodás volt, az a napi ajánlatban kínált, banánlevélben párolt halnyárs volt. Eleddig a Spectrumon bűvöltük, amint az őserdő közepén, egy roskatag viskóban a frissen tépett levelekbe göngyölik az aznapi zsákmányt. Persze ez itt nem az őserdő, de azért a levélből kihorgászott, sokízűre fűszerezett mangó különleges élmény volt.

Desszert gyanánt némi linzert (a tegnap gyártott házi már a múlté…), apró tortácskákat ettem, férjuram gyümölcshegyekkel kényeztette magát, Anna salátázott, Zsófia meg gyümölcsös rizskehellyel zárta az ebédet.

Nagyon kellemes koradélutánt töltöttünk Újbudán.

(Házimacska (Felis silvestris catus) bűvölése a Vadasparkban.)