Szilvás gombóc
Kaptam besztercei szilvát a piacon és innen egyenes út vezetett odáig, hogy ma ipari mennyiségű gombócot töltsek, főzzek és forgassak a morzsában.
Kivételes gyerekkorom volt. Gasztronómiai szempontból legalábbis. Ez persze nem azt jelenti, hogy nagykanállal ettük a kaviárt, de soha nem ettem porból pürét, előfőzöttből rizst és mirelitből is csak a nyersanyagra korlátozódott az a konyha, amit édes jó anyám vezetett. Így ha gombócra gondolok, akkor először az az öreg gyúródeszka jut eszembe, amin a tésztakockák várakoztak, hogy az általam – úgy, ahogy – megtöltött szilvákat magukba zárják.
Szeretném, ha a gyerekeimnek is hasonló emlékeik lennének.
Szilvás gombóc
1 kg krumpli
35 dkg finomliszt
1 egész tojás
csipet só
1 diónyi zsír
A krumplit hajában megfőzöm, majd hámozom és krumplinyomóval összetöröm. Mikor már majdnem kihűlt, akkor hozzáadom a többi alkotóelemet és lágy, de rugalmas tésztává gyúrom. 4 részre bontom masszát és lisztes deszkán ujjnyi vastagra kinyújtom, majd kb. 8-10 centis négyzetekre vágom.
Közben kevés vajon zsemlemorzsát pirítok, vizet forralok (kis sót hintek bele).
A tésztakockák közepébe belefektetem a fahéjas barna cukorral töltött szilvát, majd jól bebugyolálom, lehetőleg légmentesen. Ha forr a víz, beleeresztem a gombócokat. Mikor feljönnek a felszínre leszűröm és morzsába forgatom őket.
Ha már nagyon elegem van a szilvázásból, egyszerűen nudlira váltok és kikészítem a házi baracklekvárt is az asztalra.