Tejfölös pogácsa
Tudom, tudom…úgy 10 éve nem divat – legalábbis Pestbudán – a locsolkodás. Sokkal inkább dívik az elkínzott szenvedés, a pacsulitól való félelem, a hétfői menekülés….
Gyerekkoromban (mi azért annyira nem volt régen) a Krisztinavárosban még járták a hegyet a fiúk, gyűjtötték a tojást, tömték magukba a büszke lányos anyák süteményeit és az egész valahogy nem viselte magán a kényszer bélyegét. Aztán valamikor a kilencvenes években egyszer csak berobbant a hétfőmenekülő divat és azóta lasszóval se lehet fogni olyan ifjút, aki a székes fővárosunkban vállalkozna rá, hogy csak úgy becsönget egy – csak látásból ismert – kislány házába.
Kár.
Épp ezért az ember, gondos és felettébb büszke lányos anyaként szervez és locsolókodásra hajlamos barátokat hív a hajlékába, hogy a lányai még érezzenek valamit ebből az ősi rítusból…
Piros tojás mellé:
Tejfölös pogácsa
50 dkg finomliszt
3 dkg friss élesztő
25 dkg vaj
2 tojássárgája
2 dl tejföl
1 dl tej
4 csipet só
A tésztát alaposan kidolgoztatom a géppel, majd nyújtom, hajtogatom s hagyom 20 percet pihenni. Újra hajtom, pihentetem, hajtom és pihentetem. Ezután majdnem 2 ujjnyi vastagra nyújtom és apró szaggatóval kiszaggatom.
A sütőpapíros tepsire ültetett pogácsákat még 10 percig hagyom, majd 190 fokon addig sütöm, míg a feneke és a teteje is halványan meg nem pirul (mivel nincs megkenve semmivel, csalóka a színe, ezért nem kell megvárni, amíg nagyon színes lesz, mérvadó, ha már az alja is színesedik).
