MIRELLE | gasztro- és lifestyle magazin

Mi legyen, ha valamilyen csoda folytán marad 1-2 cső a családnak készített főtt kukoricából? 

Hát bizony érdemes ezeket a példányokat a főzőlében eltenni a hűtőbe s másnap levesként prezentálni.

Kukoricaleves, rém egyszerűen

2 cső kukorica

2 l főzőlé

1 kk szerecsendió

fél citrom leve

1 kk tárkony

1 ek finomliszt

2 dl tejföl

pici só

A csövekről késsel leszedem a szemeket, egy kevés főzőlével felöntöm, botturmix segedelmével krémessé teszem, majd a lábasban melengetett maradék főzőléhez öntöm. Fűszerezem, citrommal savanyítom. A liszttel elkeverem a tejfölt, és ezzel behabarom. Hagyom még egy kicsit finoman rotyogni, aztán tálalom.

A Nőknél nagy sikert aratott.

(kép innen)

A nyárnak megvannak a saját ételei. Ezek azok a bizonyos hétköznapi katonák, akik már nem is kerülnek posztolásra, pedig sokszor teszem őket az asztalunkra.

A húshoz adható köretek bővítése érdekében tavaly Joanne Harris könyvéből vettem át a paradicsomtortát, ami azóta is rendületlenül szolgál nálunk. Az eredeti recept idővel kicsit módosult, de a hatás még mindig frenetikus.

Paradicsomtorta

Tészta:

20 dkg finomliszt

5 dkg vaj

5 dkg libazsír

1 tojás

Töltelék:

3 ek tejföl

2 tk dijoni mustár

5-6 nagyobb paradicsom

frissen őrölt bors

só

A lisztet elmorzsolom a vajjal és a zsírral, majd hozzáadom a tojást és lágy, de egységes tésztává gyúrom. A kész tésztát fóliába csomagolom, hűtőbe rejtem. Fél
óra után kinyújtom,  és a piteformámba fektetem.

A tejfölt összekeverem a mustárral, fűszerezem és egyenletesen elkenem a tésztán. Ha épp ráérek, vagy nagyon meg szeretném adni a dolog módját, akkor leforrázom a paradicsomokat és úgy karikázom rá a tejfölre. Az egészet 195 fokos sütőbe tolom s addig sütöm, amíg a tészta szépen meg nem színesedik.

Köretnek kitűnő és önmagában sem utolsó.

Márta-napra megelőlegezetten egy hatalmas lovat kaptam ajándékba.

Pontosabban kisírtam a mosonmagyaróvári Müller drogériából. Egész egyszerűen sajnáltam, hogy ott kell tengetnie az életét. A férjem szerencsére megértő, így Anna irigykedő tekintetétől övezve, rém diadalittasan hoztam haza a zsákmányt.

Azóta velünk lakik, Anna gyakorta elkommunizálja, vagy minimum leportörli (nagyjából ötvenszer egy nap).

Épp ezért ma úgy döntöttem, hogy felkeresünk egy olyan boltot, ahol sok ilyen paci van, hogy Anna kiélhesse magát. Ennek a kirándulásnak a folyományaként kikeveredtünk a Fény utcai piacra, ahonnan nagyobb mennyiségű gyümölccsel vánszorogtunk haza.

A nagy részét nyersen kivégezzük, de a maradékből azért készül egy jó kis sárgabarackos, szedres clafoutis.

Egy kicsit több a clafoutis-ról.