MIRELLE Atelier

Nagyképűség, de máshogy nem tudom jellemezni: Harris-szel lelki társak vagyunk. Egész egyszerűen rám vannak hangolva a receptjei. 

Most szombaton is, – miután hazacipeltettem a férjemmel két tisztes sütőtököt – nagyjából kész elképzeléseim voltak. Úgy terveztem, hogy a szokott módon félbekapom a tököket, megágyazok bennük néhány baconnal, fahéjdarabokat szórok a féltökök alatti ujjnyi vízbe, aztán hurrá. 

Ám mivel szombat volt és alapvetően ráértem, így megnéztem Harris mit csinálna a tökkel.

Sütőtök baconnal, rozmaringgal

1 méretes, kilónyi sütőtök

20 dkg baconszalonna

3 ágnyi rozmaringlevél

frissen őrölt bors

1 szeletnyi zsírszalonna

néhány csipet tölgyfán füstölt Maldon só 

A tököt meghámozom, félbe vágom, magokat egy grapefruit-kanállal könnyedén kikapom, majd két kockacukornyi darabokra metélem. Ezeket egy méretes tepsibe teszem.

A rozmaringleveleket lehúzom a szárról, finoman, nem túl apróra vágom, a tökre szórom. A bacont felcsíkozom, egy kevés zsírszalonnát is felkockázok, ezt is a tepsibe öntöm. Sót és egy kevés borsot is szórok a hozzávalókra, alaposan átforgatom őket, fóliával fedem és a 200 fokon duruzsoló sütőbe dugom. 40 perc múlva ránézek. Elvileg addigra puhának kell lennie a töknek. Ha van hozzá kedvem, akkor a grill alatt lepirongatom kicsit.

Mi most natúr pulykamell szeletekkel ettük.

Régóta terveztem. A nagy gasztrofelkapás előtt már Before megsúgta, hogy bizony van egy Zazzi nevű cukrászda, ahova érdemes…

Aztán valahogy elsodort az élet, majd Eszter jóvoltából ma végre valahára eljutottam. A hely messze nem olyan parányi, mint egyes beszámolókból sejteni lehetett, teljesen átlagos méretekkel rendelkezik. Ok, nem egy nagyüzem, de nem is erre terveztetett.  A két hölgy által vezetett hely kedves, sallangoktól mentes. A dekoráció hiányát pótolják a mívesen megalkotott, szín-, forma- és ízgazdag sütemények.

A solymáriak által alig, vagy egyáltalán nem ismert cukrászda pesti törzsközönsége szerencsére vevő ezekre a szép, kézműves édességekre.

Mivel félüres gyomorral és nagy kísérletező kedvvel mentünk, így kapásból rendeltünk négyféle süteményt. Kipróbáltuk a mákos feketribizlihabot, a Caracas néven futó csokoládé- és karamell mousseból szőtt szeletet, egy bájos borhabot és egy szeletnyi málnás csokoládétortát. A ribizlihab fanyarsága és a borítás roppanós mákszemei nálam sikert arattak. A málnás csokoládétorta 70%-os csokoládéból készült, ennek jegyében kellően markáns, volt a málnával kiegészülve is egy igen határozott, emlékezetes sütemény. Zsófinál ő lett volna a nyertes. Nekem kicsit túl domináns volt a csokoládé. A borhab könnyű volt, édes, imádnivaló. Egyszerűen tökéletes. A karamelles csokoládétorta egy kevésbé karakteres csokoládét rejtett, amit tovább lágyított a karamell. Eszternél ő volt a győztes.

Haza is hoztam egy keveset. Zsófinak Sachert, ami igazi meglepetés volt. Majdnam olyan volt, mint a bécsi Sacherben kapott torta. Egyben tért el: ennek könnyebb volt a piskótája.

Annának Mozart szeletet hoztam, ami szintén telitalálatnak bizonyult. Annyira, hogy megkóstolnom se sikerült, mert a Nő és az apja is eltüntette a saját példányát, mielőtt észbe kaphattam volna.

Egyszóval csak javasolni tudom a Zazzit. Igaz, hogy nem olcsó, igaz, hogy Solymáron van, ellenben igazán minőségi alapanyagokból, nagy odafigyeléssel, szeretettel és szaktudással előállított süteményeik vannak.

Szerintem mi is vissza fogunk járni. Családilag.

Hami

minden, ami az asztalunkra kerül

Úgy két hete adta a kezembe Papp Miklós a még szinte meleg könyvüket. A kiadó munkatársa családi szinten terhelt gasztrománokkal, így tavaly boldogan fedezte fel az egyik könyvvásáron az olasz Agostino Traini új könyvét, ami a gasztronómiáról, pontosabban az alapanyagok létrejöttéről és felhasználásáról mesél kicsiknek, kicsit nagyobbaknak és a szüleiknek.

A könyv cseppet emlékeztet Richard Scarry korábbi, hasonló témákat feszegető alkotásaira. Ám a Hamiban komplex módon jelenik meg a mindennapi betevőink útja, nincs mese, nincs mellébeszélés, itt termelés, termesztés, gyártás és készítés zajlik. Ok-okozati sorrendben. 

A könyvben folyamatosan visszaköszön az olasz gasztrokultúra: a tejből mozarrella, ricotta és parmezán lesz, a hús mortadellává manifesztálódik, a tenger gyümölcseiből rákos rizottó és kagylós spagetti készül….

A tematikus gasztrotanmesekönyvet ajánlom minden szülő figyelmébe. Jó segédlet a konyhában lelkesen közreműködő gyerek számára egyértelművé tenni a "Miből? hogyan?" kérdéskörét, sőt úgy sejtem a felnőttek számára is tartalmazhat még fel nem dolgozott információkat. "Hogyan készül a cukor? Mikor választják ki a melaszt?"

Különösen a szívem csücske a húsok feldolgozásánál, a marha és a sertés bontását bemutató ábra. Sokan még felnőtt fejjel is gondban vannak, ha meg kéne határozniuk, hogy az állatban eredetileg hol helyezkedett el  az a darab hús, amit most épp a konyhapulton metélnek.

Szüreti ételekkel én is készültem. Igaz, kissé szabálytalan lett a megjelenés formája.