Ez az az étel, amit nem fotóztam.
Több okból. Egyrészt mert egyáltalán nem fotogén, másrészt meg
pont nem voltam itthon, mikor a család nagyja szombati ebéd gyanánt
kivégezte.

Ám annak ellenére, hogy nem
látványos, nagyon finom.

A tavaszi friss, még zsenge
fejes káposzta találkozása a kaporral, amit néhány falatnyi
kellően omlós hús kísér. Mennyei. Gyerekkorom óta nagy
kedvencem s a mai napig átzarándokolok érte anyához, ha
megpendíti, hogy épp ilyennel készül.

Ám a múltkor a heti
zöldségbevásárlásnál nem bírtam ellenállni egy
fejes káposztának. Aztán felhívtam anyát, megértettem a készítés
mikéntjét és nekiveselkedtem ennek a korántsem bonyolult ételnek.

Lucskos káposzta

1 nagy vagy 2 kicsi zsenge
fejeskáposzta

 

1 csomag kapor

 

1 nagy pohár tejföl

 

2 kk almaecet

 

 

1 ek finomliszt

 

80 dkg sertéscomb vagy pulykamell

 

1 fej vöröshagyma

A hagymát felkockázom, kevés olajon
megdinsztelem, majd a viszonylag nagy kockákra vágott húst
kifehérítem, kevés vízzel felöntöm és puhára párolom.

A káposzta külső leveleit leszedem,
nyolc darabra vágom és egy nagyobb lábasba fektetem a darabokat.
Vízzel felöntöm, hogy ellepje, sózom és puhára főzöm. Kevés
ecetet is adok hozzá.

Amikor kész a káposzta, akkor
behabarom, kaporral megszórom. Hússal tálalom.

 

 

 

 

 

 

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • Twitter
  • RSS

Az üveghegyeken túl

Itt a befőzés ideje, készülnek a lekvárok, még ha nem is 23-féle….

Most épp epret szeretnék befőzni, aztán persze majd készül a sárgabarack anyánál, meg ősz felé talán egy kis szilva a barátaink kemencéjében.

A lekvárfőzés szerencsére újra divat lett, így talán nem haszontalan egy kis összefoglaló.

 

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • Twitter
  • RSS

Élvezet, nyár, főzés

Nagyon szeretem a nyarat. Azt a gazdagságot, ami arra késztet, hogy ész nélkül összevásároljak egy csomó zöldséget, hogy egy ültő helyembe megegyek egy közel kilónyi feketecseresznyét, hogy a Nőkkel közösen bontogassam a borsót a teraszon.

Most megint tobzódom. Készülnek a tavaly bemutatásra került klasszikusok, a tojásos galuska, a lecsó, a cukkinifőzelék. Már előkészületben a lucskos káposzta, a serpenyős padlizsán és nagyban készülök a hétvégi grillezésre is.

Addig is néhány gyorsan elkészíthető, igazi nyári finomság a Nők Lapja Cafén.

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • Twitter
  • RSS

Miért jó étterembe járni?

 
Azon kívül, hogy ha szerencsénk van, akkor jót kapunk enni?
 
Sokmindenért. Én alapjáraton szeretem, ha egy étteremnek van arca, hangulata.
Kifejezetten kedvelem, hogy ha a pincér érti és kedveli is a szakmáját, ezenkívül még emberileg is alkalmas ezen kényes poszt betöltésére.
Kedvelem, ha tiszta a hely, a tányérom nem csorba.
S igazán azt kedvelem, ha tehetséges a szakács, s jó az étel. Ötletes, szerethető, emlékezetes.
 
A múltkori Olimpiában töltött estén több olyan momentum is volt, ami reprodukálásra érdemes. A tokhalas kacsamáj viszi még mindig a prímet, de azt hiszem nem lepek meg senkit azzal, ha elárulom, hogy ritkán van itthon tokhal.
 
Így aztán a napokban, mikor épp vidáman sercegett a grillserpenyőben az Anna által kiválasztott lazac, az egyszerűbbnek rémlő furfangot próbáltam ki.
 
Születésnapomra kaptam – néhány balzsamecet kíséretében – egy narancsos olajat (köszönöm Happy family!), így nem volt más hátra, mint a Makinál tanult szakszerű késtechnikát alkalmazva felkockázni két kaliforniai paprikát és egy kis narancsos olajon átmelengetni. Csak pont annyira, hogy még ropogós legyen.
 
Amíg sercegett a hal, addig gyorsan ránéztem a sütőben illatozó krumplira, majd mindent késznek ítéltem, tálaltam, s a halszeletekre rápúpoztam egy keveset a narancsos paprikámból. Szép harmóniák csendültek fel.
 
 
  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • Twitter
  • RSS