Csodalekvár

Manapság, amikor az ipari szemetektől tarkállanak a boltok polcai, jó tudni, hogy akadnak még minőségi termékek.

Furcsa dolgokat hoz az élet.

Amikor megismerkedtem a férjemmel, gyárilag járt hozzá a rádióamatőrség és a fotózás iránti szenvedély. A rádió néhány évig nem jutott szerephez, viszont a fényképezőgép kezdetektől elkísért minket. Egy darabig még tetszett is, hogy egy-egy makro készítéshez hosszú percekig asszisztáljak, kezemben egy kisebb táskával és egy méretes statívval. Aztán mielőtt lázadozni kezdtem volna, a férjemtől kaptam egy klassz kis masinát. Onnantól ketten makrózgattuk a bogarakat. Aztán csatlakoztunk egy pár hasonlóan őrült figurához és testületileg járkáltunk több napos fotózásokra.

Ennek a Nők érkezése vetett véget, azóta nem is nagyon hallottam a korábbi fotós ismerőseinkről. Néhány hete azonban kiderült, hogy az egyikük szívemnek kedves dologgal foglalkozik. Minőségi lekvárokat és hidegen sajtolt olajokat készít.

Gyorsan meg is beszéltem vele egy személyes találkát, s egy kávé mellett hosszan anekdotáztunk, beszélgettünk. Miklós volt olyan kedves, hogy egy doboznyi lekvárt és olajat is hozott nekünk, hogy tudjuk tesztelni.

Néhány nappal később, az összes szerzeményünkkel egyetemben vonultunk le a Rosinante-ba és alaposan végigkóstoltunk mindent.

Az olajok közül számomra a legkedvesebb a bodza olaj és a szeklice olaj, a legdöbbenetesebb a kömény ízű kapor olaj, a lekvárok közül meg szinte lehetetlen választani. Mindegyik hihetetlenül finom. Az összetétele meg kifejezetten szeretnivaló. Gyümölcs van benne. Semmi más. Abból viszont sok és igen jó minőségű.

A Gabriella major termékeit jelenleg a Culinaris üzleteiben lehet megvenni, de szerintem érdemes magát a céget megkeresni a rendeléssel, s reményeink szerint a jövő év eleji egyik FINOmÁNIÁn maguk a cég képviselői fogják bemutatni a termékeiket és elmesélni, hogy hogyan is jött létre a Gabriella-major és milyen is az Andrássy-féle filozófia.