MIRELLE | gasztro- és lifestyle magazin

Márta-napra megelőlegezetten egy hatalmas lovat kaptam ajándékba.

Pontosabban kisírtam a mosonmagyaróvári Müller drogériából. Egész egyszerűen sajnáltam, hogy ott kell tengetnie az életét. A férjem szerencsére megértő, így Anna irigykedő tekintetétől övezve, rém diadalittasan hoztam haza a zsákmányt.

Azóta velünk lakik, Anna gyakorta elkommunizálja, vagy minimum leportörli (nagyjából ötvenszer egy nap).

Épp ezért ma úgy döntöttem, hogy felkeresünk egy olyan boltot, ahol sok ilyen paci van, hogy Anna kiélhesse magát. Ennek a kirándulásnak a folyományaként kikeveredtünk a Fény utcai piacra, ahonnan nagyobb mennyiségű gyümölccsel vánszorogtunk haza.

A nagy részét nyersen kivégezzük, de a maradékből azért készül egy jó kis sárgabarackos, szedres clafoutis.

Egy kicsit több a clafoutis-ról.

Idén is elérkezett ez a jeles esemény. Az ünnepelt kellő izgalommal várta, hogy végre mikor jön haza az apja, aki épp a Szentendrei-sziget rejtekén IOTA-zott, így amíg nem tudtuk közösen átadni a Paddington mesekönyveket, addig sütöttem egy női szeszélyt az én idősebbik, névnapos Nőmnek.

Az áthidaló megoldás jónak bizonyult, este meg már közösen olvasgatták a Legsötétebb Peruból érkezett kismackó kalandjait.

Női szeszély (nem élesztős)

25 dkg rétesliszt

1/2 csomag sütőpor

4 tojás sárgája

12 dkg vaj

4 tisztes ek cukor

2 ek tej

4 ek cukor (a habhoz)

kellő mennyiségű korosabb házi baracklekvár

A vajat a cukorral és a tojások sárgájával habosra keverem. Ehhez adom a tejet, majd a sütőporral elkevert lisztet.

Az egészet egy nem túl nagy – nevezzük mondjuk közepes méretű – tepsibe simítom és lehetőleg már kissé élemedett baracklekvárral megkenem, jó alaposan.

A tojások fehérjét 4 ek cukorral kemény habbá verem és tengerhullámokat imitálva rárendezem a lekvár tetejire.

185 fokra előmelegített sütőbe tolom és addig sütöm, amíg szép egyenletes pírt kap a tojáshab.

Langyosan szelem és szélsebesen tálalom.

….folytatódik a FINOmÁNIA.

A nyári kurzusokra való érdeklődés alapján, és az eredeti terveknek megfelelően, elkészítettük az őszi szeánsz-rendet.

Egy közel 40 fokos délutánon, néhány jéghideg limonádé és kevés szintén hűs saláta mellett kicsit megpróbáltunk időutazni. 

Kóricáltunk az őszi kertekben, keresgettük az ízeket, matériákat, amivel ebben az évszakban annyira izgalmas dolgozni, vendégváró fogásokon, vadhúsos ételeken méláztunk, s  elcsábultunk az adventi időszak hívásának.

A FINOmÁNIA őszi szeánszai ITT olvashatóak.

…hogy némi gyakorlattal a kiürítésre váró hűtőben árváló anyagokból remek péksütemény lesz.

A nyaralás megkezdése előtt, jó szokásomhoz híven nem csak kivikszolom a lakást, hanem a hűtőt is kiürítem. Magyaránt kieszünk mindent, ami elméletileg nem érné meg a hazajövetelünket.

Így találtam rá egy kevés tejfölre, némi kefírre a hűtőben. A többi már jött magától. Épp ezért ennél a receptnél az összeállítás folyamán elképzelhető, hogy 2-3 kanálnyi liszt kelhet még a masszához, mivel mérleg nélkül készült.

Kefíres lepény

50 dkg finomliszt

2,5 dkg friss élesztő

0,8 dl olívaolaj

1 dl kaukázusi kefír

2-3 nagy ek tejföl

2 csipet só

1 kk szárított oregano

1 kk szárított bazsalikom

A hozzávalókat a kenyérsütőgép üstjébe teszem, s miközben útjára indítom a programot, figyelem, hogy hogyan áll össze a tésztám. Ennek jegyében pótlom a lisztet, vagy lazítom egy kis plusz tejjel.

A készre dagasztott/kelesztett tésztából gombócokat tépkedek, majd laposra hengergetem, hogy tökéletesen simuljon a friss házi májkrém a tetejére, hogy könnyen lehessen harapni, még akkor is, ha apró hagymakarikák is kerülnek rá koronaként…

A tésztakorongjaimat egy sütőpapíros tepsire fektetem, majd a 180 fokra előmelegített sütőbe tolom.