MIRELLE Atelier

Vagy mégsem. 😉

Részletek napokon belül a FINOmÁNIA blogján.

A múltkori kókuszgolyós akciónk annyira jól sikerült, hogy a Nők azóta az apjukkal hármasban is készítettek egy tisztes adagot ebből a mennyei mannából. Igaz, hogy az apjuk felügyelete alatt készült példányok nem igazán lettek mértaniak, de ízre hozták a normát.

A maradék kókusz hasznosítása céljából elkövettem azt az édességet, ami talán az egyetlen olyan kókuszos desszert, amit tényleg kedvelek.

Nagyoncsokis kókuszkocka

A belbecs:

10 dkg vaj

2 ek holland kakaópor

1 kk sütőpor

2 ek tej

15 dkg finomliszt

2 tojás

10 dkg cukor

A külcsín:

5 dkg tejcsokoládé

5 dkg étcsokoládé

0,5 dl olaj

3-4 maréknyi kókuszreszelék

A vajat kikeverem habosra a cukorral. A tojásokat is felverem, majd a cukros vajhoz adom. Ehhez jön még a tej. A sütőport a liszthez keverem, ehhez adom a cukrot és a kakaóport. Végezetül összeeresztem a szárazakat a nedvesekkel, egy közepes tepsibe simítom a tésztát, és a 180 fokra előmelegített sütőbe tolom.

Amíg sül, addig vízgőz felett megolvasztom a csokoládét, elkeverem az olajjal. Takarékra teszem az üst alatt a lángot.

20 perc után kiveszem a tésztát a sütőből. Hagyom a tepsiben kisülni, majd 12 kockára szelem. A kockákat egyenként megmártom az olvasztott csokoládéban, majd kókuszreszelékbe panírozom. A kész kockákat egy rácsra teszem szikkadni.

A Nők ma, 5 és fél év után először szembesültek házhoz szállított ebéddel. A Marsbéli Boltnak hála azt hiszik, hogy ez egy tuti jó műfaj.

Mivel a Nőket a lakáshoz láncolja a légcsőhurut – amivel persze együtt jár, hogy nekem is gyakrabban kapar a torkom – így aztán hármasban teszteltük a naprendszer egy távoli bolygójáról idecsöppent finomságokat.

A Nők érezték a dolog jelentőségét. Nem csak ettek, hanem kóstoltak, sőt meg is fogalmazták egy-egy étellel kapcsolatban a pozitív és az esetleges negatív tapasztalataikat.

Elsőként a zöldséges savanyú káposzta levessel kötöttünk közelebbi ismertséget. Zsófi ezt nem kultiválta, de ő alapból kevéssé rajong a savanyú káposztáért. Bezzeg mi az Annával lelkesen vetettük bele magunkat a tejföllel gazdagított, füstölt hús kockákban bővelkedő télies levesbe. A vélelmezhetően borsikafűvel gazdagított leves nem volt túl savanyú és még meg sem nyomta gyomrunkat. Épp ezért akár egy fazékkal is meg bírtunk volna enni belőle.

A hibátlan és nagyon szerethető leves után áttértünk a főfogásokra. A hölgyek a penne all’arrabiata-t választották, én meg a csirke felsőcombbal barátkoztam, amihez hideg salátaként ettem a gorgonzolás körtés paszternákot.

A tészta már az első pillanatokban nyert a lányoknál. Az al dente-re főzött pennén nem tűnt el teljesen a ragu, de nem is hozta a magyar menzanormát. Azaz se édes, se tocsogós nem volt. Ellenben fűszeres, olaszos, úgy ahogy kell. Nekem egy leheletnyi só és egy csepp olíva hiányzott róla, de a tesztcsapatunk nagyobbik és mérvadóbb kétharmada hibátlannak ítélte.

Amíg Anna a kecskesajtok megrögzött imádója, addig Zsófit a hűtőből kikúszni készülő, válogatott nemespenészekkel gazdagított sajtok hozzák lázba, így aztán a sajtos körtés köretet vele is leteszteltettem. Jónak ítélte. Velem együtt. A csirke legjobb része került felhasználásra az ételhez, a gorgonzolás köret meg jó hátteret biztosított a grilles-füstös ízekkel gazdag húshoz.

Végezetül nekiláttunk a desszertnek. A görög citromos süti mindannyiunknak kicsit túl édesnek bizonyult. Pontosabban itt újabb szövetség alakult. Anna és én most egységfrontot alakítva jegyeztük meg, hogy finom, meg a meggyeket is jó sűrűn fel lehet fedezni a tésztában, csak az a szirup ne lenne ennyire édes. Bezzeg az édesszájúságáról híres múlőszőke nő ezzel nem értett egyet. Neki így volt tökéletes.

A hűtőben a vacsorához még várakozik egy adag májpástétom. Egyrészt totálisan jóllaktunk, másrészt azt gondolom, hogy a pástétom megérdemel egy adag frissen sült acma-t, így azt majd este teszteljük (és majd jól megírom az eredményt).

Azoknak ajánlanám a Marsbéli boltot, aki szívesen vinnék magukkal a saját főztjüket a munkahelyükre, vagy esetleg a kedvenc éttermükből rendelnének valami finomat. Házias és modern, jó minőségű, lelkesedéssel és szaktudással készített ételeket kínál a naprendszerünk legújabb kifőzdéje.

Kész. Nem tudok annyit gyümölcsöt és zöldséget hazahordani, hogy átverjem magunkat. Nincs nyár, de még tavasz sincs. Mi meg hiába esszük a narancsot, a kiwit, a jégsalátát, az uborkát, illetve bármit, ami a zöldségekkel és a gyümölcsökkel rokonítható, a napsütést és a 20 fokot képtelenek vagyunk reprodukálni.

De a zöldségevészeti kényszernek is megvannak a maga szépségei. Azon túl, hogy fittek és egészségesek leszünk mire végre-valahára kitavaszodik. A sok nyers étel mellett előkerültek a könnyű, húsmentes, nyarat idéző ételek.

Ilyen volt a tegnapi ebédünk is. Gyorsan elkészíthető, nagyon finom, laktató, de könnyű és végtelenül színes.

Marokkói kuszkusz csicseriborsóval

1 fej vöröshagyma

1 ek olívaolaj

1/2 kk őrölt fahéj

1 kk kömény

25 dkg csiperkegomba

40 dkg hámozott paradicsom

40 dkg csicseriborsó

1 kk méz

20 dkg kuszkusz

10 dkg aszalt sárgabarack

1 csokor petrezselyem

2 csipet só

5 dkg vaj

Az igen apróra vágott vöröshagymát egy kevés olívaolajon megdinsztelem. Ehhez adom a fahéjat és a köményt, amit egy kicsit megpirítok. A lábast lehúzom egy kicsit a tűzről. A gombát egy vízzel teli tálba teszem, beledobok a vízbe 2 marék réteslisztet, majd a smirglis vízzel lepucolom a koszt a gombákról.

A gombákat szétszedem, a kalapokat négy részre vágom, a tönköket kettőbe, majd a fűszeres hagymára dobom és újra a tűzre húzom a lábast. Néhány percig kevergetem, majd jön rá a paradicsom, a méz és a konzerv vagy előző este beáztatott csicseriborsó. Leheletnyi sóval kiemelem az ízeket.

A kuszkuszt egy jénaiba szórom, apróra vágott aszalt sárgabarackkal és a petrezselyem felszecskázott szárával és a levélzet felével. Csipetnyi sót hintek rá, átkeverem, majd bő 2 dl lobogó vízzel felöntöm és sürgősen lefedem. Néhány percet várok, majd a puha szemeket egy kevés vajjal gazdagítom.

Végezetül tálba szedem, megbolondítom a fűszeres zöldségragummal és petrezselyemmel díszítem.

A receptet a GoodFoodtól kölcsönöztem, kicsit csiszoltam rajta és jónak ítéltem.