MIRELLE | gasztro- és lifestyle magazin

Érdekes, hogy Richárd e feledhetetlen monológja hallatán  szinte biztos, hogy mindenki egy szépséges babérkoszorút lát lelki szemei előtt..

De miért is lett ez a növény a győztesek jelképe?  Hogyan is vált a babér Julius Caesar és sok utódjának kötelező kellékévé? Mire is használjuk ezt az ősrégi fűszernövényt napjaink konyhájában?

A válaszokra rálelhettek a Mindmegettén található Babérológiámban.

Egy  nyitó monológ után, egy babérral operáló záró monológ:

“Kitépték kezemből a babért.

A rózsát, mindent, ami kincset ért!

Vigyétek hát!… De valamim maradt,

Amit irigység, csúf rosszakarat

Nem vehet el!… Ezt ma este még

Ha majd előttem föltárul az ég

S jó Istenemhez felszállok a mennybe:

Magammal tisztán, tündöklőn viszem be.

Mert foltja nem volt egy parányi sem…

És ez, gazok…

A becsületem!”

(Rostand: Cyrano de Bergerac)

(kép innen)

Azt hiszem megszerettem ezt az egy edényben párolást. A múltkori paradicsomos alapokon nyugvó tagine után, most egy másféle ízvilág felé vettem az utamat. Az alapfűszer maradt, csak az elemeken változtattam.

Csirkés tagine

1,5 kg csirke felsőcomb

2 nagyobb édeskömény

2 dkg Ras el Hanout fűszerkeverék

2 vöröshagyma

30 dkg fekete olajbogyó

0,5 l csirke alaplé

1 citrom héja

1/2 citrom leve

4 gerezd fokhagyma

3 dkg vaj

Egy mélyebb serpenyőben a csirkedarabokat egy kis fűszerrel meghintve körbe pirítom, nagyjából 6-7 perc alatt. Ha szép arany színűvé válnak, akkor egy tálba szedem őket és a visszamaradt zsiradékra dobom a nyolcadokra szedett édesköményt és a karikára szelt vöröshagymát, valamint a fokhagymát. Ezt is fűszerezem kicsit, s addig sütögetem, amíg a hagyma puha nem lesz. A húst az előre beáztatott római tálba teszem, hozzáöntöm a zöldségeket, a lecsöpögtetett olajbogyót, a maradék fűszerkeveréket, ráreszelem a citrom héját, majd jöhet a leve. Átkeverem az egészet és felöntöm húslevessel. 195 fokon nagyjából másfél órát főzöm. Petrezselymes kuszkusszal tálalom.

A múltkori Zwack-hétvégén Zsolti vezényletével a séfcsapat készített egy kéksajtos aranygaluskát, ami annyira ízlett, hogy egy krémleves mellé reprodukáltam a múlt héten.

Csak amíg a Rosinante-ban a konyhán sült meg ez a csodás étek, addig az amerikai konyhás lakásunkban már szeparálhatatlan volt a szag. Mire aranyszínre sültek a galuskák, addigra vágni lehetett a többnapos zoknit is kenterbe verő sajtillatot. Még szerencse, hogy az íze kárpótolt mindenért.

Pórékrémleves, kéksajtos aranygaluskával

4 póréhagyma

2 gerezd fokhagyma

2 l húsleves

3 dl tejszín

só

4 dkg vaj

frissen őrölt fekete bors

1 tk kakukkfű

A pórékat vékony karikára szelem, vajon rendesen megfonnyasztom, majd levessel felöntöm, borsozom, kakukkfüvet és fokhagymát adok hozzá. Takarékon rotyogtatom, majd botmixerrel elsimítom. Végezetül tejszínnel gazdagítom és ha kell picit sózom.

Aranygaluska

25 dkg finomliszt

1 tojás

2 dkg vaj, olvasztva

2 dkg élesztő

2 csipet só

1 dl tej

10 dkg kéksajt

Az alapanyagokat beleöntöm az üstbe, majd a kenyérsütő gondjaira bízom a tésztát. A kész tésztából apró pogácsaszaggatóval pogácsákat készítek. Megolvasztom a vajat, majd az apró pogácsákat megmártom a vajban és egy közepes tepsi aljára helyezem őket. Apróra töröm a kéksajtot és azzal megszórom a pogácsákat. 185 fokon, nyitott ablaknál aranyszínűre sütöm.

A leveshez kínálom.

Az egyik legkedvesebb fűszerem. Elképzelhetetlen nélküle a konyhám s szép emlékek kötnek a görög vadon növő bokrokból áradó illatához.

De mióta is használjuk ezt a fűszer? Mire is jó azon kívül, hogy asztalunkra varázsolja a mediterrán konyhát?

Részletek és hosszas rozmaringtörténelem a Mindmegettén.