Fűszerhistóriák: Boróka
A gin alapanyaga, egy bogyó, ami hozzájárult az első alkoholizmus hullámhoz, részben belőle készült a balsamum hungaricum és még egészséges is.
Részletek a Mindmegettén.
(kép innen)
user's recent comments(0)
Élet a sushin túl
Hétvégén Makinál jártam, hogy egy kis betekintést kapjak a japán háziasszonyok és családok mindennapjaiba. A lelkes társaság és a jó tanár mellett a számomra idegen, tiszteletet ébresztő, nagyon más japán kultúra is igen vonzóvá tette a tanfolyamot.
Külön örömet jelentett, hogy – az általam annyira kedvelt irányból – a konyha felől közelíthettem meg ezt a kultúrát.
A kurzus elején Maki elmesélte, hogy miket fogunk készíteni, majd a hozzávaló alapanyagokat mutatta be. Az általunk csak algaként aposztrofált növény a japán konyha egyik alapeleme és igen sokféle létezik belőle. Van amit a japán alapléhez a Dashi-hoz használnak, van amit salátákba tesznek, van, amibe a sushit vagy az onigirit tekerik. Aztán ott vannak a különféle szószok, a létfontosságú rizs, a halak s a zöldségek…
Miután már hosszan jegyzetelgettük a különböző alapanyagok válfajait, nekiálltunk és társat választva egy-egy fogás elkészítését vállaltuk, miközben fél szemmel figyeltük, hogy a többi páros mit hogyan készít el. Maki pedig folyamatosan közöttünk járt, javított, segített, s főzött.
Ahogy alakultak az ételek, úgy tudtunk meg egyre többet a japán konyháról, a mindennapokról. A természettel való bölcs együttélés, az energiák használata, a maradékok újrahasznosítása a mi kultúránk számára majdnem ismeretlen, tanulandó bölcs dolog. Persze ez nem azt jelenti, hogy holnaptól algával fogom tömni a Nőket, de biztos, hogy az órán kapott szemléletet valamilyen módon be fogom építeni a mindennapjainkba.
A párosokban működő kuktacsapat készített misolevest, többféle onigirit, az általam nagyon kedvelt japán omlett is terítékre kerül (az elkészítése egy külön csoda) és a párommal mi sütőtökös tempurát készítettünk .
Aztán pálcikára kaptunk, asztalhoz ültünk s hallgattuk ahogy Maki mesél. Hogyan próbált meg anno A rizzsel boldogulni, mivel indulnak iskolába a japán gyerekek, hogyan étkezik egy japán család, mi a feladata és hogyan oldja meg a szigetországban egy háziasszony?
Mi persze jó magyar szokás szerint – egy kicsit sósabb ízekre várva – először a miso levest kezdtük el enni. Aztán kiderült, hogy a levest étkezés közben kéne enni, a többi fogással összhangban, amolyan folyadékpótlásként, mivel a japánok az ebédhez nem isznak külön vizet. Sőt desszertet sem esznek, inkább délelőtt vagy délután egy falatnyi édességet kapnak be a tea mellé.
Maki persze ismeri a diákjait, így meglepetésképp egy gombóc nagyon finom teafagylaltot kaptunk a menü zárásaként.
A három órányi gasztroutazás után kellemesen eltelve sétáltam hazafele, miközben azon méláztam, hogy mitől is vagyok én ennyire jóllakva, hiszen igazán sokat nem ettem. Ellenben összhangban lévő dolgokat kapott a gyomrom és ez elégedettséggel töltötte el. Engem is.
Fűszerhistóriák: Vanília, a világ második legdrágább fűszere
Nagyon szeretem a fűszerek eredetét kutatni. Egészen fantasztikus dolog, amikor a világtörténelem, a kultúrtörténet néha találkozik egy-egy íznek, illatnak a történetével. A vanília egész különleges történettel bír.
Tudjátok, hogy mitől Bourbon a vanília?
Tudjátok miért a világ második legdrágább fűszere?
Válaszok és gasztrotörténelem a Mindmegettén.
(kép innen)
Szülinapos hét és túrós stangli
A múlt hét a Nők folyamatos ünneplésével telt. Hétfő este szűk családi körben ünnepeltünk, kedden az ohodában köszöntötték fel őket, tegnap meg babazsúrt rendeztünk.
A babazsúrra egy krémlikőrös mascarponekrémes tortával készültem, plusz az Edömérrel készítettünk kétféle ízesítésű kókuszgolyót (rumos és sültalma likőrös, fűszeres). A sós fronton előkaptam egy ezeréves receptemet, plusz volt kukoricapufi, pattogatott kukorica, ropiperec, minden olyasmi, amit a buli résztvevői szeretnek. Nem is nagyon volt mint elpakolnom, miután elmentek a vendégeink.
A saját készítésű sós receptje pedig az alábbi volt:
50 dkg félzsíros túró
50 dkg vaj
35 dkg finomliszt
15 dkg rétesliszt
1 bő ek só
30 dkg trappista
1 tojás
A túrót alaposan összedolgozom a liszttel és a vajjal. Sózom, majd még egyszer átgyúrom, alufóliába csomagolom és minimum 4-5 órát a hűtőbe teszem pihentetni. Amikor elérkezettnek látom az időt, a sütőt elmelegítem 180 fokra, a tésztámat lisztes deszkán ujjnyira nyújtom, majd derelyevágóval csíkozom, sütőpapíros tepsire ültetem, elhabart tojással kenem, sajttal szórom és színesre sütöm, de nem hagyom, hogy nagyon megbarnuljon, mert akkor kiszárad.