A levesek hete
A Nők a héten dögrováson vannak. 6 éves és 3 hónapos fennállásuk alatt ez az első olyan nyavalyájuk, ami konkrétan napokra az ágyhoz szögezi őket. Természetesen nem egyféle kórsággal fertőződtek meg, így más és más hangulattal és jólléttel bírnak, az étvágyukról nem is beszélve.
Anna egyáltalán nem kíván mást, csak húslevest, Zsófi meg szintén levesre vágyik, de neki a tartalmasabb levek jönnek be. Így aztán a húslevesek mellett a krémlevesek is fogynak rendesen. Tegnap a hetek óta árválló édesburgonyákat használtam fel.
Rozmaringos batátaleves
80 dkg batáta
3 gerezd fokhagyma
1 fej vöröshagyma
1 l húsleves
2 tk szárított rozmaring
Az apróra vágott hagymát és fokhagymát olajon megdinsztelem, majd hozzáadom a kockára vágott batátát. Felöntöm húslevessel, majd egy fűszerlabdában mellé teszem a rozmaringot és takarékon nagyjából 20 perc alatt puhára főzöm. Kikapom a fűszert, majd krumplinyomóval kicsit elkrémesítem a levest. Fokhagymás pirítóssal kínálom.







Aztán – ahogy az lenni szokott – elkezdte irigykedve nézni a megbonthatatlan hal- és halkonzervevő apa-lánya duót és szépen lassan odamerészkedett a paradicsomfoltokkal, kicsit megégetett pirítósokkal tarkított reggelizőasztalhoz, s oly annyira a team részévé szeretett volna válni, hogy rákapott a halkonzervre. Persze a kellő ideológia is megszületett a döntés mellé: a halkonzerv a Múlószőke szerint egyáltalán nem hal, hiszen nem merednek benne az irreverzibilis zsófikárosodás okozására alkalmas szálkák, ergo ehető.

