MIRELLE | gasztro- és lifestyle magazin

Az iskola előtti utolsó nap reggelén még mindenki az igazak álmát aludta, amikor egy kávé kíséretében nekiveselkedtem az ebédnek. A hűtőben lévő nyúlszínhúsból valami ragu típusú dolgot szerettem volna készíteni.

Nem sokkal később a pörkölt összetéveszthetetlen illata keltette a famíliát.

Kakukkfüves nyúlperkelt

1 kg nyúlszínhús

2 fej vöröshagyma

1 nagy fakanálnyi kacsazsír

só

5-6 tk pirospaprika

2-3 tk kakukkfű

A hagymát apróra vágom, majd a kacsazsíron megdinsztelem. A hús kisebb kockákra metélem, a zsíros hagymára dobva kifehérítem. Ezután félrehúzom az edényem, sózom, paprikázom a húst, majd felöntöm annyi vízzel, ami ellepi. Fedő alatt közepes lángon főzöm. Amikor már majdnem puha a hús, akkor hozzáadom a kakukkfüvet és úgy főzöm tökéletesre.

Tésztával és joghurtos uborkasalátával kínálom.

További nyúlhúsos receptek: www.gasztrabbit.blogspot.com

Ennél többet kívánni sem lehet egy kimenős szombat estére. A hétvégi gyerekmentes létünk csúcspontja egy koncerttel egybekötött vacsora volt az Erm’s-nél.

A szentendrei étteremben már többször ettünk jót, de eleddig csak a konyha miatt tévedtünk arra. Most viszont a Szentendre éjjel-nappal nyitva hétvége keretében adott Budapest Ragtime Band koncert végett ücsörögtünk – a kellemesen közelítő vihar szelét élvezve – az Erm’s “teraszán”.

Amíg a zenészek az étteremben a rögtönzött színpad belakásán munkálkodtak, mi nekiláttunk a remek vacsoránknak. A férjem – a 40 fok ellenére – húslevest evett, míg én egy nagyobb adag remek babos zakuszkát tüntettem el pirítóssal és friss zöldségekkel. Főételnek egyértelmű volt, hogy a hely specialitását, csülköt kérünk. A férjem sült csülköt evett, én egy nagyobb adag bryndzové halusky-t tüntettem el, füstölt csülökdarabokkal gazdagítva.

Mire a főétel asztalra került, addigra a zenészek is belekezdtek a több mint 2 órás koncertjükbe. Jó értelembe vett zenebohócokkal volt dolgunk. Élvezték, hogy zenélnek és ez a felhőtlen öröm és jókedv a vacsorázó asztaltársaságokra is átragadt. A nyitott estéknek köszönhetően a Szentendrén sétáló turisták egy része is meg-meg állt a nyitott ablakok mellett, hallgatták a bentről hömpölygő zenét. Mi is ily módon, a szabad levegőről, az ablakon át kémlelve élveztük az előadást és a Balatont lassan elhagyó, felén örvénylő vihar szelét.

Szép esténk volt.

Az iskolakezdés előtti utolsó hétvége csak a miénk volt. A Nők minivakációztak a Muczinál, mi pedig nagyokat aludtunk, csavarogtunk és jókat ettünk.

Szombaton megnéztük a Pozsonyi pikniket. A piknik eddig kimaradt az életünkből, mindig akkor rendezték, amikor valamilyen finomságot készítettünk a Rosinante-ban. Idén azonban végre kijutottunk.

A piknik kellemesen zajos, közepesen forgalmas volt. Ismerősökbe botlottunk itt-ott, régi Ág utcai regék keltek életre, őrült festőkről s még etyeki Zsuzsi barátnőm sajtjaira is ráleltem az egyik helyesen berendezett standnál.

Kétszer végigsétáltunk a sátrakkal szegélyezett utcán, vadul fürkésztem, hogy kapok-e valahol pozsonyi kiflit. Nem leltem. Volt valamiféle verseny, amire kiflipályaműveket lehetett beadni, de olyan sátrat, ahol kifejezetten pozsonyi kiflit adtak volna a nagyérdeműnek, olyat nem leltem.

Így aztán a Sarki fűszeresnél vigasztalódtam egy csokis croissant-nal és egy tökéletes lattéval.

Idén huszadikán – a hagyományoknak megfelelően – Shyékhoz vonultunk vissza, hogy olaszos hangvételű vidéki nagycsaládként megüljük (szék híján inkább álljuk) az új kenyér ünnepét.

A terveknek megfelelően kemencében sütöttünk 3 különféle kenyeret. Ismerve a kemence sajátosságait és a társaság feneketlen bendőjét, idén nem bedagasztott kenyérrel, hanem dupla adag, még langyos sörkiflivel járultam hozzá a sütéshez. Persze a dagasztás idén sem maradt el, egy zöldfűszeres kenyeret készítettem. Ezen kívül készült még egy elmaradhatatlan Jamie-féle mézes mazsolás kenyér, valamint Zsuzsi, a háziasszonyunk már a nap elején bedagasztott egy graham-lisztes kenyeret.

A kenyerekhez különféle – szintén a vendégek által kreált – kencéket ettünk, a savanyú sült hagyma mellett, nekem a kovászos uborkával megbolondított tejfel volt a kedvencem.

Az általam dagasztott kenyér receptje a következő volt:

Zöldfűszeres kenyér

60 dkg finomliszt

4 dkg friss élesztő

3,5 dl tej

só

2 ek napraforgóolaj

2 tk oregánó

2 tk kakukkfű

3 tk cukor

A tejet a cukorral és az elmorzsolt élesztővel egy kisebb lábosban felmelegítettem. Amikor már kellően langyos volt a tej, akkor kézzel széttrancsíroztam az élesztőt, majd a tejet a kimért liszthez adtam. Sóztam, fűszereztem és addig gyúrtam az asztalon, amíg tökéletes, sima buci nem lett belőle. A bucit vékába tettem, lefedtem, s mikor duplájára dagadt, akkor újra átgyúrtam. Ezután megint hagytam kelni, majd ebben az állapotában késsel megvágtam és Shy gyakorlott mozdulattal a péklapátról a kemencébe csúsztatta.

Nagyjából egy óra alatt készre sütöttük a kenyereket, amiknek csak annyi idejük volt hűlni, amíg káromkodás nélkül meg tudtam őket fogni, hogy nagyobb szeleteket kanyarítsak belőlük az asztal körül ólálkodó társaságnak. Igaz, voltunk rá néhányan, de falatnyi kenyér sem maradt.

Kemence helyett 190 fokos sütőben is elkészíthetjük a kenyeret.