MIRELLE | gasztro- és lifestyle magazin

A goldenblog szakmai zsűrije szerint a magyar gasztroblogok válogatottjának tagja vagyok.

” A szakmai zsűria következő blogokat tartotta a 11 legjobbnak idén (ábécé sorrendben):

Együnkigyunk, Gasztrogyerek, Gasztroszex, Hedonism, Mirelle konyhája, Régi receptek nyomában, Soulkitchen, Sörbúvár, Tealevelek, TOPliszt, Világevő.

Azért 11 blog, mert a zsűritagok szavazatai alapján egy esetben holtverseny alakult ki. Mind a tizenegy gasztroblognak ezúton is gratulálunk. Valamint további nagyon eredményes és ízletes blogolást kívánunk.”

Megtisztelő. Köszönöm.

A nagy nyári csavargások idején a délidő sokszor talált minket a városban. Hol wampolásban megfáradva, férjjel kettecskén csavarogva, hol a Nőkkel egyetemben. A merítésünkben sok már felfedezett, kedvelt hely szerepelt, de akadt köztük egy-két újdonság is, amiket felveszünk a kedveltek listájára, mert megérdemlik.

A már beváltak közül megint jól vizsgázott a Vakvarjú. Az aznapra tervezett Mák szabadság miatt elmaradt, így a bevált, szeretett, belvárosi, ellenben nem turistacsapda helyre vezetett az utunk. A chef ajánlatából választva a férjem bárányburgert evett, míg én borjúpofából készített paprikást ettem, jó adagnyi galuskával. Ebéd után hosszan ténferegtünk a belvárosban, élveztük a wampot, a turisták messziről megismerhető lelkesedését aziránt a város iránt, amit mi már hosszú idő óta kiélvezünk, így nem is mindig látjuk szépségét.

A séta végére megérett a helyzet egy jó kávéra, amit a szintén szeretett Gerlóczynkban, egy – a téren álló – árnyékos asztalnál kortyoltunk el. Kitűnő frappéjuk van.

Napokkal később a Nők beiskolázásához szükséges ezernyi apróság valamelyikéért futottunk tova, mikor egy baráti javaslatra ráleltünk a Teve utca és a Frangepán sarkán megbújó, garázsnak álcázott indiai kifőzdére. A Hathi ránézésre nem bizalomgerjesztő, sőt az ember nem is feltételezné, hogy az épületben autószervizen kívül bármi üzemel. Ennek ellenére, vagy épp ezért rajongókkal, törzsközönséggel és jó konyhával bír.

A magam részéről csirke kormát és csicseriborsó curryt ettem, fokhagymás naan-nal és mangó lassival. Az étel jóízű, kellően fűszeres volt, a naan isteni, a mangó lassi meg tökéletes. Arról nem is beszélve, hogy estig tökéletesen jóllaktam. Ilyen áron régen ettünk ilyen finomat és ilyen sokat. Kettőnk ebédje 3000 forint alatt maradt, pedig a férjem sem fogta vissza magát.

Tegnap viszont tervszerűen érkeztünk a várost átszelő bürokráciatúránkon a Budai Pékségbe. Extra vajas croissant-ra esett a választásom, Anna – a sok kudarc ellenére – túrós táskát kért, Zsófi egy emeletes szendvicset választott. Mindannyian elégedetten majszoltuk el a pékségben készült finomságokat. Anna visszanyerte a hitét, hogy létezik jó túrós táska, Zsófi – ha rövid időre is – de elégedetten jóllakottnak tűnt, én meg arra jutottam, hogy ez a croissant megüti az itthon sütött példányaim mércéjét. Legközelebb kávézni is fogok és hazahozok egyet azokból a gyönyörű focacciákból.

Az Ág utcai nyarak nem telhettek el meggyes bedobós hegyek nélkül. Anya hetente legalább egy nagy adagot készített. A tepsinyi meleg tésztát hamar kockákra szelte, porcukorral meghintette s mi boldogan köptük a tányérra a meggymagot, míg az egész tálcányi süteményt be nem kebeleztük.

A dolgok mit sem változtak. Az idei meggyszezonról ugyan – Albánia okán – lecsúsztunk, de a sütőporos, soktojásos tésztában elpihenő gyümölcsös sütemény így sem maradt ki a nyári repertoárból. A héten sárgabarackkal és szilvával készítettem.

Szilvás-barackos pite

30 dkg rétesliszt

2 dkg sikér

1 zacskónyi sütőpor

10 dkg vaj

7 tojás

25 dkg cukor

2 tk vaníliás cukor

csipetnyi só

6 ek víz

3 ek rum

A cukrot a tojások sárgájával habosra keverem. Hozzáöntöm a sütőporral és sikérrel elkavart lisztet, majd a rumot, a vizet és a megolvasztott vajat, s végezetül a felvert tojásfehérjéket is a tésztához adom.

Egy nagyobb tepsit vajjal kikenek, rétesliszttel kiszórom, majd ebbe öntöm a masszát, amit utána alaposan megpakolok gyümölccsel. 185 fokon sütöm, amíg szépen meg nem színesedik.

Az elmúlt hetek egyik kisebb kirándulása Bélapátfalvára, a Szalajka-völgybe és Noszvajra vezetett. Az idő kedvezett nekünk, meleg volt ugyan, de nem fortyogó hőség, így az erdő mélyén, patakparton való sétához tényleg ideális volt.

A napot a Bélapátfalvi apátságnál kezdtük. A sok albán rom megtekintése után, a Nők fellélegezhettek, hogy egy egészen egyben lévő templomban tettünk látogatást. Szépen kívül-belül körbejártuk, a bélletes kapuzaton keresztül a templomba jutva donga- és keresztboltozáson merengtünk, megvitattuk, hogy mitől rózsa is az az ablak, meg megpróbáltam elmagyarázni, hogy vált egyszerre az ellenségtől rettegő, lőrésablakos templomkat építő emberiség a fény megszállottjává. A rögtönzött művtöri óra után még élveztük egy kicsit a falakból áradó nyugalmat, majd elindultunk a tervezett célállomásunk felé.

Szilvásváradon először a kisvasúttal felvitettük magunkat a végállomásig, majd a népes kirándulótömeget követve kényelmesen lesétálunk a patak mentén. Igazi zakopanei fílingem volt. A hely, a sok kiránduló, a holfüstölőktől jövő illat annyira nosztalgikus hangulatba ringatott, hogy személy szerint nekem többet adott a Szalajka-völgy önmagánál.

Séta közben, a pisztrángos medencék mellett vettünk némi füstölt pisztrángot, majd Pali bácsi pisztrángtanyáján alaposan beebédeltünk sült pisztrángból. Zsófi még mindig nem halbarát, de Anna gond nélkül bevágott egy egész halat, bőröstül, mindenestül. Ezután autóba vágódtunk és a Milleniumi kilátó igensok lépcsőjét megmászva egészen a Tátráig is elláthattunk volna, ha kevésbé párás időben keveredünk arrafelé. Így csak a lipicai-ménes gyakorlóterét és környező vidéket szemlélhettük.

A völgybe visszatértünk után, Eger felé vettük az utat. Úgy terveztük valahol keresünk egy cukrászdát, iszunk egy jó kávét, de aztán egy Noszvaj feliratú táblának köszönhetően a Nomád hotelben kötöttünk ki. Igaz, a szálló nem üzemel a la carte étteremként, de személyes varázsomnak, a sok közös ismerősnek, valamint Bari tökéletes háziasszonyi mivoltának köszönhetően csodás, süteményben gazdag késődélutánt töltöttünk a szálloda kertjében.