MIRELLE Atelier

Zsófia evési mizériáinak kora letörése egy ember nevéhez fűződik. Kinga barátnémmal való közös munkanapjaink és gyakorta együtt töltött hétvégéink alatt anno sokszor megfogadtam, hogy az én gyerekem ugyan nem lesz válogatós. Igaz, idáig hallom, ahogy Kinga lamentál, hogy az egészről csak a menza tehet, de bennem mégis úgy csapódott le, hogy semmilyen módon nem engedek utat a válogatósdinak. Ma – ahogy lassan a negyven felé vesszük utunkat – már valamivel bővebb repertoár áll rendelkezésémre a vendéglátása alkalmával, de a mai répatortás ötletemmel megint gallyra futottam. Ám a torta ettől függetlenül elkészült, mert mi mindannyian kedveljük és Kinga családja, azaz Bányaiak is kellően igénytelenek, hogy beérjék az én répatortámmal. Így ma az ő tiszteletükre sül.

Répatorta 

25 dkg finomliszt

2 tojás

30 dkg sárgarépa

15 dkg cukor

2 kk fahéj

1 csomag sütőpor

12 dkg vaj, olvasztva

csipetnyi só

15 dkg aranymazsola

1 nagyobb mandarin héja

A lisztet kimérem, hozzáadom a fűszert, a sót, a cukort és a sütőport. Alaposan elkeverem. Egy másik tálba lereszelem a sárgarépát, hozzáütöm a tojásokat, belereszelem a mandarin héjat és rácsurgatom a megolvasztott vajat. A lisztes keveréket a répás egyveleghez adagolom, homogén tésztává keverem és egy szilikon sütőformába kanalazom.

A formát 175 fokon sütöm, tűpróbáig. Sütés után rácsra borítom és azon hagyom kihűlni.

Kaldeneker Gyuri után, szabadon. 😉

A hétvégén kerül megrendezésre – immáron második alkalommal – a Kézműves magyar ízek vására, amin – a száznál több kistermelő remek portékája mellett – most már az ország kolbászát is megkóstolhatják a kedves vendégek.

A Kerekes Sándor által megálmodott, az idei köleses, barackos ország tortának alapanyagait felhasználó kreációt tényleg érdemes megkóstolni, úgy ahogy illik, a kolbászhoz a sárgabarackos mustárt és a főtt kölessel készített kenyeret. Nekem nagyon ízlett ez az első hallásra kissé pikáns, a tortára való építkezésből gondoltan talán erőltetettnek vélt kolbász. Az ízek a helyükön vannak, nagyon jól kiegészítik egymást, főleg a hús és a mustár találnak szép összhangra. A kolbászt ugyan csak melegen kóstoltam, de Kerekes Sándor elárulta, hogy szárazkolbász formájában is kóstolható és remélem kapható is lesz a vásár három napja alatt, ahol még az ország kedvenc ízének kiválasztására is sor kerül, valamint a kézműves termékekből – a kóstolók által létrehozott lista alapján – elkészül a  kedvenc ízeket rejtő kosár.

Az október végi sajtótájékoztatón még 35 ízzel a számban próbáltam mérlegelni, hogy a vakteszten átesett 24-es kolbásznak vagy a kettes számú méznek kedvezzek-e a szavazatom leadásakor, múlt hétre azonban már finomodtak a szabályok és 5 termékcsoport 5 versenyzője vetekszik a megtisztelő címekért. A kolbászok, mézek, szörpök és sajtok mellett a lekvárok közül hírdetnek majd kategóriagyőztest.

Kaldeneker Gyuri nem először látogatott ki a szigetre. Tavaly egyszer már részt vett egy kurzuson, amolyan megfigyelői státuszban, majd a Finománia vásárain is megjelent csodás lekvárjaival. Most azonban mint oktató séf látogatott el hozzánk, hogy a lekvárok bűvöletében tartsa a társaságot két napon át.

Első nap kétféle lekvárt készítettünk. Készült hagymalekvár és levendulával illatosított körtelekvár, majd elkészítettük az ehhez passzoló fogásokat. A hagymalekvár mellé sütőtökös és olívás focaccia-t  gyúrtunk, a körtelekvárt másnapra félretettük. A főétel nem is kívánt ilyen típusú kiegészítést, úgy volt tökéletes, ahogy volt.  A gorgonzolával és paradicsommal rétegezett szűzérme steak mellé céklapürét kaptunk és egy kis sütőtök is került a tányérunkra. Mindez sok finom friss fűszernövénnyel gazdagítva, jóformán só nélkül. A desszert pedig egy nagyon könnyű, gazdag ízvilágú, – ahogy mondani szoktam – szerethető céklás brownie volt, amit viszont egy kevés levendulás eperlekvár kísért.

Másnap egy téli, szinte már karácsonyi hangulatú répatortát készítettünk, amihez aztán sorra kipróbáltuk a lekvárokat. A korábban még nem kóstolt sütőtök chutney, a narancsos céklalekvár és a számomra legkedvesebb paprikalekvár is ekkor debütált.

Igazán ízes, télre hangolódó hétvégénk volt. A vasárnap délelőttünkbe – a korai kezdésnek és a lelkes közreműködésnek köszönhetően – belefért egy jó nagy séta is, s záróakkordként az ebéd mellé  még elkóstolgattuk a finomabbnál finomabb lekvárokat.

Az összes kép itt található: Kaldeneker hétvége

A lencse régi nagy kedvencem. Igaz, ritkán csinálok, de nagyon szeretem. A téli, télvégi időszak az, amikor a leggyakrabban eszembe jut, mint lehetséges alapanyag, de amilyen ronda hideg lett a napokban, szerintem már most is érdemes egy-egy tálnyi melengető lencsét készíteni.

Minden, amit a lencséről tudni érdemes.