MIRELLE | gasztro- és lifestyle magazin

Nagyjából két héttel ezelőtt, egy fotózásra kellett egy sütőtök. Mivel vagy a konyhában  főztem az ezerféle ételt, vagy vásároltam, így megkértem a férjemet, ugyan hozzon már egy kisebb tököt, hogy egy tálnyi ételt tudjak belőle kanyarítani. Úgy egy óra elteltével a férjem megjelent egy tizenegynéhány kilót nyomó példánnyal, ami végül dekorációként a lépcsőházban végezte, az ajtónk mellett.

A dekortököt aztán vasárnap este feláldoztuk a Halloween oltárán. Anna és a férjem közös munkában nekiálltak és az addig anonimus zöldségből megalkották Vigyorit.

Amíg ők a konyhapult egyik oldalán a tökbe leheltek éltet, addig én egy pomelo-t boncoltam, Zsófi meg a karácsonyi Cora-katalógust szálazta sűrű sóhajok és felkiáltások közepette.

A Vigyoriból származó extra mennyiségű tökhúsból egy levest kerekítettem másnapra.

Zsályás tökleves, pirított csirkekockákkal

1 nagy lábasnyi tök

3 csipet szárított zsálya

só

1,5 l alaplé

3 dl tejszín

frissen őrölt bors

1 csirkemellfilé

3 dkg vaj

A tököt alaplével felöntöm és hagyom jó puhára főni. Amikor már majdnem jó, akkor hozzáadom a zsályát, majd botturmix segítségét elsimítom a matériámat. Óvatosan sózom, borsozom és még egy kis zsályával megbolondítom, majd a tejszínnel meglágyítom.

Amíg összeérnek az ízek, addig egy csirkemellet apróra felkockázok, picit sózom és vajon megpirítom.

A sok sunnyogás és bloghanyagolás utáni magyarázkodásom második fejezete, képekben:

Ezentúl havonta három bababarát plusz egy családszerető recepttel, s némi tanáccsal fogok szolgáni a Baba magazin oldalain.

Novemberben az újbor és a liba a gasztrofesztiválok főszereplője.

Hogy pontosan mikor, hol és mit lehet kóstolni az a Mindmegette oldalán olvasható.

A tegnapi maradékevészet eredményeként – ma bár nem volt túl sok időm, mégis  – valami tisztességes ebédre vágytam. Miután letámasztottam a Nőket az ohodába, valami ebédnek való után néztem. Vettem csirkecombot és túrót, majd otthon beizzítottam a sütőt, a combokat kis fűszerrel, sóval hintve a sütőbe toltam, a túró felét tejföllel és egy nagy adag kaporral, némi kifőtt tésztához adtam, majd az is a sütőben végezte. Maradt 25 dkg túróm és egy kevés időm. A friss kenyérsütőgép cinkosan rámkacsintott, én meg nekiálltam valami könnyű, sós tésztának.

Az eredmény felülmúlta a várakozásaimat.

Paprikás, túrós stangli

33 dkg finomliszt

1,5 dl langyos tej

2 dkg friss élesztő

1 tk barna cukor

2 tisztes csipet só

2 csapott tk pirospaprika

6 dkg vaj

25 dkg félzsíros túró

1 csipet kömény

Az alapanyagokat a kenyérsütő üstjébe szórtam, picit fűszereztem köménnyel, majd 40 percet hagytam, hogy dagassza/kelessze a tésztát. Deszkára borítottam, ujjnyi vékonyra nyújtottam, derelyevágóval felszabdaltam és sütőpapíros tepsire tettem. Kis gouda sajttal megszórtam. Meg nem kentem semmivel, mert kifejezetten könnyű dologra vágytam és a kenés az minden esetben elnehezíti a tésztát.

195 fokon addig sütöttem, amíg a fenekének már kezdett színe lenni.