MIRELLE Atelier

Vasárnapi desszertünk egy sokszor visszatapsolt édesség volt. Anyával mindketten sokféle tésztával készítettük az évek folyamán, de azt hiszem ez a mostani példány az igazi befutó. A tészta lágy és omlós a benne fellelhető tojásoktól, a házi lekvár az egekbe emeli az ízeket és a citrom finoman átlengi az egész süteményt. Abbahagyhatatlan.

Női szeszély

12 dkg vaj

6 tojás sárgája

4 ek cukor

4 ek tej

25 liszt

csipetnyi só

1 cs. sütőpor

1 citrom héja

Hab:

6 tojás fehérje

25 dkg porcukor

1 citrom

A  vajat a cukorral habosra keverem, majd hozzáadom a sárgákat és a tejet. Homogén tésztává keverem. A sütőporral, citromhéjjal és sóval kevert lisztet beledolgozom, majd közepes, sütőpapíros tepsiben kicsit jobban, mint félig megsütöm (akkor jó, amikor már cseppet színesedik a teteje). A tojások fehérjéjét cukorral és citromlével kemény habbá verem. Ezután a tésztára rákenem a baracklekvárt és finoman ráigazgatom a habot, majd 185 fokon addig sütöm, amíg a hab megszínesedik.

A vasárnapi ebédből megmaradt egy darabka máj, amit tegnap este abálva elkészítettem. Mivel nem volt tervben, nem vettem hájat, hanem a hűtőben pihenő libazsírt használtam fel a májhoz.

Libamáj, zsírjában

40 dkg máj

4-5 gerezd fokhagyma

kevés só (3-4 csipet)

50 dkg libazsír

A májat legalább két órára hideg vízbe áztatom, a fokhagymagerezdeket megpucolom. Az idő leteltével a zsírt megolvasztom, majd a májat belefektetem, melléteszem a fokhagymát és 90 fok körüli hőmérsékleten rotyogtatom (nem forralom). Időnként hústűvel megszúrom, s amíg bármennyi rózsaszín húslé kibugyog belőle, hagyom még egy kicsit abálódni. Végül egy fedhető tálba kiszedem a májat, majd a zsírt kicsit sózom, a fokhagymákat kipecázom és a zsírt a májra öntöm. A tálat fedem és a hűtőbe teszem. Ha megkötött a zsír, akkor a máj esetlegesen kiálló részeit külön bekenem. Így járok el akkor is, amikor megszegem a májat. Ilyenkor az étkezés végeztével a maradék felszínét szintén zsírral fedem.

Tegnap igazi fúziós konyhát műveltünk anyával. A fuzionálás abban merült ki, hogy az ő konyhájában készült az ebéd, amihez a hozzávalókkal is előkészült, én csak a szakácskésemet és az időmet adtam hozzá. A terv már a héten megszületett, egy pénteki kávézás közben a részletek is kidolgozásra kerültek, így tegnap semmi más nem volt hátra, mint az eredeti elképzeléseknek megfelelni.

Érkeztünkig anya elkészítette a petrezselymes rizst és persze sütött egy adag női szeszélyt, mert desszert nélkül mégsem igazi egy hétvégi ebéd, majd jöttem én.

Sült libamáj, fahéjas almatorony kíséretében

80 dkg hízott libamáj

5 nagyobb alma

5-6 dkg vaj

2 tk őrölt fahéj

3-4 ek cukor

2 fakanálnyi (kb. 10 dkg ) libazsír

A viszonylag méretes és jó kemény almákat meghámoztam, magházukat kikaptam, majd ujjnyi szeletekre vágtam. Amikor elkészültek az almáim, akkor egy fémnyelő serpenyőben újraépítettem őket, csak most minden szelet közé került egy vékony szeletnyi vaj és egy kevés fahéjas cukor. Végezetül a serpenyőt a 200 fokra (nem légkeverős) előmelegített sütőbe toltam és addig sütöttem, amíg anya régi kötőtűje akadály nélkül bele nem siklott a húsukba.

Eközben a hízott májat lassan jó ujjnyi szeletekre vágtam (nagyon éles kés és türelem kell hozzá, mert ha gyorsan szeljük akkor morzsálódik), majd finomlisztben megforgattam. Olvasztott libazsírban sütöttem, közepes körüli lángon. Viszonylag rövid idő alatt megsül, így a serpenyőt nem javasolt magára hagyni.

Végezetül papírtörlős tálra tettem és azon nyomban kínáltam. Kevés himalájai són kívül más nem került a májra, de így volt tökéletes.

A tegnapi idő tökéletesen alkalmas volt az otthon sütésre. Ebben az esőben az ember inkább maga süt bármit is, mint hogy lesétáljon a pékhez, kockáztatva a tökéletes ronggyá ázást. Mivel kissé későn jutott eszembe, hogy a Nők vacsorájához semmilyen kenyérféle nincs itthon, így a leggyorsabban elkészíthető focacciát sütöttem meg.

A tésztája már sokszor szolgált pizzaalapként vagy grissiniként, de kenyér formájában is remekül megállja a helyét.

Focaccia

38 dkg finomliszt

2 dkg sikér

2 dl langyos víz

0,5 dl olíva olaj

1 tk szárított rozmaring

1 tk szárított bazsalikom

1 tk cukor

2 csipetnyi só

7 g szárított élesztő

A lisztet összekeverem az élesztővel és a sikérrel. A vizet kimérem, hozzáadom az olajat. A liszthez szórom a fűszereket, a cukrot és a sót, majd hozzáöntöm az olajos vizet és alaposan kidolgozom. Nagyjából egy órát hagyom, hogy meleg helyen megkeljen. a sütőt 225 fokra melegítem (alsó-felső + légkeverés), s miközben felfűt a sütő, ujjnyira nyújtom a tésztát. sütőpapíros tepsire fektetem s kicsit hagyom pihenni. ezután ujjammal benyomkodom a felületét és olíva olajjal megkenve a sütőbe tolom.

Világos aranybarnára sütöm. Hagyom langyosra hűlni, majd vastagabb szeletekre vágva tálalom.