MIRELLE Atelier

A kókusz soha nem volt nagy barátom, de ez a sütemény úgy ahogy van jó. Kókuszostul, mindenestül s a tetejében igen egyszerű elkészíteni. Nálunk most a szilveszteri süteménykínálat részét képezte és elsőként fogyott el.

Kókuszos szelet

23 dkg finomliszt

1 csomag sütőpor

1 tk vanília esszencia

4 nagyobb tojás

18 dkg cukor

2,2 dl olaj

csipetnyi só

A cukrot a tojással habosra keverem. Hozzáadom az olajat, az esszenciát. A lisztet elkeverem a sütőporral, hozzáadom a sót, majd a lisztes keveréket egy habverővel óvatosan a tojásos masszához adom. A homogén tésztát egy nagyobb, sütőpapírral kibélelt tepsibe öntöm, elsimítom, majd 190 fokon tűpróbáig sütöm.

Amíg sül a tészta, addig egy forralóban 6 ek áfonyalekvár 6 ek vízzel sziruppá főzök. A kész süteményt ezzel locsolgatom, majd rögvest megszórom kókuszreszelékkel.

Az elmúlt években szilveszter tájékán a blogon  hosszas számvetést készítettem, visszanéztem, összegeztem. Most inkább előre nézek, a kezemmel árnyékot vetve a szemem fölé, hogy lássam merre is van az a bizonyos horizont. Kíváncsian várom, hogy mit hoz a következő esztendő és remélem, hogy több jót tartogat számunkra, mint amennyi bosszúságot.

Anna rajzával minden kedves barátomnak, ismerősömnek és blogra tévedő kedves olvasómnak újdonságokban gazdag, sikeres és természetesen gasztronómiai élményekben bővelkedő évet kívánok .

Néhány héttel ezelőtt anyám rászánta magát apám egykori íróasztalának a rendbetételére. A nagy pakolás közben megelevenedett a múlt. Különféle fotókon, feljegyzéseken át előtüremkedett  az Ág utcai életünk. Egyik elemét – a benne fellelhető cseppnyi trágárság ellenére – a gasztronómiai és egyéb kötődések okán elétek tárom, kis visszanézéssel és nosztalgikus félmosollyal zárván ezt az évet.

A vándorfestő találkozása az águtcai szegényemberrel

Akármerre jártam

Szerte e világban

Ferromentumokban

Puha pihe ágyban

Hej de megszenvettem

Sok bezárt kilincsen

Wesselyéknél még

Dobostorta sincsen

Kiszáradt mocsárban

Kiaszott a nyelvem

Hiába kiálték

Tizenhárom nyelven

Két elkoszlott Stolverk

Az volt minden kincsem

Wesselyéknél még

Dobostorta sincsen

A királyi várnál

Nőtt meg csalódásom

Gyémántom aranyom

Ahogy előásom

Kínálom tukmálom

Világvándor kincsem

Wesselyéknél még

Dobostorta sincsen

Néhány táblaképem

Vágtam végül passzra

Rétegelt lemezre

Gyöngyvásznat ragasztva:

Kappan, fácán, kakas

Tűzdelt őzgerincen

Wesselyéknél még

Dobostorta sincsen

Ajánlás

De ha sütnének is

Legjobb ha kidobják

Ki a lóf@sz rágja

Meg a kemény dobját?

(Neogrády Antal, 2003. április)

Az ünnepek egyik csodája, hogy egy idő után elmúlnak. A ducira aludt képünk és a beiglivel agyonterhelt gyomrunk ilyenkor végre újra régi önmaga lehet, a 10 órányi alvás helyett már megint csak hatra jut időnk és a sok édesség helyét felváltják az évszaknak megfelelő, laktató gyors ételek.

A téli ünnepközi időszak egyik sztárja nálunk idén ez a Jamie inspirálta zöldséges leves.

Sonkás raguleves

50 dkg füstölt nyers sonka

50 dkg fagyasztott zöldborsó

3 nagyobb répa

1/2 fej közepes zeller

1 fej vöröshagyma

1 tk szárított rozmaring

1/2 citrom héja

1,5 dl tejföl

frissen őrölt fekete bors

Gombóc:

10 dkg olvasztott vaj

csipetnyi só

kevés szerecsendió

1 tojás

annyi liszt, amennyit felvesz

A hagymát apróra vágom, majd kevés vajon megdinsztelem. Eközben felkockázom a sonkát, vastagabb karikákra vágom a répát és szintén kockázom a zellert. A hagymára dobom mindegyiket és vízzel felöntve főzöm, amíg a zöldségek és a hús meg nem puhul. Amíg készül a zöldség, addig megolvasztom a vajat, hozzáadom a tojást, sózom, fűszerezem és finomliszt hozzáadásával gyúrható tésztát készítek belőle. Ha puha már minden, akkor a leveshez adom a zöldborsót, a rozmaringot, a fél citrom héját és a tésztából készített gombóckákat és addig főzöm, amíg a borsó megpuhul. Borsozom, szükség szerint sózom és a tejföllel behabarom.