You are here: Home > Éttermekről, cukrászdákról > A Bodrogi

A Bodrogi

Vasárnap egy új étterem megnyitóján voltam, ami hihetetlenül nosztalgikus hangulatba kerített. A hely ugyanis – ahol az étterem nyílt –  gyerekkorom egyik meghatározó helyszínéhez igen közel található. A Bodrogitól két telekkel arrébb álló házban töltöttem a fél gyerekkorom, abban a házban született Gypsy kutyám, s egészen 16 éves koromig gyakran vitt arra az utam. Azóta ugyan nem sokat jártam a környéken, de ezen a tavaszi napon megrohantak az emlékek.

Ehhez a nosztalgikus hangulatomhoz tökéletesen passzolt a Bodrogi miliője, a chafingek házias tartalma. A Bodrogi ötlete Bodrogi Ádámtól származik, aki  úgy érezte, hogy jó lenne az elmúlt 8 év alatt Inárcson, a Bodrogi kúriában szerzett  vendéglátási tapasztalatokat egy családias étteremben kamatoztatni.

Az étterem arculatát alapvetően a családi receptek határozzák meg. Ezt a kínálatot egészítik ki az Inárcson már bizonyított ételek, s a sort néhány, a nemzetközi konyha felé kikacsintó fogás zárja.

A belső tér nem túl nagy, nagyjából 40 ember fér el kényelmesen, ám tavasztól őszig a teraszon még 30 fő tud ebédelni, vacsorázni.  A napi ebédmenü remek elgondolás, hiszen a környék nem bővelkedik éttermekben, főleg olyanokban nem, ahol a környező irodaházakban dolgozók tudnának ebédelni.

Az étteremben igazi látványkonyha üzemel. Nem a vendégtérrel egy légtérben levő, a ruhánkat garantált ételszaggal gazdagító megoldásban látványos a konyha, hanem egy hatalmas üvegfalon keresztül szemlélhetjük, ahogy Zoboki Zoltán séf és csapata elkészíti a rendelésünket.

A megnyitón a vendégek számára kínált Bodrogi különlegességek közül a csülöktatárt, a szürkemarha borjú pörköltet és az aranygaluskát kóstoltam. A füstölt csülökből kevert tatár gazdag ízű, szeretnivaló volt, a pörkölt vastag szaftú, omlós hús volt, a hozzá kínált kapros, túrós tészta ugyan kissé megereszkedett, de a svédasztalos chefinges tálalásnak a tészták örök vesztesei.

Az aranygaluska nagyon finom volt, puha, a kelt tészta némi vajjal készített, a dió rajt épp elégséges, s a hozzá kínált sodó kellemesen, sűrű, de habosan könnyű volt.

A megnyitón az egy négyzetméterre jutó fotósok aránya, csak a hírességekével vetekedhetett, de ennek ellenére jó hangulatú, kellemes beszélgetésekben gazdag két órát töltöttünk az étteremben. Kicsit beszélgettem Bodrogi Gyulával is, akinek saját kreálmánya – a csülöktatár – vezette fel az eseményt, s hagyott mély és elégedett nyomot mindenkiben.

A Bodroginak nagyon sok sikert kívánok, s remélem a közeljövőben igazi étteremkritikával térhetek vissza, egy jól sikerült vacsorát követően.

 

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • Twitter
  • RSS

Comments are closed.